Ami a legbizonyosabb a tárgyakkal kapcsolatban, hogy tökéletesen használhatatlanok.
A használhatatlan tárgyak valamilyen hiba eredményei. Amikor az adott eszköz nem tölti be a neki szánt funkciót, jogosan kérdezhetjük, mégis mire gondoltak a tervezők? Annak ellenére, hogy mindannyian hibázunk, nem szeretünk róluk beszélni, avagy bevallani őket. Pedig a hibák elkerülhetetlenek és nélkülözhetetlenek, a tanulás természetes részének is tekinthetőek.
Hullámos pingpongasztal, sziámi borospohár, Google Glass egyike azon valószínűtlen, használhatatlan tárgyak példáinak, amelyek a franciaországi „Flops! amikor a design összegabalyodik” című kiállításon részt vesznek. A kiállítás a lezárások miatt ugyancsak kudarcnak volt ítélve, amíg virtuálisan látogathatóvá nem tették. A tárgyak, mint kereskedelmi, mint pénzügyi szempontból megbuknának, a bizonyíték erre, hogy használatuk igencsak problémás – bonyolult, nevetséges, vagy egyszerűen lehetetlen. Valahol az ötlet és megalkotás között bukott el a tervezésük, vagy felejtődött el. A tervezésnél általában olyan kérdések merülnek fel, hogy Mire jó a termék? Mit vált ki? Milyen környezetbe illeszkedik? Milyen szükségleteknek tesz eleget? – ezen eszközök esetében, mintha ezeket a kérdéseket nem tették volna fel.
Ezek a használhatatlan tárgyak saját szokványos komfortzónájukból lépnek ki. Az eredmény, hol abszurd, hol vicces, hol kellemetlen. A kiállítás a dada illusztrátor Jacques Carelman humoros tárgyainak is elkülönített egy részt. Carelman 1969-ben készítette el Képtelen tárgyak katalógusát, amely a Manufrance katalógust parodizálja ki. ”Ezek a tárgyak a teljes ellentétjei azoknak, amikért a fogyasztói társadalom lelkes.” – írta róluk Carelman. Habár ezek az eszközök haszontalannak tűnnek, céljuk sokkal inkább abban rejlik, hogy megnevettessenek, és beindítsák a fantáziát.
