Lebilincselő, ahogy a tudományról és annak vívmányairól beszél. Úgy, hogy a vele szemben ülő laikus, zöldfülű is megértse. Másik nagy „szerelme” a zene. A vezekényi születésű, Dunaszerdahelyen élő Horváth Gábor, fizikus-kutató és egyben az AceTone zenekar billentyűse. Sikeres és kiegyensúlyozott fiatalember. Még csak most ért a krisztusi korba, de már eddig is több nagy nemzetközi tudományos projektben vett részt és saját terméket is fejlesztett. Annak apropóján beszélgettünk vele, hogy munkahelye az országot képviseli az EU Tanács szlovákiai elnöksége alatt. A kutatásvezetők posztere, amin Gábor is látható, Brüsszelben, a Justus Lipsius épületének előcsarnokában tekinthető meg.
Mikor döntötted el, hogy tudományos pályára lépsz?
Már az alapiskolában, amit Vezekényen és Tallóson végeztem, érdekelt a tudomány, de ugyanúgy az irodalom, a sport és a zene is. Szinte minden tantárgyból versenyekre jártam, afféle kis polihisztor voltam. Akkoriban az írás állt hozzám a legközelebb, és a zenészi-írói pálya és a tudós pálya között vacilláltam. A családban persze mindenki tudta, hogy névnapra, születésnapra, karácsonyra nekem könyvet, lexikonokat, tudományos almanachokat kell ajándékozni. Aztán később, a Kodály Zoltán Gimnáziumban Galántán, új környezetbe kerülvén kezdtem gondolkodni a hogyan továbbon. Ekkor döntöttem a tudomány mellett. Fizikát kezdtem tanulni az egyetemen, ahol később plazmafizikára és részecskefizikára szakosodtam. Mindenképpen olyan szakmát szerettem volna elsajátítani, amiből majd meg lehet élni, mert tudtam, hogy a zenészkedéssel manapság nehéz pénzt keresni, hiszen rengeteg jó zenész van.
Mit hoztak az egyetemi évek?
Már ott, elsősorban doktoranduszként, belekóstoltam a kutatásba, különböző projektekbe kapcsolódtam be. Szlovákiában elsőként vettem részt egy plazmatechnológia felhasználásával kapcsolatos projektben, konkrétan a Szaturnusz egyik holdja, a Titán légkörének vizsgálatában. Ez a kutatás rögtön meghívó volt egy 2007-es világkonferenciára, úgyhogy már elsős doktorandusz hallgatóként, 23 évesen, előadhattam egy granadai nemzetközi tudományos konferencián. Ehhez tudni kell, hogy 2006-ban kerültem ki Angliába először, és ott folytattam a kutatások nagy részét, mert ott voltak meg hozzá a kellő feltételek. Addig angolul nem is beszéltem, a németre voltam „ráállva”, mert abban bíztam, hogy Németországban fogok majd kutatni. De a sors Angliát dobta elém, és másfél hónapom volt arra, hogy legalább az alapjait elsajátítsam a nyelvnek. Végül úgy kerültem ki oda, mint akit ejtőernyővel ledobnak. Egy hétig ki sem léptem a lakásból, hanem naphosszat egy internetről letöltött audio anyagot hallgattam, olvastam és mondtam hangosan. Az aktív környezet aztán sokat segített, hogy belejöjjek.
2011-ben megszereztem a doktori címet, de még előtte, 2009-ben megismerkedtem a nejemmel. Ő ugyan elég jól bírta, hogy sokat voltam távol, gyakran ki is járt utánam külföldre, de láttam rajta, jobban örülne, ha többet volnánk együtt. Ezért úgy döntöttem, hogy itthon próbálok majd valami munkalehetőséget keresni. Meglepetésként ért, hogy 2010-ben megkaptam a Študentská osobnosť Slovenska (Szlovákia diák személyisége) verseny különdíját.
Gondolom, ez az elismerés új ajtókat, lehetőségeket nyitott meg előtted?
Valóban, ezt követte néhány munkaajánlat, interjú, sokan megismertek. De én akkor éppen a hidegplazma generátorok egyik fajtáját, konkrétan a plazmatollat kezdtem el fejleszteni. Nem sok köze van a tollhoz, csak arra emlékeztet. Lényege, hogy aktív részecskéket is tartalmazó plazamanyalábot bocsát ki magából, és bizonyos esetekben kitűnően alkalmas bőrbetegségek kezelésére. Ma már egy klinikiai tesztelés alatt álló gyógyászati eszköz. Ebben az az innováció, hogy a gyógyszerekkel ellentétben csak ott hat, ahová irányíják, azon a konkrét bőrfelületen. Mi az új technológiával olcsóbbá tettük ennek a plazmatollnak az előállítását, mégpedig alacsony frekvenciák felhasználásával. Konkrétan a candida gombán teszteltük, ezt sugaraztuk plazmanyalábokkal, amivel 99 százalékos inaktivizálást értünk el.
2012-ben aztán elkezdtem „nézelődni” az interneten, hogy hol vannak nálunk plazmafizikával vagy részecskekutatással foglalkozó cégek. Nagyon kacsingattam az ipari kutatások felé, mert ez nemcsak elméleti kutatás, egy tudományos publikációval a végén, hanem ennek a végeredménye egy konkrét termék. Találtam is egy céget, ami geotermális energiával foglalkozott, és éppen vezető fizikust keresett, olyat, aki ért a plazmához. Írtam nekik és elküldtem néhány publikációmat. Szinte azonnal reagáltak és meghívtak egy interjúra. Nemsokára már nekik, velük kezdtem dolgozni. Akkor tizenöt ember dolgozott a cégnél, s az egész még gyerekcipőben járt. Az első dolgunk tehát az volt, hogy a többiekkel együtt meghatározzuk a cég fő kutatási irányát. A GA Drilling a plazmafúró-fejlesztést tűzte ki kutatási céljául. Közben jöttünk rá, hogy ez egy óriási falat. Ma már több mint nyolcvanan vagyunk a cégben, akik a szakmájukat magas fokon művelik, mert ez a projekt ezt megköveteli.
Akkor talán most már rá is térhetünk a plazmafúróra, melynek okán Szlovákiát képviselitek az EU-s elnökség alatt. Miről is van szó?
Ez a plazmafúró egyelőre csak fundamentális szinten működik, és az olajipari és a geotermális fúrásokat szolgálja. Fő profilunk és célunk a legalább 7-8 kilométeres mélységig való lejutás ilyen fúróval, aminek a kifejlesztésén dolgozunk. Itt találhatók ugyanis a geotermális energiaforrások. Napjainkban csak 5 kilométeres mélységig lehet lejutni a föld felszíne alá. A geotermális energia a jövő energiaforrása, Dél- Szlovákia is gazdag benne, de a környező országokban is van bőven. Csak mélyen van, s nekünk ezt a mélységet kellene legyőznünk, különleges technológia kifejlesztésével. Nagy kihívás, szó se róla. Uniós pénzekből és világcégek támogatásából kutatunk. Jelenleg az olajipar és geotermális ipar által is hasznosítható plazma marógép technológiájának fejlesztésén dolgozunk. Ha minden jó ütemben halad, talán egy év múlva már konkrét eredménnyel – megfelelő szerkezettel –állhatunk elő, ami lényegesen olcsóbbá tenné az energiaforrások, konkrétan az olajkutak lezárását.
Fizikusi képességeidet hol tudod még hasznosítani?
Bár a munkám eléggé leköt, nemrég részt vettem egy termékfejlesztésben is, amire alapozva céget is létrehoztam. A NanoFitness cég számára kellett egy régi videólejátszó nagyságú generátort lekicsinyíteni egy kis smartfon nagyságúra. Ez a generátor az elektrofitnesszben használatos, ami hasonló elven működik, mint az elektroterápia a gyógyászatban. Kihívásként fogtam fel a dolgot, szakemberekből csapatot építettem magam köré. Megterveztük az áramkört, optimalizáltuk az energetikát. Eljutottunk odáig, hogy ez a generátor, ami iránt egyre több ország érdeklődik, ma elfér a speciális fitneszruha övében. S ami még külön innováció, hogy semmilyen kábel nem gátolja a mozgásban a viselőjét.
Mikor van időd még a zenélésre is?
Az egész heti intenzív agymunka után nekem ez a legjobb relax. Haza nem viszek munkát, ott már inkább a zongora mellé ülök. Egy félóra elég, hogy otthoni „menetrendre” kapcsoljak, és teljesen hétköznapi dolgokról beszélgessek a feleségemmel. Egyszóval abszolút civilként éljek. Hétvégeken pedig a zenekarunkkal, Ivány Árpád barátommal lakodalmakon, bálokon, bulikon húzzuk a talpalávalót és biztosítjuk a jó hangulatot. Imádok szórakoztatni és nekem ez kikapcsolódás, egyáltalán nem munka. Úgyis szoktam mondani, hogy afféle fizetett szabadság. Tavaly egész nyáron minden hétvégén zenéltünk, de bizony kissé belefáradtunk. Az idén már kevesebb muzsikálást vállalunk, főleg nyárra, mert sűrűbb lett az egyéb programunk és örömünket akarjuk lelni benne.
S a hétvégékbe még bele kell, férjenek a családi és baráti programok is. Feleségemmel fontolgatunk egy esetleges költözést is, csendesebb helyre, saját udvaros, négylakásos társasházba, hiszen egy-két éven belül családot is szeretnénk. Már csak az hiányzik a boldogságunkhoz.
B. Vida Júlia
Megjelent a Szabad Újság július 27-i számában.
