Cselepák Balázs: „Nem tudom máshol elképzelni a jövőmet”-

„Nem tudom máshol elképzelni a jövőmet”- beszélgetés Cselepák Balázs musicalénekessel

Cselepák Balázs Fotó: PTV/Vona Ildikó
Cselepák Balázs
PTV Fotó: Vona Ildikó

Vona Ildikó: A közönség ovációval fogadta A Senki szigetét.

Senki szigete: Noémi-Mihály Fotó: PTV/Vona Ildikó
Senki szigete: Noémi-Mihály
PTV Fotó: Vona Ildikó

Milyen érzés volt?

Cselepák Balázs: Én is meglepődtem az egész fogadtatáson, sikeren. Mi most itt csináltunk valami újat, ami tetszett az embereknek. Ez egy koncertjellegű előadás volt élőzenével. Színpadi zenekar játszott és izgultunk nagyon a hangosítás miatt. Nem jellemző rockoperákra, musicalekre a koncertszerű előadás. És rengetegen vannak benne!  A zenekar mellett a Diósgyőri Gimnázium táncosai dolgoztak még nagyon sokat.

Cselepák Balázs és a tánckar Fotó: PTV/Vona Ildikó
Cselepák Balázs és a tánckar
PTV Fotó: Vona Ildikó

Ők már két hónappal ezelőtt kezdtek próbálni.

Vona Ildikó: Tímár Mihályé mennyire nehéz szerep?

Cselepák Balázs: Nagyon összetettek a dalai és nem következnek egymásból. Dramaturgiája szerint két dal között eltelik pár év és Tímár változik közben. Az is nehézsége, hogy olyan mélységeket kell énekelnem, ami az én határaimat súrolja. Át kéne transzponálni, feljebb venni a kíséretet, az viszont hatalmas munka lenne, mert ez az előadás ma úgy ment le, hogy fél playback. A színpadon játszott a zenekar, de a vonósok szólama felvételről lett hozzá bejátszva.

Vona Ildikó: Pár éve már színpadon vagy. A rutin segített?

Cselepák Balázs: Persze. És tudtunk sokat próbálni. Én imádom a hosszú próbafolyamatot.

Vona Ildikó: Lenne kedved még folytatni Tímárt?

Cselepák Balázs: Ha színházi előadásról beszélünk, akkor félig kész a darab, koncertjelleggel már színpadkész. Én még nem csináltam ilyet. Ha a szerző befejezné, színpadra írná a teljes musicalt és felkérne Tímár szerepére, szívesen vállalnám.

Vona Ildikó: Sokat változott a hangod, kezded a saját stílusod megtalálni…

Cselepák Balázs: Igen, és már tudom, hogy mik azok a jellegzetes momentumok, amik rám jellemzők. Két éve vettem először észre. Nézem a korábbi felvételeimet és már én is látom. Lopni sokat lehet híres előadóktól, de az kibukik. Tegnap olvastam például Beyoncé nyilatkozatát, hogy sok Whitney Houston-felvételt hallgatott és utána alakította ki a saját stílusát.

Vona Ildikó: Mi volt az első, amit nagyközönség előtt énekeltél?

Cselepák Balázs: A Rómeó és Júlia musicalből a Hogy mondjam el? című dal, amit azóta sem énekeltem sehol.

Vona Ildikó: Fogadásból kezdtél énekelni…

Cselepák Balázs: Igen, Gyöngyösre jártam a Károly Róbert Főiskolára, turizmus-vendéglátás szakra. Három évet megcsináltam belőle és már nem sok van hátra, szeretném majd egyszer befejezni. Buliztunk a főiskolás társaimmal és láttuk a Társulat felhívását az István a királyra. Megbeszéltük, hogy mindannyian elküldjük a jelentkezésünket. Engem visszahívtak. Kiestem ugyan az első körben, de Koppányt énekeltem. Kiestem, de megtetszett ez a világ és megkerestem Szegediné Szabó Kriszta énektanárnőt. Ő mondta, hogy lesz Miskolcon az Ady Művelődési Házban egy énekverseny. Jelentkeztem oda és ott Különdíjas lettem. Az Elisabeth-ből énekeltem a Haláltáncot és az Egri csillagokból a Dobó esküjét.

Vona Ildikó: A színházhoz hogyan kerültél?

Cselepák Balázs: A Miskolci Nemzeti Színház meghallgatást tartott a Hotel Mentholra. Elmentem erre a meghallgatásra, megkaptam Steksz szerepét és végigénekeltem, végigtáncoltam az egész előadást. Utána volt másfél év, amikor párhuzamosan játszottam a miskolci és a győri színházban. Itt a Mentholt, A nyomorultakat, ott a Jekill és Hyde-ot, aztán a Sakkot. Most decemberben pedig következik a Jézus Krisztus Szupersztár Győrben.

Vona Ildikó: Van olyan szerep, amit nagyon szeretnél eljátszani?

Cselepák Balázs: Jean Valjean. Aztán még ott van a Sakkból Anatolij, a Jézus Krisztus Szupersztárból Júdás, az István a királyból Koppány, a Rómeó és Júliából szívesen énekelném Lőrinc barátot, vagy Tybaltot.

Vona Ildikó: Tanulás? Színművészeti Egyetem?

Cselepák Balázs: Én nem vagyok egy papírhű ember. Szerintem sokkal többet ér, ha a színpadon tanuljuk meg a szakmát. Hál’Istennek ez a szakma még mindig nem olyan, hogy csak akkor állnak veled szóba, ha megvan a papírod. Itt el kell menni meghallhatásra,

kiállni a színpadra és előadni, amit kérnek, aztán majd megmondják, hogy jó vagy nem. Persze lenne kedvem elvégezni a Színművészetit, mert maradni szeretnék a színház és a zene területén. Nem tudom máshol elképzelni a jövőmet.

Fotó: PTV/Vona Ildikó
PTV Fotó: Vona Ildikó

Hasonló cikkek