Kiss Kósa Annamária divattervező a Kokafashion márka megálmodója. Pályáját Somorján, a szülei háza mögötti műhelyben kezdte, innen indult és innen nőtte ki magát a márka, ami mára a KOKA Wedding Design és KOKA Baby Design-nal bővült. Ruhái több tv showból köszönnek vissza éppúgy, mint hazai és magyarországi szépségversenyek kifutóiról. Az igényes menyasszonyok kedvelt tervezőjével beszélgettünk budapesti showroomjában.
Somorjáról származol, itt nőttél fel. Hogy vezetetett az utad Felvidekről New Yorkon keresztül Budapestig?
Az egyetemi évek alatt sok mindenre rájöttem és kipróbáltam. Mondhatni úgy is, hogy kinyílt előttem a világ és egyre több helyre eljutottam. A pozsonyi színművészetin díszlet és jelmeztervezést tanultam a sok utazást ennek a szaknak is köszönhetem, hiszen több ország színházában dolgoztam már, de az igazán érdekes utazásokat és lehetőségeket a divattervezés hozta-hozza nekem. 2010-ben a szlovákiai divatszakma engem választott az év felfedezettének, rá egy évre pedig az év fiatal tehetségének. A díjak által lehetőséget kaptam New Yorkban is bemutatni az akkori kollekciómat. Mondhatnám úgy is, hogy itt indult be a divattervezői karrierem, de miután Budapestre költöztem családommal, kezdhettem majdnem mindent elölről. Magyarországon akkor nem voltam ismert és hiányoztak a kapcsolatok, de mára már kezd minden jól alakulni és az itteni emberek is ismerik a munkáimat.
A textilek, formák és minőségi anyagok iránti rajongásod honnan jött?
A textilek iránti vonzalom gyermekkorom óta megvan. Édesanyám nagyon ügyes volt, kötött, horgolt, hímzett, varrogatott és ez természetes volt számomra. Neki köszönhetem az alapokat, hogy megszerettette velem a kézimunkát. Akkoriban idehaza még nem volt ilyen bő a választék, sem textíliában, sem fonalakban. Mindent külföldről kellett beszerezni, ha valami egyedit, különlegeset szerettünk volna. Nagy szerencsénkre anyukámnak voltak Hollandiában barátnői és az első varrógépemet is tőlük kaptam. Gyerekkoromban pedig nagyon sokszor újrahasznosítottunk és örököltünk, mint minden más gyerek. A testvér utáni megöröklött szúrós pulóver minden családban jelen volt. Hogy őszinte legyek, nagyon szeretem a minőséges anyagokat, de köztudott, hogy a minőséget, a márkát meg kell fizetni. Én mindig arra törekszem, hogy elfogadható, megfizethető ruhákat készítsek, hogy mindenki számára elérhető legyen. Próbálok alternatívákat keresni, hogy az érték se csökkenjen, de az átlag ember is megengedhessen egy KOKA ruhát.
Terveztél nagyestélyi kollekciót, koktélruhákat, mennyasszonyi ruhákat, fejdíszeket, jelmezeket álarcosbálra, kisfiadnak XY-t. Melyik a kedvenced?
Nagyon sok ruhát készítettem már. Általában mindig az a kedvencem, amin éppen dolgozom. Hiszen ha nem szeretném, amit csinálok, nem tudnék tökéletes munkát kiadni a kezemből. A jelmezkészítés mindig nagyon vicces dolog. Főleg, ha felnőttre kell készítenem valami nagyon izgalmasat. Az egyetemi évek alatt rengeteg jelmezt varrtam, saját kölcsönzőt is üzemeltettem. Nagyon sok embernek okoztam ezzel örömöt, élveztem a ruhapróbák minden percét. Az estélyik és a menyasszonyi ruhák tervezése és kivitelezése sokkal komolyabb feladat. Odafigyelést és precíz munkát igényel. Ha drága csipkét szabok, csak magamban bízhatok és a sok éves munkával szerzett tapasztalatomban. Hogy melyik ruha is a kedvencem? Nem tudnék dönteni. Én akkor örülök, ha látom, hogy az ügyfelem elégedett és boldogan viseli a ruhámat.
Budapesten élsz szintén felvidéki férjeddel és 4 éves kisfiaddal. Hogy néznek ki egy befutott divattervező mindennapjai? Celebekkel partizol és divatbemutatók tucatjain veszel részt?
Budapest csodálatos város, tele lehetőségekkel, eseményekkel. Marci a kisfiunk már óvodás, így nyugodtan tudok dolgozni. Nálam a munka nem csak azt jelenti, hogy leülök a varrógép mellé és varrok, hanem az ügyféllel való találkozástól a megtervezésen át a bemutatók, fotózások szervezése, kollégákkal való megbeszélések, mind-mind ide tartozik. Változatosak és mozgalmasak a napjaim. Sok embert ismerek meg általa és sok híresség keres fel. A divat szakma egy nagyon élő, nyüzsgő szakma. Mindenhol ott kell lenni és mindenkit ismerni kell. Nekem ez az életem, nem 8 órában, hanem mondhatni 24-ben dolgozom. Sokszor nem tudom, hogy hétvége van-e vagy hételeje. Ha munka van, akkor azt meg kell csinálni.
Honnan inspirálódsz, mi az, ami egy ilyen kreatív foglalkozásnál extra energiával tölt fel?
Kollekcióimban érezhető az építészet és a népi hagyomány egyaránt. Talán ez a két dolog az, ami a legjobban inspirál. A népi motívumokat épp úgy belecsempészem egy-egy ruhámba, mint a modern építészet egyes elemeit.
Energiával maga a munka tölt fel. Minden egyes új feladat egy új kihívás számomra, amit tökéletesen szeretnék teljesíteni. Nagyon rá tudok pörögni a dolgokra. Van úgy, hogy már hajnalban kelek és terveket rajzolok, vagy épp szervezem a következő bemutatót, szépségversenyt. Minden munkámat összképben nézem, nem csak 1 megvarrt ruha, hanem mindvégig a szemem előtt lebeg, hogy ez, hogy fog kinézni egy fotón vagy milyen kiegészítőkkel állítom majd a kifutóra. Rengeteg gondolat, ötlet van a fejemben. Főleg ezeket kell rendszereznem, hogy elégedett legyek a végeredménnyel.
Budapesten élsz, de gyakran vállalsz felvidéki projekteket is. Hogy tudod összeegyeztetni a 2 helyszínt?
Szerencsére a távolság nem olyan nagy 2-3 hetente hétvégére mindig haza járunk a szülőkhöz. Ilyenkor én mindig beiktatok több találkozót, ruhapróbát, hogy a felvidéki ügyfeleimmel is tartsam a kapcsolatot. Ha pedig divatbemutató vagy fotózás van, bepakolok, kocsiba ülök és jövök.
Mit tanácsolsz azoknak a fiataloknak, akik kacérkodnak a gondolattal, hogy divattervezést kezdjenek tanulni és ezt a foglalkozást válasszák?
Mindenképp jól gondolják át, milyen szakmát választanak. Ez nem csak egy munka, ez egy életstílus. Ezt nagyon kell szeretni és céltudatosan, kitartóan kell dolgozni azért, hogy kiépítsünk és felfuttassunk egy márkát. Nagyon sok kudarc és csalódás érheti az embert. Én már 15 éve vagyok a szakmában és még nagyon sok munka áll előttem. A rajztehetség nem elég. Alázat, kitartás, sok-sok ötlet, egyetemi képzés külföldön és erős akarat kell. Plusz türelmes, támogató család és férj!
Veréb Veronika
Megjelent a Szabad Újság augusztus 24-i számában.
