A múzeumi kurátorok gyakran buzdítják a látogatókat, hogy az alkotásokat hosszasan tanulmányozzák. Ebből a törekvésből kiindulva az ENEA, az új technológiák olasz nemzetközi ügynöksége és az Istituzione Bologna Musei, 14 mesterséges intelligenciával felszerelt kamerát helyezett fel a város művészeti gyűjteményét bemutató Piazza Maggioréban. A kamerákkal a galérián áthaladó látogatók arckifejezéseit és testtartását akarják tanulmányozni. Az így begyűjtött adatokat egy szerverre továbbítják ahol elemzik őket, hogy egyes műalkotásokkal kapcsolatban szélesebb körű következtetéseket vonjanak le.
Az egyik ENEA kutató állt elő az ötlettel, azonban élesben csak ez évben kezdték el kipróbálni. A kamerákkal egy rendszer rögzíti, hogy a látogatók mennyi ideig néznek egy alkotást, milyen útvonalat tesznek a galériában, és mi az ami a tekintetüket leginkább vonzza bizonyos festményeken. Illetve egyéb olyan mérhető értéket, amelyek együttesen adja ki a kutatók szavaival mondva a „vonzási értéket”. Az adatokat végül arra lehet használni, hogy meghatározzák bizonyos alkotások helyét a galériában, hogyan legyenek azok felakasztva és megvilágítva, vagy egymáshoz viszonyítva bemutatva.
Roberto Grandi, a Istituzione Bologna Musei igazgatója elmondása szerint a látogatók kevesebb, mint 15 másodperc figyelmet szentelnek egy-egy adott alkotásnak. A bolognai múzumokba látogatók, átlagosan 4-5 másodpercet töltenek el egy mű előtt. Egy 14. századi diptichon esetében például a legtöbb látogatót az oltárkép jobb oldala kötötte le, amely Szent Péter megáldását ábrázolja, sokak közülük teljesen figyelmen kívül hagyták a baloldal jelenetét.
Grandi szerint, „Az ahogyan a látogatók megközelítik az alkotásokat, és amennyi ideig nézik őket, segítik a múzeum kurátorait abban, hogy jobban megérték a látogatók viselkedéseit és mélyebb tudást szerezzenek a „megbecsülés” dinamikájáról a nagy mennyiségű adat összegyűjtésével és feldolgozásával“.
Jacopo di Paolo, Angyali üdvözlet, 1390 körül
