Juan Manuel Santos kolumbiai elnök kapja idén a Nobel-békedíjat a kolumbiai fegyveres konfliktus lezárásáért tett erőfeszítéseiért – jelentette be pénteken a Norvég Nobel-bizottság Oslóban. A testület döntése meglepetést jelent, mert sokan arra számítottak, hogy a baloldali gerillákkal kötött békemegállapodás népszavazáson történt minapi elutasítása miatt a díjra korábban esélyesnek tartott Kolumbia nem kapja meg a kitüntetést.
2016. október 2-án Bogotában készített kép Juan Manuel Santos kolumbiai elnökről (MTI/EPA/Mauricio Duenas Castaneda)
Tisztelgés a kolumbiai nép előtt
Kaci Kullmann Five, a bizottság elnöke az idei díjazott megnevezésekor azt is közölte, hogy a díj egyben tisztelgés a kolumbiai nép előtt, amely a nehézségek és megpróbáltatások dacára sem adta fel az igazságos békébe vetett reményt. A bizottság vezetője kitért arra is, hogy Santos szándékaival ellentétben a kolumbiaiak szűk többsége a népszavazáson nemet mondott a békemegállapodásra, ami miatt ismét valós a veszélye annak, hogy ismét fellángol a fegyveres konfliktus, és az ország jövője ismét bizonytalanná válik.
Hangsúlyozta: a nemek győzelme a népszavazáson nem jelenti azt, hogy a békefolyamat halott. Ezért is minden korábbinál fontosabb, hogy a konfliktusban szemben álló felek továbbra is tiszteletben tartsák a tűzszünetet – tette hozzá.
Miért Santos?
A bizottság szóvivőjét megkérdezték, hogy nem tartja-e tiszteletlen lépésnek a kolumbiai demokráciával szemben, hogy a Nobel-békedíjat egy olyan békeegyezményért ítélték oda Santos elnöknek, melyet a saját népe is elutasított. Elutasító válasz érkezett: “A kolumbiaiak nem magát a békeegyezményt, hanem annak egyes pontjait utasították el” – közölte a szóvivő, és hozzátette: a díj a bizottság reményei szerint arra bátorítja majd a kolumbiai vezetőket, hogy tovább küzdjenek a békéért, és ne hagyják, hogy az országon belüli feszültségek megakadályozzák az előrelépést.
És a FARC?
Az újságírók megkérdezték azt is, hogy vajon a FARC gerillacsoport legitimizált, “parlament közeli” vezetője miért nem osztozhatott a megtiszteltetésben. A válasz ebben az esetben már szűkszavúbb volt: “A folyamatot mi sosem kommentáljuk”. Állítólag maga Santos elnök sem tudott hatalmas győzelméről. A bizottság úgy gondolta, hogy a szivárogtatások korában az fontosabb információk jobb, ha “élő adásban” jutnak el a kiválasztottakhoz. Márpedig a Nobel-békedíj díjazottjának neve az egyik legszigorúbban őrzött titok.
(MTI/EPA/Mauricio Duenas Castaneda)
Hat évig tartott
A kolumbiai békemegállapodást közel hat évig tartó tárgyalás-sorozat előzte meg, és végleg lezárta volna a fél évszázados háborút, ha az október 2-i népszavazáson nem utasítja el a nép. A népszavazás ötlete magától Santos elnöktől származik, akinek az volt a célja, hogy a “lehető legszélesebb legitimitást” biztosítsa a már aláírt egyezménynek. A népszavazás előtt kijelentette, hogy nincs B terve, így amennyiben a nemek győznek, várhatóan újra kiéleződik a fegyveres konfliktus.
A hatvanöt éves Juan Manuel Santos 2010 óta Kolumbia államfője, előtte három éven át a védelmi tárcát vezette. Végzettségét tekintve közgazdász – a Kansasi Egyetemen szerezte diplomáját -, egy gazdag és befolyásos kolumbiai családból való, amely 2007-ig az El Tiempo lap többségi tulajdonosa volt. Santos 1991 óta foglalt el fontos kormányzati tisztségeket, vezette a külkereskedelmi és a pénzügyi tárcát is. Álvaro Uribe elnöksége alatt vált ismertté, vezetősége alatt lett védelmi miniszter.
Santos, Uribe és az USA összefogott a FARC gerillái ellen
Santos állhatatosan támogatta a korábbi államfő, Uribe politikáját, kemény és kérlelhetetlen álláspontot képviselt a FARC és más, Kolumbiában tevékenykedő lázadószervezetek felszámolására irányuló erőfeszítésekben.
Az 1964-ben alakult mozgalom dél-kolumbiai hegyekben megbúvó gerillái kezdettől fogva a helyi parasztok védelmezőiként léptek fel, a marxista-leninista ideológiát terjesztették, s főképp a szegények és gazdagok közötti egyenlőtlenségek megszüntetését tűzték zászlajukra. Céljuk nem sokkal később már a hatalom megdöntése lett. Ezt a tervüket azonban Álvaro Uribe 2002-es hatalomra kerülése zúzta szét, aki az Egyesült Államok támogatásával sikeresen vette fel a harcot a gerillákkal: a dzsungelekre és az ország hegyvidéki részeire korlátozta felségterületüket.
Santos két évvel későbbi újraválasztása előtt azt ígérte a kolumbiai népnek, hogy megköti a régóta áhított békét a FARC fegyvereseivel. Bár ezen törekvései kudarcba fulladtak, a Nobel-békebizottság idén az ő próbálkozásai díjazta.
Miről szól a békeszerződés?
A megegyezés értelmében a népszavazás sikere esetén a FARC mintegy 6 ezer harcosa leteszi a fegyvert, majd a gerillaszervezet az ENSZ felügyelete alatt fél éven belül politikai párttá alakul át. (Az ezt bírálók szerint nem lehet hagyni, hogy a gerillák csak úgy beilleszkedjenek a társadalomba, és megússzák a börtönbüntetést.) A békeszerződés lehetővé tenné a FARC-nak, hogy induljon a 2018-as elnöki és parlamenti választásokon, és 10 kongresszusi mandátumot is biztosítanának a gerillacsoportnak a 2026-ig. A gerillák felhagynának a drogkereskedelemmel, és részt vállalnának a kolumbiai vidékfejlesztésben. A megállapodás egyik ellentmondásos pontja az, hogy a gyilkosságokért, robbantásos támadásokért és egyéb bűncselekményekért felelős gerillaparancsnokoknak egy különleges bíróság előtt kellene felelniük, amely viszont alternatív büntetést szabna ki rájuk, például aknamentesítésre köteleznék őket.
MTI
No related posts.
