Euró itt, ott, euró mindenütt, csak Koszovó készül bevezetni a dardant

Az egykori Jugoszlávia legszegényebb vidéke, a Szerbiából kivált Koszovó saját pénz bevezetésére készül, a valutát dardannak fogják hívni a terület ókori, latinos neve, Dardania után – mondta Bedri Hamza, a koszovói központi bank elnöke.

A délszláv háború vége, 1999 óta az Albániával határos, többségében albánok lakta Koszovó gyakorlatilag független Szerbiától, ezt 2008-ban a koszovói vezetés hivatalossá is tette a függetlenség deklarálásával és a Koszovói Köztársaság kikiáltásával. Az országot az ENSZ-tagállamok többsége elismeri független államként, és az Európai Unió (EU) 28 tagja közül is így gondolja 23, de Ciprus, Görögország, Románia, Szlovákia és Spanyolország nem. A nemzetközi pénzügyi szervezetek közül Koszovót tagjai közé vette a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) is.

És még mindig nincs saját valutája? Milyen ország az ilyen?

Mindenekelőtt: nagyon kicsi ország, amelynek önálló gazdasága alig van. Koszovó gazdaságának túlnyomó részét az igen deficites külkereskedelem adja, a hiányt pedig a külföldön dolgozó koszovóiaknak – a GDP 15 százalékát is elérő – hazautalásai pótolják. A “jugoszláv vendégmunkás” már a Tito-korszakban is szokásos jelenség volt Nyugat-Európában, még inkább az lett a háborús pusztítás és zűrzavar után.

Koszovóban a közügyek nagy részét ma is az ENSZ és az EU missziója intézi, illetve felügyeli, egyebek közt nemzetközi szerződéseket is kötnek Koszovó nevében. Először, még 1999-ben az ENSZ-misszió nyilvánította hivatalos fizetőeszközzé Koszovóban a német márkát, abból kiindulva, hogy a Koszovó különválását minden módon akadályozó Szerbia kezéből kivegyen egy erős befolyásoló eszközt. Ezzel a döntéssel valójában nem történt változás, nem keletkezett új helyzet, csupán a hétköznapi valóság öltött formát: a koszovóiak azelőtt is szinte minden fizetésre és megtakarításra a német valutát használták a szerb dinár helyett. A márkát az euró 2002-ben váltotta fel, amikor az euróövezetben is megszűnt az euróhoz rögzített nemzeti valuták használata. Mindazonáltal Koszovóban szerb dinárral is lehet fizetni, de jobbára csak a szerb kisebbség használja.

Koszovó nem áll egyedül ezzel a furcsa helyzettel. Ezt az Európai Központi Bank (EKB) ekképp ismerteti: “Ma az euróbankjegy és érme törvényes fizetőeszköz az EU 18 tagállamában, beleértve a tengerentúli megyéket, területeket és szigeteket, amelyek vagy részei euróövezeti országoknak, vagy társultak velük. Ezek az országok alkotják az euróövezetet. Az andorrai, a monacói, a san marinói és a vatikáni mikroállamok szintén az eurót használják az EU-val kötött hivatalos megállapodás alapján. Csakúgy, mint Montenegró és Koszovó, de ezek hivatalos megállapodás nélkül.”
Andorra, Monaco, San Marino és a Vatikán a megállapodások szerint nemzeti jelképpel ellátott euróérméket is kibocsáthat, de bankjegyet nem.

Jelenleg négy EU-n kívüli francia és egy brit tengerentúli területnek is van megállapodása az euró használatára saját valutaként, de ezek nem bocsáthatnak ki euróérmét sem. Nagy-Britannia nem tagja az euróövezetnek, de amikor Ciprus 2008-ban csatlakozott ez euróövezethez, az egyszerűség kedvéért az ottani brit felségterületen, az Akrotiri és Dhekelia Szuverén Támaszpontkörzetben is bevezették az eurót. Az euróövezeti országok többi, EU-n kívüli tengerentúli területe saját valutát használ, ám ezeket is rögzítették többnyire az euróhoz vagy az amerikai dollárhoz.

Euróval ezen kívül is sokfelé fizetnek belső jogi szabályozás alapján kiskereskedelmi ügyletekben. Így megengedett az euró használata a svéd Högands városában, és nem tiltott más, Finnországgal határos svéd településeken sem. A boltokban lehet euróval fizetni Magyarországon, Lengyelországban, Csehországban, Svájcban, Észak-Írországban az euróövezet határához közeli városok boltjaiban, és a turisták kedvét kereső üzletek Nagy-Britanniában is elfogadják az eurót. Horvátországban, Szerbiában szállásért, üzemanyagért, autópálya-használatért szintén jogszerűen lehet euró-készpénzzel fizetni.

A nem szerződött euróhasználók, például Montenegró és Koszovó semmilyen hivatalos viszonyban nincsenek az EKB-val, pénzellátásuk nem az euróövezeti jegybanktól származik, hanem a valóságból: a külkereskedelemből és a hazautalásokból. Mindazonáltal az euró használata segített a gazdaság stabilizálásában, és ezért az EU korábbi pénzügyi biztosa, Joaquín Almunia nyilvánosan is bátorította őket erre a gyakorlatra. Az EKB álláspontja semleges: amint korábbi elnöke, Jean-Claude Trichet többször kijelentette, az EKB nem bátorítja, de nem is ellenzi, hogy aki akarja, használja az eurót. Természetesen az eurót egyoldalú döntéssel használóknak nincs és nem is lehet képviseletük az EKB-ban. Más oldalról, kicsinységük miatt, euróhasználatuk nem oszt, nem szoroz az euróövezet szempontjából.

Mi értelme ezek után ilyen kis országnak, amely kitűnően elvan az euróval, saját valutát bevezetni? Nem hagyható figyelmen kívül a nemzeti büszkeség, de persze olyan gyakorlati kérdések sem, hogy a pénzügyi önállótlanság miatt a koszovói bankoknak nincs IBAN-kódjuk az átutalások számára, és ez megnehezíti a forgalmat. Az önálló pénzügypolitika hiányának fő hátránya pedig az, hogy a helyi bankoknak – élen az osztrák bankok helyi részlegeivel – nincs végső hitelezőjük. Ebből a szempontból a koszovói központi bank látszatintézmény, hiszen nincs sem saját pénze, sem saját pénznyomdája, sem kamata. Ez bizonytalansági tényező lehet, ám eddig nem volt zavaró.

Kérdés, hogyan lehet majd rászorítani a koszovóiakat nemzeti valuta használatára a biztonságos euró helyett? Erre egyelőre nincs válasz: valószínűleg ezért nem is a közeljövő eseménye lesz a dardan megjelenése.

MTI