Michelangelo kétségtelenül a művészettörténet egyik legnagyobb géniusza, fizikai adottságaiban termetre azonban nem emelkedett ki az átlag közül. A szicíliai Törvényszéki Antropológiai, Paleopatológiai és Bioarcheológiai Kutatóközpont két kutatója három bőr cipőt tanulmányozott, amelyek vélhetően a művészhez tartoztak. Halála után házában talált lábbeliket unokaöccse őrizte meg az utókornak. A két pár bőr cipő egyik darabját azonban 1873-ban ellopták a Casa Buonarotti Múzeumból.
Mivel mind a három cipő mérete megegyezik, ezért feltételezhetően ugyanaz a férfi hordta. Ez lehetett Michelangelo, de az is elképzelhető hogy egy vele egy háztartásban élő férfi viselte őket. Michelangelo termetének becslésére a kutatók már egy korábban kidolgozott képletet használtak, amelyet a lábfej méreteiből állapítanak meg. A cipők 22-23 cm hosszúak, vagyis Michelangelo körülbelül 160 cm magas lehetett. Habár ez mai korban viszonylag alacsonynak számít, a 15-16. században amikor élt ez egyáltalán nem számított szokatlan testmagasságnak a férfiaknál.
A vizsgálatot végző tudósok szerint, méréseik nagyjából egyeznek az itáliai reneszánsz mesterek életrajzírójának Giorgi Vasarinak feljegyzéseivel. Vasari azt írta a Legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete című tanulmányéban Michelangelo termetéről, hogy az átlagos, válla széles, testének többi része pedig arányaiban karcsú.
Mivel maradványait sosem exhumálták, nehéz bármit is bizonyossággal állítani testi felépítéséről. Az Anthropologie folyóirat oldalán publikált tanulmány az első, amely személyes tárgyak mérései alapján próbálja megbecsülni a művész fizikai jellemzőit. Michelango fentmaradt írásaiból és portréiból arra lehetett következtetni, hogy élete vége felé egészsége igencsak megromlott, valószínűleg köszvénytől, ólommérgezéstől és súlyos ízületi gyulladástól szenvedett.
