Deviancia címszó alatt a társadalmi normáktól eltérő magatartásformát, viselkedést értjük. 

A Bakos Ferenc féle Idegen szavak és kifejezések szótára szó szerint ennyit ír: a társadalmi normáktól való eltérés. Mélyebb értelemben véve azonban ebbe a kategóriába tartoznak az egyén számára irányíthatatlanná váló belső késztetések, melyek orvosi, vagy bűnüldözési, de többnyire pszichés jellegű események, megoldandó problémák.  A társadalmak helyesen/ helytelenül nem tolerálják az “eltéréseket”, természetesen vannak devianciák például a nemi identitás kérdése, melyet nem szankcionálnak – legalábbis európai közegben nem, de nem esik egyenlő súllyal a ” latban” a bűnözés/ betegség következtében megállapítható deviancia sem. 

Grafológusként szembesültem különböző karakterű emberekkel: bűnözőkkel, labilis idegzetű, frusztációkkal kűzdő, vagy kettős személyiségű  egyénekkel, módomban állt néhány- a világtörténelemből ismert ma már nem élő hírességek kézírását is látni, de elemezni is. 

Nagyon sok hétköznapinak vélt ember kézírása alapján predesztinált különleges élethivatásokra, de ellenkező előjelű megállapításokra is gyakran jutottam.   A legmarkánsabb, legkifejezőbb írást azonban  a devianciákkal élő emberek produkálják, hiszen eltér az általános, standard írástól. A kézírás agyi tevékenység, az író kéz csupán eszköz, amit az agy vezérel, s emiatt a pszichés és szomatikus problémák is láthatóvá válnak.

Ezért egy kézírást értő embernek annyival több információja van az alanyról, mint bármely tudósnak a tudománya tárgyában egy laikushoz viszonyítva.

Amíg egy mentálisan, pszichésen egészséges ember írása önmagát tükrözi- és ebben nem túl sok érdekesség van ugye -,  addig a szintén önmagát tükröző, de devianciáit leplezni kívánó egyén kézírása rávilágíthat szándékaira, irányultságaira, betegségeire, melyeknek határt lehet szabni.