Drága Barátaim!
Van az úgy néha, hogy mellényúlunk, hogy tervezünk, aztán nem úgy, az sikerül, amit kifundálunk, mit is lehet ezt tagadni. Éppen ezen elmélkedtem, miközben káposztát szeleteltem a karácsonykor hagyományosan, már évtizedek óta mindig elkészülő kovászolt káposztámhoz. Úgy ám Barátaim, hiszen saját magam készítek, kovászolok édes káposztát, hogy aztán abból főzzem meg azt a töltött káposztát, mesés szőlőlevélbe csomagolt, füstölt hússal megbolondított töltelékkel. Ahogy eljön a nagy nap, hát megosztom Veletek, remélem, hozzá tudok adni valamicskét a nagy készülődéshez, talán más, talán nem a szokványos, és csak egy kicsi furfang van benne. Szeretettel, büszkén osztom majd meg, én erre a változatra esküszöm, esküszöm, hogy rabok tovább…
Néha előfordul, hogy ember tervez… perverz végez, mert így jártam a minap is.
Történt az, hogy valami egészen különös csülköcskéket vásároltam a …-ban.
Egészen különöset, hiszen ilyen bontást, ilyen fazonra igazítást még nem láttam, pedig elérkeztem ahhoz az x-hez, ami bizony hatossal kezdődik. A dolog, ahogyan majd látjátok is olyan volt, amihez foghatót még nem pipáltam. A csülköt a MESTER úgy készítette elő, hogy a térd ízület alatti résznél, elvágta, aztán olyan tíz centivel lejjebb újra, majd kicsontozta, bőrét körbetekerte. Pompás látvány volt higgyétek meg, el is határoztam, hogy felkötözöm, elősütöm, majd gombapépet készítek, azzal bekenem, aztán leveles, vajas tésztába göngyölöm, majd abban jól kisütöm.
Ki is fundáltam hozzá egy rendkívül egyszerű, de annál pompásabb kísérőt, jelesül a Hagymalekvárt.
Aztán az történt, hogy mikor eljutottam a végkifejlethez, hát kiderült, hogy a leveles tésztám… szóval kandellós (büdös) volt, vagyis megromlott. Őszintén, töredelmesen vallok, hiszen tudhatjuk, hogy ez a vallomás három mázsa (év) letöltendő, a konok tagadás pedig hat hónap felfüggesztett. Így aztán ez nem lesz publikus, majd máskor, de nem hagytam a dolgot annyiban, hát gondoltam egye, három lett belőle és nagy ravaszul egy másik, szintén különös húst sütöttem, un. Császárvéget. Ennek elemzésébe most nem mennék bele, de lássátok majd, milyen végeredmény született, amihez aztán felhasználtam a lekvárt, köretnek pedig a jó öreg Káposztás cvekedlit agyaltam ki.
Így született aztán meg, a
CSUDA BŐRÖS SÜLTEM EZERÍZŰ HAGYMALEKVÁRRAL, KÁPOSZTÁSTÉSZTÁVAL
Káikánk nevezte el így a nemes cvekedlinket, hát Tőle szabadon írtam le így, nem helyesírási hiba!
Szóval akkor fogjunk is hozzá!
A húst bőrösebb részét beirdaltam, majd jött a fűszerezés. Rózsaborsot, színes borsot, durva tengeri sót, csombort, vagyis Borsika füvet törtem össze a mozsaramban. Ezt meglocsoltam a nemes, rozmaringgal, borókabogyóval ízesített, extra szűz olívaolajjal, félretettem pihenni, érni.
Majd öt fej lilahagymát szálára vágtam, aztán egy edényben két evőkanál cukrot karamellizátam egy kevés olajon, aztán rádobtam a hagymát. Néhány pillanatig erős lángon pirítottam, majd meglocsoltam jóféle, vörös balzsamecettel. Ez már olyan illatorgia volt, hogy ihaj. Következett egy pohárka vörösbor, a csimbora szója a dolognak, majd egy kanálnyi szójaszósz. Kevergetés, majd egy jó adag Ketchup, majd ugyanez barbecue ízesítésűvel megbolondítva. Aztán megszórtam félmaréknyi oreganóval, kakukkfűvel, hogy ne maradjon ki ez sem, majd tíz-tizenöt percnyi főzés után el is készült ez az ezer ízű, illatoktól hemzsegő Hagymalekvár. Diónyi vajjal selymesebbé kevertem, félretettem.
Vizet forraltam, majd sót szórtam bele, aztán jófajta fodros kockatésztát főztem ki. A káposztát lereszeltem a nagylukú reszelőn, megdinszteltem egy fej apróra vágott vöröshagymával, őrölt borssal fűszereztem, sóztam. Mikor szép karamell színe lett, akkor hozzákevertem a kifőtt, nem leöblített (! Fontos) tésztát. A húsokat tepsibe tettem, alácsavartam egy fél pohár sört ugyanannyi vízzel összekeverve, majd lefóliáztam. A sütőt 220 fokra melegítettem, a tepsit betettem, majd öt perc múlva levettem a hőfokot 180 fokra. Negyven percig így sült, majd a fóliát levettem, feltekertem 200 fokra, aztán a húsok tetejét ropogósra sütöttem.. Így aztán megszületett ez a remek sült, a tésztával, a lekvárral tálaltam.
Hát…szem nem maradt szárazon, és hogy a torok se maradjon, hát isteni Chardonay-val öblítettem le.
