Manapság idejétmúlt tulajdonságnak tekinthető az önzetlenség azaz, ha adunk, ne kapjunk valamit mi is viszonzásként. Vannak akiknél az önzetlenség jellembeli sajátosság, s mások, akik “önzetlenségüket” tárgyak, egyéb anyagi javak, jó cselekedetek formájában adják, hogy ezekkel kvázi szeretetet vásároljanak. A szeretet megvásárlása azonban már nem a tiszta önzetlenség kategóriája, hiszen lekötelezetté válik a “megajándékozott” fél, vagyis nem önmagamért szeret, hanem talán az ajándékaimért. Az önzetlen szeretet állapotában cserébe nem várunk el semmit, a szeretett személyt még akkor is szeretjük, ha tudatába kerülünk annak, hogy méltatlan a szeretetünkre, vagy ha egyoldalú a szeretetünk. A szeretetet megvásárolni kényszerülő ember nem bízik önmagában, értéktelennek, nem szerethetőnek véli magát. Ugyanígy cselekszik az az ember is, akinek bár nincsenek anyagi eszközei a szeretet megvásárlásához, helyette hogy birtokolja szeretete tárgyát önmagából ad; jóindulatot, szerelmet, barátságot, alázatosságot, vakságot, melyért cserébe olykor sok-sok keserű csalódást könyvelhet el.
Hogy mi a megoldás? Nincs nálam a bölcsek köve, s előfordul, hogy saját életem buktatóin ugyanúgy elhasalok, mint a többiek. Annál is inkább érvényes ez a séma talán más, hasonló közegben mozgó emberre is, mivel önmagunkkal szemben nem vagyunk képesek a teljes objektivitásra., de egy biztos: törekednünk kell olyan helyes egyensúly megteremtésére, ami csakis egyenrangú, azonos értékrenddel bíró egyének között képes létrejönni.
Az alábbi írásanalízissel egy alapvetően pozitívan értékelhető személyiségképet mutatok be. Esetünkben tettenérhető a racionális, átgondolt, mások cselekvéseit, szándékait megértő és felfogó értelem, de szeretéhsége mindezt fölülírja, ( alulírja) lenullázza, ezért számtalan buktatón csetlik-botlik át az életen. Az idők folyamán frusztrálttá, kiégetté, csalódottá válik, nem érti, hogy mindezt önmaga idézte elő lényegében azzal, hogy szeretetét a nem megfelelő emberekre irányította.
A tanult szabványtól alíg eltérő íráskép aggályoskodó, nehéz döntési készségű, határozatlan embert mutat. Egyszerű, szerény, tartózkodó, véleménynyilvánításában visszafogott, mérsékelt. Analitikus gondolkodása révén észreveszi a visszásságokat, de kevés, vagy egyáltalán nincs megoldási alternatívája. Önértékelési labilitása, gátlásai aláássák önmegvalósítási próbálkozásait. Egy jónak ítélt helyzet, barátság, szerelem kedvéért képes az önfeladásig is elmenni, pedig jellemének súlypontja, pozitívuma lehetne józan ítélőképessége, ésszerű, korrekt attitűdjei. A csalódások következményeként azonban jelentős mértékben redukálódott vitalitása, mely dekoncentráltságban, szórakozottságban,deprimáltságban, valamint ezen belső ellentmondásai miatt tervei kudarcaiban kulminálódtak. Jövőtől való félelmében rossz döntéseket hoz, mert egyfelől kishitűsége miatt nem bízik önmagában, megérzéseiben, másfelől – ergo – realista kudarckerülő lévén csupán az anyagi felemelkedésben véli élete jobbrafordulását. Nincsenek illúziói; időnkénti pozitív sugallatait is elhessegeti, szkeptikus, kételkedik önnön varázsában. A sok megélt magánéleti csalódás miatt idealizmusa, kezdeményezőkészsége jócskán megcsorbult, figyelme szétesett, lassúvá, nehézkessé vált. E lelkiállapot, amely egyre gyakoribb, felőrölte pozitív alap személyiségét, amely bár passzív, kényelmes, fáradt, szemlélődő, mégis egyfajta tetszetős megállapodottságot sugallt. Nincs ésszerű magyarázat, de okozhatja e feszültséggel terhes karaktervonásokat a kirobbanni nem hagyott indulat, a belső harcok, melyeket permanensen elfojt, nem dolgoz fel, s melyek előidézője szűkebb-tágabb emberi környezete, akikkel nem képes tisztázni konfliktusait. Struccpolitika – mazochizmus, hipochondria, egyéb pszichoszomatikus betegségek melegágya.
Konklúzió: Ezt az írásanalízis kb. 15 éve készítettem, de javulásról nem tudok beszámolni, a helyzet úgyanígy maradt, ha nem romlott: régi frusztráltsága mellé az önsajnálat, a panaszáradatok, mások okolása sorsa nem megfelelő alakulása miatt az addig barátként működő kapcsolatait is megmételyezte – pedig anno többféle alternatívát felvázoltam, ami segíthetett volna. Például: hallgatni kellene a pozitív belső hangra, a szunnyadó, kíváncsi, barátságos, ötletes tudatalatti énre, mely különféle önfejlesztési módszerekkel – mint például a tanulás (!) – hozható leginkább működésbe, valamint fontos saját, jól felfogott érdekeinek céltudatos kivitelezési szándéka, amelyhez erősítenie kellene önbizalmát, önmagába vetett hitét, maximalizmusát, határozottságát, végül, de nem utolsó sorban: kinyilvánítania a külvilág felé saját elvárásait is…nagyon fontos momentum.
Ne csak adj, kapj is!
Néha nem értem az emberek miért készíttetnek írásanalízist…
