Őszinte kérdések egy olyan hét után, amikor nagyon sok autó ment tönkre a rossz utak miatt.
Sok felni és gumi ment már tönkre kátyúbafutás miatt, és ez az idei télen sincs másképp. Előfordulhat, hogy nem az autós fizeti a kárt?
Nem egyszerű egy kátyúkár behajtása az út kezelőjén. Fontos hozzá az esemény hiteles dokumentálása, és az is, hogy az adott útvonalon az út kezelője nem rakott ki az úthibákra figyelmeztető táblát. Ha ilyen van, illetve, ha az adott kátyút ideiglenes eszközökkel jelölik, akkor az autósé a felelősség.
Holott a téli időszakban, különösen az ilyen erős fagyokkal és csapadékkal is járó időben a kátyúképződés felgyorsul. Bárhol lehet új kátyú, az autópályáktól a lakótelepek kisforgalmú utcájáig. Szigorúan véve a kátyú olyan útkárosodást jelent, amely a forgalmi igénybevétel és a környezeti hatások nyomán jött létre, és az útszerkezet bomlásával jár.
Miután megtörtént a baj, mint fent említettük fontos az esemény alaposan dokumentálása – többek között fotókkal. A baleset körülményeinek pontos leírása és helyszíni jegyzőkönyveztetése ugyanolyan alaposságú, mint két autó ütközésekor. Nem árt a tanú sem. A későbbi sikeres kárigény-érvényesítés okán a legbiztosabb mód rendőrt hívni, a rendőrségi jegyzőkönyv hitelességben nehezen felülmúlható.
A kárigényt az útkezelőhöz kell eljuttatni. Magyarországon nem egységes a közútkezelő hálózat, gyakran egy adott városon belül is változik, hogy ki a felelős a keletkezett károkért. A Magyar Közút Nonprofit Kft. felel a legtöbb hazai autópályáért, a településeket összekötő fő- és mellékutakért, illetve egyes településeken átvezető útszakaszokért is. A települések határain belül eső utak jelentős részét a helyi önkormányzat kezeli, a fővárosban pedig a fő- és tömegközlekedési útvonalakért a Budapest Közút Zrt., a többi útért pedig a kerületi önkormányzatok felelnek.
A kár tényét minden esetben az adott útszakasz kezelőjének kell jelezni, és a kárt szenvedett autós feladata a baleset tényének a bizonyítása: ezért kell az alapos dokumentálás. Ezt követően indul el a kárrendezési folyamat, amely ideális esetben a kártérítés megfizetésével zárul. Az ügyintézés idő-, és energiaigényére jellemző lehet, hogy kollégánk tesztautóval kátyúkárt szenvedve az autót rendelkezésre adó cég felé azonnal jelezve az eseményt, és kérdezve mit tegyen a kártérítés érdekében, azt a választ kapta, hogy semmit, a cég nem foglalkozik ilyennel, inkább vállalja a kárköltséget, mintsem belekezdjen az ügyintézésbe.
Más az esély a kártérítésre, ha az autós rendelkezik CASCO biztosítással, vagy a kötelező biztosítás mellé köthető, a kátyúkárra vonatkozó kiegészítő biztosítással. A biztosítói kárrendezés esetén is fontos az esemény dokumentálása. Annyiban kényelmesebb az ügyintézés, hogy kár esetén a biztosító segítséget nyújt a kárhelyszín szerint illetékes útkezelő azonosításában és rendszerint vállalja, hogy a bejelentési kötelezettségét és a hozzá beérkező bejelentéseket határidőre továbbítja a kárhelyszín szerint illetékes útkezelő felé – adott tájékoztatást a Netrisk biztosítás-közvetítő portál. És nem mellékes, hogy a biztosító fizeti a kárt: igaz nem feltétlenül az autós által remélt mértékben.
A biztosítók mellett gumimárkáktól is kérhető kátyúgarancia szolgáltatás, amely ingyenes cserelehetőséget biztosít a sérült abroncsra. A kátyúbiztosítások éves díja alapvetően nem magas, bármilyen kötelező biztosítás mellé megköthető. Amit mérlegelni érdemes a fizetős szolgáltatások (akár biztosítás) igénybevétele előtt, hogy az adott autó milyen abroncsokkal, keréktárcsákkal rendelkezik, azok milyen értéket képviselnek, az hogyan aránylik az igénybe venni kívánt szolgáltatás árához és kártérítési vállalásaihoz – további, a gondolkozást segítő jellemző, hogy az alacsony oldalfalú (peres) gumik, mivel kisebb a deformálódó magasságuk, könnyebben szenvednek kátyúsérülést. Azon is érdemes elgondolkozni, hogy mennyire jellemző az adott autósra, hogy kátyúkárt szenved, vannak akik figyelmesebben vezetnek és ritkán éri őket ilyen baj.
Kövessen minket: Facebook
