Szentpétervár romantikus, csatornákkal szabdalt cári város. Észak Velencéje. Régebben is, „Leningrád korában” is szépséges város volt. Ma meg már kimondottan gyönyörű. Sőt, álomszép. Oroszország második legnagyobb városa. 1703-ban Nagy Péter, minden oroszok cárja, Amszterdam mintájára, lápos, mocsaras vidékre alapította.
A finnek úgy tartják, az istenek a levegőben építették fel, aztán óvatosan leengedték a földre. És azóta is a levegőben függ. El is nevezték Lebegő városnak.
Pétervár a csatornák városa is. No, meg persze a földi csodák, a csodálatos látnivalók, műemlékek városa. A „Néva parti óriás” egyik büszkesége, ék-köve a Vérző Megváltó Székesegyház.
A székesegyházat más néven Krisztus feltámadása templomnak is nevezik. A Gribojedov-csatorna partján, a Névai sugárút közelében áll. Emlékezetes helyre építették: a területén II. Sándor cár ellen orosz anarchisták végzetes merényletet követtek el… 1881. március elsején egy felkelő bombája halálosan megsebesítette az uralkodót, kioltotta a cár életét.
Az épület ó-orosz stílusban épült. Emléktemplom. 1883-ban kezdték építeni, és a munkálatokat 1907-ben fejezték be. A XVII. századi moszkvai és jaroszlavli építészet motívumait felhasználó orosz stílus jeleit viseli magán. A külső falakon, az országos gyászt jelképezve, az egyes orosz régiók címere látható. Az „öthagymás”, öt hagymakupolás székesegyháznak különösen a mozaikjai gyönyörűek. (A mozaikok a külső és a belső falakon összesen mintegy 7 ezer négyzetméternyi területet borítanak be.) A belső tér díszítéséhez több mint 20 féle ásványt, többek között jáspist, rodonitot, porfírt és olasz márványt használtak fel… Az épületet II. Sándor fia, III. Sándor cár utasítására emelték. Eredetileg sem csupán templomnak, hanem emlékhelynek és kulturális központnak szánták. 1918-tól kizárólag az egyház használta.
Szentpétervár egyik leglátványosabb épülete. A szuvenírpiac mellett áll. (A piacon kapható a legjobb és legolcsóbb matrjoska-baba választék.) A nagy októberi szocialista forradalmat követően az épületet kifosztották, tönkretették. Állaga egyre romlott. A Szovjetunióban, a kommunista terror évtizedeiben raktárként hasznosították. Később színházi díszletraktár, majd gyümölcs- és zöldségraktár volt. Az oroszok ezért nevezik „krumplis megváltó székesegyháznak” is…
Egy időre gazdátlan maradt, még a lebontását is fontolgatták. Aztán 1970-ben az Izsák székesegyház kezelésébe került. Felújítás okán vagy ürügyén zárták be? Nehéz megállapítani. Később, 1980-ban restaurálni kezdték. 1997-ben nyitották meg ismét. Újra azonban nem szentelték, turistalátványosság maradt. Szinte teljes mértékben különbözik a többi pravoszláv templomtól: falait ikonok helyett mozaikok ékesítik, díszítik. A zománcozott cserépborítás különösen sok kárt szenvedett.
A székesegyházban – egy elkerített helyen – megőriztek egy részletet, egy darabot a merénylet helyszínének eredeti kövezetéből.
A templom a második világháború idején, Leningrád ostroma alatt, amikor is a városban több százezer ember – csecsemő, felnőtt és aggastyán – halt éhen, hullaházként szolgált. Egyszerűen a székesegyházba gyűjtötték össze a halottakat. Egy idő után azonban az épület már képtelen volt befogadni az egyre sokasodó hullatömeget.
A székesegyház előtt békésen sorakozunk. Szeretnénk bejutni az épületbe. Lassan araszolunk előre. Türelmesen ácsorgok, persze, mi mást is tehetnék? Egyszer csak, az egyik terelőkorlát „árnyékából” rám, felém pisszeg valaki. A hallásom még remek, jól szuperál, hát azonnal felismerem: férfipisszegés, ezért egy ideig tudomást sem veszek az „incidensről”. Aztán, amikor már hatodszor-hetedszer pisszent a fickó, feléje sandítok. Sildes sapka takarja a fél arcát. Sráckorú.
– Akarsz egy darabkát az egyik, „Sándorvért, cárvért ivott” eredeti kockakőből? – kérdezi.
Végigmérem. Huszonegynéhány éves lehet. Szó szerint vérbeli üzletember, súgom szomszédomnak, de azért belemegyek a játékba.
– Hol szerezted? Talán örökölted?
Az ifjoncnak szeme sem rebben. Visszaszól:
– Loptam!
Ez igen! Bátor gyerek, annyi szent!
– Hol lehet ilyesmi lopni? Vezess oda, és kapsz pénzt.
Azt már nem, vágja rá azonnal, lecsapná a maffia. Tovább kutakodok.
– Lepattintottál egy darabkát a templomban őrzött burkolókövek valamelyikéből?
Felcsillan a szeme. Megjegyzésemet jó ötletnek tarthatja, mert azonnal rávágja:
– Igen!
Közben „meglódul” a sor.
– Várj meg – mondom a vállalkozópalántának búcsúzóul –, ha odabent bármelyik emlékkőből hiányzik akárcsak egyetlen kis darabka is, idekint megkötjük az üzletet, megveszem a portékádat.
– És ha nem?
Álammal a közelben posztoló tányérsapkás rendőr felé intek.
–Akkor szólok a policájnak.
Gyorsan elhadar valamit. Nem értem, mit mond. Pedig az iskolában évekig tanultam oroszul. Egy biztos: ima nem lehetett, mert nem vetett keresztet és vicsorgott is közben. (Itthon aztán „lenyomoztam” a rövid tőmondat jelentését. Hát, hogy is mondjam, tényleg nem ima volt!)
A székesegyház színes tornyaival a moszkvai Vörös Téren álló Vaszilij Blazsenij székesegyházra emlékeztet, 81 méter magas épület, falai között 1600 személy fér el egyszerre. Az épületben sok-sok esztendő múltán először 2004. május 23-án zajlott ismét pravoszláv istentisztelet.
Oroszország-szerte mindössze három templom viseli a „vérző megváltó” elnevezést. A szentpétervári székesegyház az egyik közülük.
A Vérző Megváltó Székesegyház a Tripadvisor utazási magazin idei, legújabb listája szerint, több millió értékelés, szavazat, vélemény, útleírás alapján a világ 10 legnépszerűbb turistalátványossága közé került.
Zolczer László
Megjelent a Szabad Újság augusztus 3-i számában.
