Kik azok, akik „alakítják, felrázzák és felkavarják” az európai kontinenst? Ezekről a személyekről készített egy 28-as összeállítást a tekintélyes amerikai Politico európai kiadása. Az összeállítás élére a magyar miniszterelnök került, akit a szakportál csak konzervatív felforgatóként aposztrofált.
„A kisvárosi lázadó, aki segített ledönteni a Falat. Most pedig építi őket” – ekképp jellemezte a Politico Orbán Viktor pályafutását, hozzátéve, hogy a magyar kormányfőt az emberek vagy szeretik, vagy gyűlölik, ám a közöny ebben az esetben nem opció. A magazin szerint Orbán Viktor pályája alatt soha korábban nem alakította így és nem illett ennyire az európai korszellembe. A migráció erre csak egy példa: a miniszterelnök döntése, hogy drótkerítést épít az ország határain és készültségbe helyezi a vízágyúkat, elindította az európai vitát arról, hogyan kezeljék vagy akadályozzák meg a menekültek beáramlását.
„Az orbáni modus operandi a nemzeti szuverenitás kompromisszumot nem ismerő védelme, és az európai uralkodó intézmények iránti transzparens bizalmatlanság” – írta a Politico, amely szerint az „orbánizmus” az Európa széleiben gyökerező –izmusokhoz (putyinizmus, erdoganizmus) hasonlít, azzal a különbséggel, hogy az orbánizmus „nem nyersen tekintélyelvű, és nagyjából összhangban van az európai normákkal”. Az „orbánizmus” ma már európai szintű jelenség. A magyar miniszterelnököt azonban nemcsak az amerikai hátterű Politico, hanem egy kelet-európai szakember is Európa alakítóinak élmezőnyébe sorolta.
Ivan Krastev bolgár politológus Angela Merkel után a második legbefolyásosabb politikusnak nevezte Orbán Viktort az osztrák Die Pressének adott interjúban. Krastev szerint a magyar miniszterelnök a német kancellár alternatívája, és ez az alternatíva a menekültválság miatt egyre vonzóbbá válik. A politológus úgy vélte, Orbán Viktornak nagyszerű érzéke van ahhoz, hogy megragadja a kor szellemét, vagyis a jelenleg Európában a menekültválság kapcsán érzékelhető konzervatív ellenreakciókat. Ivan Krastev meglátása szerint Orbán Viktor erőssége egyrészt abban rejlik, hogy sok mindenben igaza van, így például abban, hogy a menekültválságban „nem lehet mindenkit beengedni”. A politológus megjegyezte, Magyarország Brüsszel pénzétől és a külföldi befektetésektől függ, Orbán Viktor azonban retorikájával megmutatta, mégis „lehet egyszerre lét lagziban táncolni”. Az európai politikát egyre nagyobb mértékben alakító Magyarország – az európai politika számára legtöbbször irreleváns Szlovákia után – az Európai Bíróság testületéhez fordult a kötelező betelepítési kvótarendszer ügyében.
A szeptemberben megszavazott mechanizmus ugyanakkor korántsem áll biztos (nyugat-európai) lábakon: Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke több európai napilapnak nyilatkozva elmondta, a kvótarendszer nem tud maga mögött többségi támogatást, és nem csak a kelet-európai tagállamok miatt. „Az állandó és kötelező jellegű mechanizmushoz több tagállam is szkeptikusan áll hozzá, és én megértem, miért” – fogalmazott a tanácsi elnök, aki szerint meg kell változtatni az Európai Unió eddigi migrációs irányvonalát. Tusk a korábbi meggyőződéséhez képest két merőben ellentétes nyilatkozatot is tett. Egyrészt azt javasolta, hogy a migránsokat tartsák őrizetben a nemzetközi jog által megengedett 18 hónapig, hogy ez alatt a hatóságok megállapíthassák személyazonosságukat, másrészt kijelentette, hogy Európába túl könnyű bejutni.
Utóbbi már hónapok óta nyilvánvaló, a határvédelem könnyelmű feladásának veszélyességét mi sem bizonyítja jobban, mint a magyar titkosszolgálat azon információja, hogy a párizsi terrortámadások fő kitervelője a budapesti Keleti pályaudvaron járt, és ott toborzott a regisztrációt megtagadókból csapatot, amellyel végül elhagyta az országot.
Csóka Dóra
Fotó: Politico.eu
(Megjelent a Szabad Újság decembr 9-i számában.)
