Farkas Tibor 1965-ben született Kalocsán és kis kitérő után haza költözött ma is itt él. Először édesapja nyomdokán a fafaragással ismerkedett meg, majd ezután érdeklődése a kőszobrászat irányába fordult. Több mint huszonöt éve gyakorolja a mesterséget. Eközben megfordult az óbudai kőfaragók között, részt vett a Parlament, a Sándor-Palota és egyéb műemlék épületek helyreállítási munkáiban, míg végül visszatért szülővárosába. Azóta itt él és dolgozik. Alkotásaival találkozhatunk az országhatáron túl is. Rendszeres résztvevője a Kalocsa Art kiállításainak
Idén augusztus 2.-án, a roma holocaust évfordulójára készült el a kalocsai porajmos – emlékmű. A ruskicai márványból faragott dombormű egy nyolcvan centiméter átmérőjű alkotás.
A míves alkotás egy kocsikereket ábrázol, mely a cigányság évszázados vándorlására utal. Benne az emlékezés lángoló gyertyáját tartó fejkendős idős asszony. Arca kifejezi a múlhatatlan fájdalmat, rezignáltságot mutat, ezáltal figyelmet kér, hogy soha ne történhessen olyan, mint ami, hetvennégy éve megtörtént.
A Nagyasszony 33 éve című dombormű érdekessége, hogy sikerült egy képen láttatni a Boldogasszony Szűzanyát (akit karján a kisdeddel szoktak ábrázolni), és a 33 évvel későbbi Máriát, aki kezében tartja a haldokló fiát. (piéta). Megejtően szép alkotás.
A Gubbantós címet viselő bronzszobor egy különleges táncmozdulatot mutat be. Azt az állapotot, amikor a csárdás során a nő és a férfi egy jellegzetes rogyasztó mozdulatot visz bele a táncába.
Érdekli a kísérletezés: az, hogy hogyan mutat egymás mellett többféle anyag. A sejt lázadása című munkája jó példa erre. Ebben a tölgyfa szoborban, amit egy rönkből faragott ki, van ólomberakás, többféle kő, hegyikristály. A fa, a kő és a fém hármasának megjelenése a sokszínűséget jelenti.
Farkas Tibor alkotásaiban nemcsak az ábrázolni kívánt alakok és gondolatok jelennek meg, de a természetes anyag iránti alázat és csodálat is – törekvés arra, hogy minél többet megőrizzen a matéria eredeti szépségéből.
Cserenkó Gábor
