A hírt bejelentő Volodimir Omeljan infrastrukturális miniszter arról beszélt a Prjamij tévécsatorna műsorában, hogy Ukrajnában 10 milliárd hrivnyát különítenének el kifutópályák építésére, és már 2020 végére legalább 20 korszerű légikikötő jönne létre az országban
– írja a Zakarpattya Online.
A tárcavezető egyben elismerte, hogy a szovjet időkben tervezett ukrán repülőterek kapacitása nem felel meg napjaink követelményeinek.
Egy sor modern repülőtérrel rendelkezünk: Boriszpil, Zsuljani, Lemberg; jó állapotban van Harkiv; idén befejezzük a kifutópályát Odesszában – hangsúlyozta a miniszter.
Közölte azt is, hogy az elnök megbízásából még idén feltétlenül üzembe helyezik Ungvár repülőterét, hogy biztosítsák Ukrajna kapcsolatát Kárpátaljával.
Meggyőződésének adott hangot, hogy 2020-ig legalább 20 repülőtér épülhet meg Ukrajnában.
„Szeretném, ha a kormány és a parlament támogatná a kezdeményezésünket és megismételnénk az útépítés sikerét. Hogy jövőre legalább 10 milliárd hrivnyát különítsünk el 4-5 kifutópálya építésére Ukrajnában, és 4-5 év leforgása alatt biztosítsuk Ukrajna számára a minőségi légiközlekedéshez szükséges számú repülőteret. Mert egyelőre csak az ukránok 5–7%-a repül. Azt akarjuk, hogy ez a szám legalább 50% legyen” – közölte Omeljan.
Adta hírül a kárpátalja.ma hírportál
Ungvári repülőtér
1929 májusában nyitották meg a csehszlovák hatóságok Ungvár határában a város első repülőterét. A kétéves építkezés után átadott légikikötő az első évben Kassa és Ungvár között biztosított légi járatot, majd a következő években Pozsony és Prága is felkerült az úti célok közé.
Eleinte DN-50 típusú, egymotoros monoplánokat használtak az utasok szállítására, később áttértek a hatszemélyes Aero A. 23-as gépre, melyet 1925-től bocsátott ki a Prága melletti csehszlovák repülőgyár.
Az ungvári repülőtér egészen a második világháború kitöréséig személy- és teherszállítást bonyolított le, a háború alatt azonban katonai célokra vették igénybe. A magyar fennhatóság alá került légikikötőt az I. vadászrepülő század gépei használták először, melyek részt vettek az 1939. március végi szlovák–magyar harcokban. Ezt követően az 5. közelfelderítő ezred egy százada települt WM–21 Sólyom gépekkel Ungvárra, majd a debreceni székhelyű 2. repülődandár 4. közelfelderítő osztályának egy százada használta a repülőteret.
1945 után a szovjet gyártású, kétszemélyes, kétfedelű PO-2-es gépek kerültek a repülőtérre, amelyekkel Lembergbe és Ivano-Frankivszk városokba lehetett eljutni.
Az ungvári légikikötőt megépítése után fél évszázaddal tovább fejlesztették: 1977-ben elkészült az új leszállópálya, mely nagyobb repülőgépek fogadására is alkalmas volt. Később folytatták az építkezést, s így nyerte el az ungvári repülőtér kifutója a mai, 40 méter széles és 2038 méter hosszú méretét. A pálya vége mindössze 100 méterre található az ukrán–szlovák határtól, így a fel- és leszálló gépek a szlovák légteret is használják.
A repülőtér a ’80-as években bonyolította a legnagyobb forgalmat: évente közel 150 000 utast, s több mint 1000 tonna terhet szállítottak a főként An–24-es típusú repülőgépek. Naponta akár 18 gép is érkezett Ungvár légikikötőjébe, mely 1992-ben kapcsolódott be a nemzetközi légi forgalomba.
