PannonHírnök/ Vona Ildikó: A verseny mai fordulójában sok tehetséges énekest, hangszeres zenészt hallottunk. Mi a véleményed a produkciókról?
Sena Dagadu: Pont az előbb beszéltük a többi zsűritaggal, hogy tényleg hihetetlen milyen sok tehetség van, és nagy zenekarok fúvós szekcióval, 8-9 ember egyszerre a színpadon és fiatalok. Ez még csak a kezdete az életpályájuknak. Csodálatos, hogy van kedvük élőhangszerekhez nyúlni és különféle ötletekkel dúsítani a zenei hangzást. Az énekesek közül egy volt, akitől kinyílt a szemem és csak néztem: egy női szólista, akinek nagyon erős a hangja. Egyébként is szeretem látni a nőket a színpadon, akármilyen zenei műfajban.
PH: A mai fordulót kezdő zenekarban az énekesnő mellett ott volt egy szaxofonos lány miniszoknyában, aki kifejezetten üdítő látványt nyújtott.
Sena: Abszolút. Alig van női fúvós, másrészt szép és csinos, pontosan is játszik, jól szólózik, és nem használja ki a nőiességét, mert nagyon szolid és visszafogott volt e tekintetben. Idővel bele fog jönni. Most gondolj bele, hogy 10 év múlva milyen lesz!
PH: Akadtak előadók, akik nagyon merész szöveggel álltak ki…
Sena: Erős hang, jó üzenet és nagyon reggae – ez a titka az igazán sikeres produkciónak. Sok merész szöveg volt, de szerintem a reggae zenének fő funkciója, hogy erőteljesen közvetítse az üzenetet és a mondanivalót. Ha a kategóriákat nézzük- és most a reggae- kategóriában vagyunk- fontos, hogy legyen mondanivalója, és azt jól odatenni erős kiállással, erőteljes hanggal- nem mismásolva. Az előadó nem hihet csak félig abban, amit mond. Nagyon lényeges: ezt ő írta, ez az ő véleménye, és szépen meg kell komponálni a gondolatot, szépen össze kell rakni.
PH: A látvány és a dizájn mennyire fontos ennél a műfajnál?
Sena: Igen, ez érdekes. El is gondolkodtam azon, én hogy nézek ki a színpadon, ha nézném magamat a zsűri emelvényéről. Fontos dolog a látvány. Például, amikor hárman voltak a fúvósok egyen-kalapban, vagy egyformán kockás ingben- az kifejezetten frissítő látvány volt. Nagyon fontos az összkép. Volt azonban, aki egészen kesze-kuszán, pólóban és farmerban jelent meg. Igazából jó lenne, ha még jobban koordinálva lenne a megjelenés és az öltözet, mert számít! Te is kiemelted a szaxofonos lányt. Ha valami mutatós, akkor mutatós. Ami szép, az szép!
PH: Voltak zenekarok, akiknél „lejött” a színpadról, hogy nagyon élvezik, amit csinálnak…
Sena: Ilyen zenei körökben, mint a ska meg a reggae, ha nem élvezed, akkor nagy a baj, ugyanis az átjön. Az öröm a zenében fél hajtóerő, mert ez örömzene is.
PH: Magyarországon a reggae a többi könnyűzenei zenei műfajhoz képest eléggé háttérbe szorul. Mi lehet ennek az oka?
Sena: Bonyolult műfaj a reggae. Az összes alkategóriáját figyelembe véve- dancehall, rubadub, ska, roots –reggae- szerintem nem is ismerik igazán ezt a világot. Nincs az az érdeklődési kör, ami/aki ösztönözné az embereket, hogy mélyebben megismerjék a különböző fajtákat, mert hát ez egy idegen dolog. Jamaica nagyon messze van innen. Egy icike-picike sziget és azt a kultúrát képviseli, amitől elég távol vagyunk.
PH: Mélyen lélekből fakadó zene a reggae?
Sena: Minden igazán jó zene mélyen a lélekből fakad. Én nem szeretek kategóriában gondolkodni, de éppen ma felvetettük a zsűritagokkal: milyen érdekes, itt a versenyen egy kategóriában van a reggae és a hip-hop. Alapvetően nem kéne, hogy egy helyen legyenek és teljesen külön kéne kezelni őket, mert egészen másról szólnak.
PH: A zsűrinek nem volt ebbe beleszólása?
Sena: Sajnos nem. Már kész tény volt, hogy ez a kettő ugyanabba a kategóriába kerül, de szerintem külön kéne választani, mert az előadásmódjuk teljesen más.
PH: Látom ezeket a fiatal tehetségeket, apró „művészpalántákat” és nem értem: miért nem kap nagyobb sajtónyilvánosságot ez a verseny?
Sena: A sajtó arról szeret beszélni, aki már híres. Majd fognak róluk beszélni pár év múlva, abban biztos vagyok.
PH: Milyen jövőjük lehet a versenyzőknek?
Sena: Még nagyon fiatalok, akiket itt hallottunk, és a jövő nagyon képlékeny dolog. Sok mindentől függ. Németh Marci kiváló hang technikus, és pont azt mondtam, hogy neki kellene a legjobban beszélni, mert rengeteg produkciót lát és nagyon komplexen el tudja mondani, mi működik és mi nem. Az az egyik legfontosabb része. Mert onnantól kezdve, hogy szeretik, élvezik, ott vannak és csinálják, az hajtja őket és a jövőt is maguk „hajtják” ezzel.
PH: A miskolci színházban adott koncerted után nyilatkoztad, hogy nagyon szereted az improvizációt. Most volt benne részed?
Sena: Apróbb improvizációs betétek, szólók itt is voltak, de érezni a zenekarokon, hogy nem bíztak dolgokat a véletlenre. Az improvizáció veszélyes játék, mert vagy jól sül el, vagy nagyon nem jól. Annyira nem játszottak ezzel, ami szerintem egy ilyen versenyen jó. Az improvizáció rizikó, az egy rizikós játék, de nagyon sok a lehetőség, amikor élőhangszereket használnak és összhang van az emberek között. Egyébként ez egy nehéz dolog, mert a popiparban és egyáltalán ebben a világban nem túl sok helye van az ilyesminek.
PH: Néhány versenyzőnél érzékelhető volt az izgalom. Ez akár pozitív dolgot is hozzárakhat a produkcióhoz?
Sena: Az izgalom mindenképp. Pláne az a pont, amikor átléped és belekerülsz az előadásba. Az kívülről nézve is nagy élmény, mert az felemel. Az első zenekarnál éreztem az izgulást, de ők voltak a kezdőzenekar, a Sky Fanatic esetében is érezhető volt az izgalom, de mint utóbb kiderült: ők a legfiatalabbak a mezőnyben. Eleinte minden előadó izgul, de ez hamar el fog múlni. Vagyis inkább úgy fogalmaznék: az izgulás mindig megmarad, csak a színpadon állva átalakul, elmúlik annyira, hogy már nem azt figyeled, hanem a zenét.
PH: Amikor felkértek zsűrizni, rögtön elfogadtad?
Sena: Érdekes, mert első gondolatom az volt, hogy: nem. Óvatos vagyok a kritikával, mert én tudom milyen kritizálva lenni. Azt is tudom, a zenei életben egyetlen koncert alapján nem lehet egy életszakasznyi koncertet eldönteni. Ez csak 20 perc a versenyzők életéből és lehet, hogy pont nem jól sül el valami. Ilyenkor inkább a technikai dolgokat figyelem, az összhangot, meg a jó játékot. Szerintem az ilyen versenyeken a technikai kritika a legértékesebb.
PH: Mennyire énekeltek tisztán és érthetően?
Sena: Alapvetően tök jók voltak. Persze akadt, akinek nagyon erős a hangja, de nem értettem a szöveget, de volt, akinél külön kiemeltem az értékelésemben, hogy milyen jól artikulál és érteni a szavait.
PH: Hogy érezted magad zsűritagként?
Sena: Fent az emelvényen, ott nagyon magasan? Örülök, hogy végül elvállaltam, mert ez tényleg egy szemtágító arra, hogy mit csinálnak, milyenek a fiatalok. Jó érzés itt lenni, segíteni, és nem lehúzni akarom a versenyzőket, letiporni a szárnyaikat, hanem inkább lelkesíteni.
