Konferencia a sopronpusztai határnyitásról
Egész napos konferenciával emlékeztek hétfőn Sopronban a magyar–osztrák határon huszonöt éve rendezett páneurópai piknikre. Pozsgay Imre egykori államminiszter arról beszélt, hogy a negyedszázaddal ezelőtti esemény után „a németek szabadnak és egyesültnek érezhették magukat”, Gulyás Gergely fideszes parlamenti alelnök a jaltai békerendszer lebontásának jelentős állomásaként emlékezett meg az eseményről, míg Szájer József Fidesz-alapító, európai parlamenti képviselő, az Európai Néppárt alelnöke azt hangsúlyozta, ki kell találnunk, milyen Európát akarunk.
Szájer József szerint Európa jövőjét illetően „teljes tanácstalanság uralkodik”, pedig a kérdés az, hogy „csinálunk-e egy cselekvőképes Európát” vagy hagyjuk a jelenlegi, sodródó állapotot, amelyben reális döntések születnek ugyan, de perspektíva hiányában.
Az Európai Unió tíz évvel ezelőtti bővítéséről szólva megjegyezte, „kész helyzetben az tűnt a legértelmesebb, kikerülhetetlen dolognak”, de a régi és az új tagok „egymással dűlőre sohasem jutottak”. Mivel a Nyugat azt várta, hogy az új tagállamok átvegyék sikerreceptjét, „hogy mi ehhez tudunk-e hozzátenni, arra nem voltak kíváncsiak”.
„Mi mindig Nyugatra néztünk, a nyugatiak meg magukra” – fűzte hozzá.
Gulyás Gergely arról beszélt, hogy a jaltai rendszer a történelem talán legigazságtalanabb és legkegyetlenebb rendszere, amely jólétben, szabadságban és demokráciában élőkre és diktatúrába, rabságra és nélkülözésre ítéltekre osztotta a kontinenst, amelynek bukása Európa egységét hozta el. Szavai szerint erre az örökségre akkor vagyunk méltók, „ha ezt a szabadságot mindannyian jóra tudjuk fordítani”. Kiemelte: 1989-ben sikerült beváltani az ’56-os forradalom célkitűzéseit.
Egy kerekasztal-beszélgetésen Pozsgay Imre elmondta, az esemény előkészítése idején, egy telefonbeszélgetés során vetette fel Habsburg Ottónak, hogy a Magyarországon tartózkodó keletnémet menekültek „ha arra járnak, véletlenül, kitalálhatnának az országból”, amire a páneurópai mozgalom vezetője azt javasolta: annak érdekében, hogy az esemény ne terhelje meg a két állam kapcsolatát, egyikük se vegyen részt a pikniken.
Kezdve a szervezők összetalálkozásával, a határnyitás ötletén és az ausztriai engedélyek nyolc nap alatti megszerzésén át Pozsgay Imre államminiszter támogatásáig, aki „nem csak védelmet adott” – sorolta.
Frank Spengler, a Konrad Adenauer Alapítvány budapesti képviseletvezetője szerint a piknik békés és döntő lépés volt a hidegháború által megosztott Európa újraegyesítése felé, míg Hildigund Neubert, Türingia tartomány kancelláriájának államtitkára azt emelte ki: a nyugatra menekülő keletnémetek, akikre az NDK akkori államhatalma lövetett, nem akarták elhagyni hazájukat, de egy olyan országban sem akartak élni, ahol „megállt az idő”.
Arnold Vaatz német parlamenti képviselő, a CDU/CSU parlamenti frakciójának elnökhelyettese arról beszélt: az első világháború kitörése előtt a kontinens éppoly rendben lévőnek látszott, mint pályája csúcsán az Európai Unió. A politikus szerint a közösség tagjai megtanulták, hogy „a nemzeti egoizmusok konfrontációja halálra van ítélve”, ugyanakkor a második leckével adós maradt az EU, mivel „a régi Európa mind a mai napig a régi koordinátarendszer szerint gondolkodik”, és a kontinens keleti felét idegennek látja, ezzel is elvéve a közösség vonzerejéből az ott élők szemében.
„A magyar a szabadság nemzete” – jelentette ki az esti fogadáson mondott köszöntőjében Balatoni Mónika, a Külgazdasági és Külügyminisztérium kulturális diplomáciáért felelős államtitkára, kiemelve, „a szabadságot nem adják, hanem kivívják”. Christine Lieberknecht, Türingia tartomány miniszterelnöke ugyanitt kiemelte: 1989-ben, amikor a magyarok segítették a keletnémeteket, egy nem szabad nép nyitotta meg egy leigázott előtt a szabadságba vezető utat.
Kora délután páneurópai piknik emlékmozdonyt avattak fel a soproni vasútállomáson. A GYSEV Zrt. által közlekedtetett emlékmozdony oldalán látható árnyszerű sziluetteket ábrázoló kép a Sopron melletti határnyitás perceit eleveníti fel, azt a pillanatot, amikor átvágták a szögesdrótot, és a menekülő keletnémet turisták értékeiket hátrahagyva, futva indultak a szabadság felé Ausztriába.
