A Most-Híd Országos Tanácsának múlt heti, szombati döntésével véglegessé vált, hogy a következő napokban hivatalba léphet Robert Fico harmadik kormánya. Nem kis bűvészmutatvány ez a miniszterelnök részéről, hiszen március 5-én a választók több mint hét tizede nem a baloldal vezető pártját tüntette ki bizalmával. Adódik a kérdés: minek köszönheti a szlovák kormányfő, hogy a vereséggel felérő választási eredmény dacára, végül mégis triumfálhatott?
A legfőbb ok az ellenzék megosztottságában, mi több feloldhatatlan ellentéteiben kereshető. Ezzel magyarázható, hogy a választási kampányban a jobboldali pártok sokkal inkább egymással szemben határozták meg magukat, semmint egységes alternatívát kínáltak volna a kormányzó Smerrel szemben. Ennek negatív hatásai köszöntek vissza a voksolás eredményeiben: a Híd és a Sieť meggyengülésében, a kereszténydemokraták kiesésében.
Március 5-e királycsináló helyzetbe hozta a Szlovák Nemzeti Pártot, amely minden Andrej Dankóhoz kötődő illúzió ellenére, mégis csak a Smer természetes partnere. Ennek tudatában kijelenthető, hogy a jobboldali koalíció a választási eredmények tükrében csak elméleti lehetőségként vetődött fel. Azonban, ha ez így is van, még nem indokolja automatikusan a harmadik Fico-kormány hatalomra jutását.
Robert Fico a választások utáni sakkpartiban aratott győzelmét, paradox módon, az államfőnek is köszönheti, aki meglehetősen szűk határidővel adott mandátumot a kormányalakításra a legtöbb szavazatot kapó Smer elnökének. Andrej Kiska, szándékai szerint, a kormányfőt akarta sarokba szorítani, végül azonban a március 5-én meggyengült jobboldali pártokat sikerült Fico kitárt karjai közé kergetnie. Bugár és Procházka osztott, szorzott – s egy megismételt választást nagyobb politikai kockázatnak ítélt meg, mint a kormányzati szerepvállalást egy Smerrel és SNS-szel súlyosbított koalícióban.
A harmadik Fico-kormányhoz vezető okok közül nem hagyhatjuk ki a politikacsináló oligarchák szerepét sem. Sőt, ezt kell tekintsük a leginkább perdöntő oknak. Több mint nyilvánvaló a Híd és a Smer gazdasági holdudvara közötti kapcsolat, mi több, érdekazonosság. Sajátos, de egyáltalán nem meglepő helyzet, hogy a tekintélyes gazdasági hetilap hasábjain megnyilatkozó nagyvállalkozó – akit nyugodt szívvel tekinthetünk a Híd-projekt egyik fundamentumának – első olvasatra elképzelhetetlennek tűnő forgatókönyve a rákövetkező néhány órában valósággá válhat.
Az okok után, lássuk a következményeket. Bugár és persze Procházka a Fico felé tett sasszéval magára vonta a szlovák kávéházi értelmiség már-már hisztérikus haragját. Jellemző módon, a Híd-projekt szellemi éceszgébere, Hunčík Péter is temetési beszédet adott közre Bugár Béla politikai hullája fölött. Jelenleg még keveseknek tűnik fel, hogy a szlovák jobboldal újsütetű hősei, Sulík és Matovič hány szöget vertek bele a Radičová-kormány koporsójába. A kávéháziak morális felhorgadását ez a körülmény az én szememben jócskán árnyalja.
Fontosabb kérdés, hogy: az új kabinet összeállításakor milyen alku köttetett? A puding próbája az evés, hallhattuk múlt héten, szombaton. Való igaz, mint ahogy az is, hogy a pudingot, ha netalántán mégiscsak keserű lesz – Bugár Béla legfeljebb megízlelni fogja, mi pedig: szlovákiai magyarok, megenni. Egy pozitívuma mindenképpen lesz a harmadik Fico-kormány éveinek(?) : ha az ember valamitől semmi jót nem vár, csak pozitívan csalódhat. Mindannyiunk érdekében – s nemcsak a dél-szlovákiai magyarokat értem ez alatt – remélhetjük, hogy csakis pozitívan csalódunk az előttünk álló kormányzati ciklusban.
Kolek Zsolt
(Megjelent a Szabad Újság március 23-i számában.)
