Tisztelt olvasóink, a Szabad Újság utolsó lapszámát tartják a kezükben. Az előfizetőinket arra kérjük, hogy jelentkezzenek a szerkesztőség e-mail címén: mail@szabadujsag.com, vagy a mobil számán 0911942565, hogy megbeszélhessük az előfizetésükkel kapcsolatos teendőket.
Azoknak a kedves olvasóinknak, akik lapunkat a TV műsor miatt vásárolták, van egy jó hírünk! A műsorújságot a továbbiakban a kiadó a Csallóköz című hetilapban jelenteti meg. Aki teheti, keresse az újságárusoknál!
A felvidéki magyarság egy-lap-rendszerre lett kényszerítve…
Az elmúlás az emberi élet velejárója. Egyszer minden véget ér. A háborús dal sorai szerint: Minden elmúlik egyszer, minden a végéhez ér… Most nincsen háború, csak a lelkünkben van vihar. Óriási vihar.
Két évvel ezelőtt bizakodva írtunk az előző két évtizedes időszakról, akkor nem gondoltuk, hogy a következő évtizedet már nem éri meg a lap.
A szerkesztők és a szerzők szélmalomharcot vívtak a Szabad Újságért. Harcolni és emberi erők fellett dolgozni azonban, csak egy ideig lehet. És ez az idő sajnos lejárt.
A lapot az 1990-es évek elején indították, 20 ember dolgozott azon, hogy a hetilap színvonalas és minőségi legyen. Később napilappá vált a Szabad Újság, majd ismét hetilap lett. Néhány éve megpróbáltuk a heti háromszori kiadást, de nem vált be. A lap életében sokszor voltak mélylejtők, de mára odáig fajultak a dolgok, hogy alig maradt szerkesztő és szerző a szerkesztőségben. Három szerkesztővel pedig képtelenség lapot készíteni.
Két évvel ezelőtt a volt szerkesztőket arra kértük, írjanak visszaemlékezést az indulásról. Most az egyik ilyen visszaemlékező, N. Gyurkovits Róza sorait izézzük: „A Szabad Újság sem Csehszlovákiában, sem Szlovákiában nem tartozott a hatalom kedvelt és támogatott sajtótermékei közé. Ha kapott is támogatást, lényegesen kevesebbet, mint francia, vagy később német érdekeltségű versenytársa. Közvetlenül a rendszerváltást követően, amikor pl. az Új Szó vagy a Nap tisztes apanázst kapott Soros György alapítványától, a Szabad Újság pályázatait még csak válaszra sem méltatták. Kész csoda, hogy bár megtépázottan, megváltozott, szerény formában, de a rendszerváltást követően a Felvidéken létrehozott sajtótermékként mind a mai napig meg tudott maradni. Azt hiszem, ez a tény a mostani kiadót és szerkesztőket is kötelezi. És ha lehetne egy kívánságom a huszonéves Szabad Újságnak, azt kívánnám neki, hogy a felvidéki magyar olvasókat is kötelezze végre a nyomtatott magyar szó megőrzésének imperatívusza. Ha másért nem, azért, amit annak idején a Szabad Újság létrehozásáért és megmaradásáért sokat fáradozó Neszméri Sándor megfogalmazott: hiába lesz többpárt-rendszerünk, ha a felvidéki magyar kisebbség egy-lap-rendszerre lesz kényszerítve.”
Hiába van többpártrendszer, a felvidéki magyarság egy-lap-rendszerre lett kényszerítve…
Tavasztól mindannyian sejtettük, ha nem kap állami támogatást a hetilap, akkor nem tud fennmaradni. Márpedig a magyar állami támogatást, amelyből az előző években kiadtuk a lapot, nem kaptuk meg. A tulajdonos nem tudta megoldani a helyzetet…
Az eladásból befolyt összeg a nyomdaköltségre, és a bérek kifizetésére nem elegendő. A szerzőktől és a szerkesztőktől senki nem várhatja, hogy ingyen dolgozzanak. Mi pedig ezt tettük, mert bíztunk.
Bármennyire is fáj, bármennyire is hiányozni fog, nem tudjuk tovább szerkeszteni a lapot, a családunkat el kell tartanunk. Ezért súlyos döntést hoztunk.
Az olvasóknak köszönjük az eddigi szeretetet, bizalmat. Sajnáljuk, hogy csalódást kell okoznunk nekik. Tudjuk, hogy hűséges olvasóinknak hiányozni fog a Szabad Újság. Mint ahogy nekünk is hiányozni fog a lap.
Hálátlan feladat a búcsúzás, fájó szívvel teszem. De bízom benne, hogy a felvidéki magyarságnak lesz még közéleti, konzervatív, nemzeti elkötelezettségű lapja a jövőben. Abban is bízom, hogy kevesebb nehézséggel kell majd megküzdenie.
Köszönjük eddigi bizalmukat!
Neszméri Tünde
