Száz éve, 1919. november 16-án vonult be fehér lovon Budapestre, „a bűnös városba” a nemzeti hadsereg élén Horthy Miklós fővezér.
| A vesztes első világháború végén széthullott a fél évszázadig létező Osztrák-Magyar Monarchia. 1918. október 31-én Budapesten győzött az „őszirózsás forradalom”, november 16-án kikiáltották a Magyar Népköztársaságot. |
Az új vezetésnek a fegyverszünet érdekében jelentős területeket kellett kiürítenie, majd 1919. március 20-án megérkezett a még súlyosabb feltételeket megfogalmazó Vix-jegyzék. Ezt kézhez véve a kormány és a kül- és belpolitikájának csődjét beismerő Károlyi Mihály köztársasági elnök lemondott.
1919. március 21-én kikiáltották a Tanácsköztársaságot, a szociáldemokrata és kommunista politikusokból álló Forradalmi Kormányzótanács tényleges vezetője Kun Béla kommunista külügyi népbiztos lett.
A tanácskormány bukása után román csapatok vonultak be Budapestre
A szocialista rendszer azonnali megvalósítására tett, túlkapásokkal teli kísérlettel egyre többen fordultak szembe, miközben a honvédő harcokban a Vörös Hadsereg a kezdeti sikerek után vereséget szenvedett. A tanácskormány a reménytelen helyzetben augusztus 1-jén távozott, Budapestre román csapatok vonultak be.
A kommün bukását követő káoszban Friedrich István gyáros lemondatta a hat napig kormányzó Peidl Gyula „szakszervezeti kormányát”, és augusztus 7-én ő alakított kormányt, de a párizsi békekonferencia az ő kabinetjét sem ismerte el.
A „nemzet hadseregének” fővezére függetlenítette magát
A még májusban megalakult szegedi ellenforradalmi kormány augusztus 19-én lemondott Friedrich javára, de addigra „nemzet hadseregének” fővezére, Horthy Miklós altengernagy már függetlenítette magát.
A Siófokon berendezkedett Horthy katonai parancsnokságokat szervezett, amelyek ellenőrizték és utasították a kormány tisztviselőit is, különítményesei kegyetlen megtorlóakciókat hajtottak végre a forradalom résztvevői ellen („fehérterror”).
| Az anarchikus állapotok megszüntetése, egy tárgyalóképes magyar kormány létrehozása érdekében 1919 őszén egy brit diplomata érkezett Magyarországra. George Russell Clerk felszólítására a románok november közepén megkezdték a visszavonulást, helyüket a „nemzeti hadsereg” foglalta el. |
Horthy, aki korábban írásban vállalta, hogy aláveti magát a kormánynak, 1919. november 16-án vonult be csapataival Budapestre.
Horthy érkezése előtt statárium volt életben
Érkezését statárium és kijárási tilalom előzte meg, a hangulatot jellemzi, ahogy a Gellért téren a fogadtatására megjelent polgármesterhez szólt: „Tetemre hívom itt a Duna partján a magyar fővárost. Ez a város megtagadta ezeréves történetét, ez a város porba rántotta a Szent Koronát és a nemzet színeit, vörös rongyokba öltözött. Ezek a kezek nyitva állnak a testvéri kézszorításra, de büntetni is tudnak, ha kell.”
Napkirályi árnyék Magyarországon
A párizsi békekonferencia (lásd nem bűnös nemzetek) gyakorlatilag meghatározta, hogy ki írhatja alá a Magyarország megbüntetéséről és feldarabolásáról szóló rendelkezését. Lényegében csak és kizárólag magyarországgal szemben valósították meg a Németországgal szembeni sikertelen Francia törekvést, a gazdaság tönkretételét, elsősorban azon az alapon, hogy Magyarországot megfossztották az energiaforrásai nagyrészétől. Ennek érdekében maximálisan csorbították terület és lélekszám tekintetében. A potenciális hatékonyan működő gazdasági régiókat szétverve, megszüntetve.
Az antantnak lényegében semmi másra nem volt szüksége, mint két megbízottra, akik aláírják majd a kész szerződést. Erre az aktusra végül 1920. június 4-én, a Nagy-Trianon palotában került sor, ahol két politikus, Benárd Ágoston és Drasche-Lázár Alfréd írta alá a trianoni békediktátumot, ezzel szentesítették a történelmi Magyarország szétszakítását.
A trianoni béke pontjai ismertek: Magyarország elveszítette területének és lakosságának mintegy kétharmadát, ennek megfelelően 320 ezer négyzetkilométer területű, húszmilliós középhatalomból 90 ezer négyzetkilométeres, hétmillió lakost számláló kisállammá vált.
Románia megszerezte a Partiumot és Erdélyt, a délszláv állam a Délvidéket, Csehszlovákia pedig a Felvidéket és Kárpátalját. A béke minden más szempontból is gúzsba kötötte az országot, miután a háború egyik felelőseként tetemes jóvátételt szabott ki Magyarországra, hadseregét 35 000 főben határozta meg, és számos egyéb gazdasági és katonai kérdés kapcsán sértette a vesztes állam szuverenitását.
Az erőszakos trianoni diktátum megtagadta mindazon elveket, melyek nevében megszületett. Annak ellenére, hogy a területeket gyarapító országok célja hivatalosan a nemzeti önrendelkezés megvalósítása, önálló nemzetállamok létrehozása volt, a békekonferencián valójában az a cél vezérelte őket, hogy Magyarország területéből minél nagyobb részt szerezhessenek meg.
Az elcsatolt országrészeken kisebbségbe szorult magyarság sorsa ezzel súlyosan megpecsételődött, a 20. század második felében a trianoni döntésnek köszönhetően kollektív történelmi tragédiák sora kezdődött el, melyek sebeit a Kárpát-medencében, és a világon szétszóródva élő magyar nemzeti közösség a mai napig nem heverte ki.
| 1919. november 24-én Huszár Károly újságíró vezetésével megalakult az új kormány. Ezt a párizsi békekonferencia elfogadta, amíg az „egész magyar nép akaratát kifejező” kormány nem alakul, és meghívta a magyar békedelegációt Párizsba. |
Az 1920 januárjában megválasztott Nemzetgyűlés február 27-én elfogadta az 1920. évi I. törvénycikket „az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről”.
A jogszabály hatályon kívül helyezte a forradalmak intézkedéseit, és az államfői teendők ideiglenes ellátására bevezette a kormányzó intézményét. Március 1-jén – a különítményesek asszisztálása mellett – Horthy Miklóst Magyarország kormányzójává választották: létrejött a király nélküli királyság.
Nyitókép: illusztráció
