Néhány hónappal ezelőtt nyugodtan tettem a dolgomat a konyhában, amikor megjelent a kis trikolor, már 7-8 éves korában járó házi cicánk. Leült és valami elképesztő dolgot fedeztem fel: a szemfogai vidáman verték vissza a nap sugarait – csakhogy a szája csukva volt!
Nem, szerencsére nem a szája volt lyukas, a fogai nőtték ki a szájüregét és nyújtózkodtak a kelleténél túl. Eleinte nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, hiszen ugyanúgy táplálkozott, mint előtte és láthatóan semmilyen fájdalma nem volt.
A fog növekedés azonban nem állt meg ennél a pontnál – hétről hétre egyre inkább hasonlított egy vérszívó vámpírra, mint macskára. Az ételt továbbra sem utasította vissza és ugyanúgy viselkedett, mint mindig – játszott, dorombolt, a nap legalább háromnegyedét pedig kényelmesen aludta át valamelyik radiátor melegében.
Mitől indult meg a fognövekedés?
A kérdés azonban nem hagyott nyugodni, így utánajártam a különböző macskákat érintő fogbetegségeknek. Természetesen számos ijesztő, durva képsorozatot láttam gyógyíthatatlan betegségekről, amelyektől csak még inkább megrémültem.
A fogakat jobban megvizsgálva duzzanatot fedeztem fel, így nem húztam tovább az időt, felkerestem a már bevált állatorvosunkat.
Az állatorvos diagnózisa – fogak nélkül is van élet?
Nem lepett meg a hír, amikor azt mondta, hogy ki kell húzni az egyébként már alig a helyén lévő fogait. Az azonban első hallásra elborzasztott, hogy az összes foga veszélyben van, ugyanis egy FORL nevű betegség támadta meg a fogait, ami gyógyíthatatlan.
A műtétre még a héten sorkerítettek – eltávolították a fogköveket (amiből akadt rendesen, ugyanis a betegség egyik velejárója) és kihúzták négy fogát. Aggódva vittem a szükséges beavatkozásra, hiszen ott lebegett előttem az elkerülhetetlen kérdés: hogyan fog enni ezek után?
Ekkor jött a döbbenet, ugyanis azon a napon nem csak az én cicámat műtötték ugyanaz miatt a betegség miatt. Egy hasonló korú kandúr is éppen akkor ébredezett, amikor visszatértem a már ébredező cicámért. Csak hogy annak a másik macskának nem maradt foga!
Milyen gyakori a betegség?
Sajnos igen gyakori és nem, semmiben nem befolyásolja a táplálkozást. Az orvos hamar rábökött a lényegre – a macskák általában egyébként is rágás nélkül habzsolják be a táplálékot. Persze, fogakkal nyilván könnyebb, de elsősorban a vadászatnál veszik hasznát.
És valóban! A cicusunk semmi jelét nem mutatja, hogy zavarná a fogainak hiánya – boldog, teljes életet él.
Hogyan lehet megelőzni a betegséget?
Tudomásom szerint csak a betegség kiteljesedését lehet elhúzni. Ha a gazdi állandó orvosi kontrol alatt tartja a macskát, akkor a gondoskodással ki lehet tolni a végkifejletet. Gondolok itt például a fogkövek rendszeres eltávolítására.
Magára a betegségre viszont legjobb tudomásom szerint nincs gyógyír. Ha mégis, ne tartsa magába és írja meg nekünk, hogy megoszthassuk az olvasókkal, ezáltal hozzásegítve a cicákat a boldog, teljes élethez!
