Egy szlovák régészeti csoport kora középkori, 10-11. századi település nyomaira bukkant a dunaszerdahelyi járásbeli Csallóköztárnok község melletti mentőásatások során. A vezető régész, Andrej Žitňan szerint a csallóközi leletek a szláv etnikummal hozhatóak összefüggésbe.
Takács Mihály régész, a Galántai Honismereti Múzeum igazgatója mesélt arról, mennyire lehet pontos ez az etnikai behatárolás, illetve hozzáférhetnek-e a magyar régészek is a leletekhez, esetlegesen megcáfolandó-e a vezető régész állítása? “Véleményem szerint, kora középkori kerámiák alapján elég hajmeresztő ennyire századra pontosan datálni. Ehhez az kellene, hogy legyen a leletben pontosan datálható elem, például egy érme, esetleg egy kronológiailag nagyon érzékeny használati fémtárgy.” – kezdte Táncsics. “Pont a kora középkor egy olyan időszak, amelyet nagyon nehéz etnikailag behatárolni. A Kárpát-medence tele van avar településekkel, ők 568 környékén jöttek be, amikor a germán törzsek elvonultak a nyugat-pannóniai részekről és a mai Délnyugat-Szlovákia területéről, ahol az utóbbi években feltártunk két longobárdokhoz köthető temetőt (Galánta, Somorja).”
A régész munkája akkor kezdődik, mikor valamit kiásott, és meg kell mondania, pontosan mit is talált. “Az, hogy egy régész mit állít, az az ő privát véleménye, akkor kezdődik az igazi munka, mikor az állítását meg kell védenie. A leletanyag meg van mentve, le vannak dokumentálva a leletkörülmények. Ám kevés régész van, mentőásatás pedig sok a modern fejlődésnek köszönhetően.” A késő avarkor és az azt követő honfoglalás-kor, majd a későbbi Árpád-kori települések maradványai teljesen megegyeznek az egész Kárpát-medencében, szláv leletanyagot etnikailag biztosan csak a kora-hamvasztásos temetőhöz, a prágai típusú kerámiához tudnak kötni. “A Kárpát-medencében a kora középkorra nagyon összemosódott az, ki milyen etnikumú. Etnikai csoporthoz települést sorolni általános leletanyag esetében nem mindig bizonyítható száz százalékosan. A történelem tehát nem fog ettől még átíródni. ” – mondta Takács.
Létezik egyfajta nézet, miszerint a Csallóköz gyéren lakott, mocsaras vidék lehetett. Ugyanakkor, ahogy ma is, az őskorban is az egyik legjobb életminőséget és életfeltételeket biztosító terület volt Közép-Európában. “Régészetileg mindig mostohagyerek volt. Igazi, szakmai régészeti kutatása a térségnek csak a második világháború után kezdődött. Mióta fellendült az építőipar, és Csallóközben is mentőásatásokat kell végezni, azóta vannak szisztematikus ásatások itt is.” – zárta Takács
Forrás: ma7.sk
Fotó: Horváth Szomolai Andrea
