Az ipari forradalom és a nyomában járó demokratikus átalakulás elhitette a modern emberrel, hogy minden ami új, az egyben jó is, s konzervatívnak lenni egyet jelent a maradisággal. A magyar közgondolkodás a reformkortól kezdve gyakran pellengérre állította és lekezelő gúnnyal kezelte a Pató Pál karikaturisztikus alakjával azonosított konzervatív gondolkodókat, annak ellenére, hogy a gróf Dessewffy Aurél körül tömörülő “fontolva haladók” egyáltalán nem utasították el a szükséges politikai és társadalmi változásokat, hanem a józanságon és a realitások elfogadásán alapuló reformokra törekedtek. A marxizmus determinisztikus történelemszemlélete, majd a rendszerváltozással párhuzamosan kibontakozó digitális forradalom tovább erősítette a múltat mind társadalmi, mind technológiai értelemben végképp eltörölni hivatott korlátlan és feltartóztathatatlan haladás koncepcióját.
Nincs ez másképp Spanyolországban sem, ahol az ismert pedagógus és filozófus, Gregorio Luri “A konzervatív képzelet” (La imaginación conservadora) című közelmúltban megjelent kötetében igyekszik cáfolni a konzervativizmust a maradisággal azonosító kliséket, miközben felvázolja és átértelmezi a nyugati politikai gondolkodás egyik legfontosabb eszmerendszerét, mely a Francia Forradalomtól kezdve nem csak képes volt fennmaradni, hanem főnixmadárként többször is újjászületett.
Luri nem törekszik egy átfogó politikai teória megalkotására, s könyve nem tekinthető hagyományos értelemben vett akadémiai munkának. “A konzervatív képzelet” sokkal inkább egy reflexív párbeszéd, melyet a szerző a konzervatív eszmerendszer nagyjaival, köztük a spanyol konzervatív politikai és intellektuális hagyomány már-már feledésbe merült alakjaival folytat.
Talán az egyik legérdekesebb vonása a kötetnek, hogy elutasítja azt az elterjedt véleményt, mely szerint a konzervativizmus nem ideológia, hanem pontosan az ideológiai alapú politizálás elutasítását jelenti. Luri elismeri ugyan, hogy egy konzervatív közszereplő megvalósítandó utópiák helyett a realitásokból indul ki, de hangsúlyozza, hogy ez a politikai attitűd elválaszthatatlan bizonyos filozófiai alávetésektől, melyek közül a legfontosabb a politeia, az ember mint “politizáló lény” és az emberi természet koncepciója.
A politeia nem más mint a történelmi folyamatok és az évszázados együttélés során jórészt spontán és szerves fejlődés következtében létrejött politikai közösség. Luri hangsúlyozza, hogy a politeia határai általában egybeesnek az államhatárokkal, azonban ez korántsem szükségszerű, s egy országon belül létezhet több politeia, s az is előfordulhat, hogy egy történelmi-kulturális alapon összetartozó közösséget szétszabdalnak az országhatárok. Bár a szerző nem említi a határon túli magyarságot, minden bizonnyal Trianon a legeklatánsabb példája egy történelmi politeia szegmentálódásának.
A politeia fogalmához szorosan kapcsolódik az emberi természet, s az ember mint “politizáló lény” vagy “politikai állat” fogalma. A konzervatív világnézet számára elfogadhatatlan az emberi lét teljességét és a politikai-társadalmi folyamatokat a természettudományokhoz hasonló módon értelmező ideológiai pozitivizmus, mely talán legmarkánsabban Hegel és Marx történelemfelfogásában jelentkezik.
A Gregorio Luri által megfogalmazott konzervativizmus lényege a jelen elfogadása. A reakciós – akit gyakran tévesen azonosítanak a konzervatívval – elutasítja a jelent, s az egyetlen elfogadható jövőképnek a múltba való visszatérést tekinti. A progresszív megtagadja a múltat, s el akarja vágni a jelent tápláló gyökereket, miközben feláldozza a mát egy idealizált holnap kedvéért. Az ideológiai végletekkel szemben a konzervatív a saját korában él, megőrizve mindazokat az organikusan kifejlődött identitáselemeket, intézményeket és szokásokat, melyek a politeia jelenkori érdekeit és túlélését szolgálják, s fontolva haladva megreformálja azokat, melyek már nem képesek betölteni szerepüket, ily módon biztosítva a közösség jövőjét. Ahogy a szerző fogalmaz: “A konzervativizmusnak arra kell törekednie, hogy örökzöld fa legyen, ami nem azt jelenti, hogy nem hullat le egyetlen levelet sem, hanem azt, hogy soha sem marad lomb nélkül.“
(Luri, Gregorio: La imaginación conservadora. Ariel, 2019. 288 oldal.)
Cseszneky Miklós
