Szirtes Edina „Mókus” muzsikus és zeneszerző évek óta jegyzi a Koronázási Szertartásjáték zenéjét. Az alkotó lelkesedéssel mesélt többek között az alkotás folyamatáról, kedvenc tavalyi jelenetéről és megosztotta gondolatait a szövegkönyvről is – egy vele készített interjúban.
– Szerzőként miként éli meg az alkotás folyamatát?
– Az alkotás folyamata végtelen erő, energia, küzdelem, száguldás emberi sorsok és lelkiállapotok között.
– Negyedik éve írja a Szertartásjáték zenéjét. Könnyebb most, mint első alkalommal?
– Minden felkérés ugyanolyan nagy felelősség és kihívás, nem könnyít meg semmit sem egy feladat gyakorisága. Ráadásul minden alkalommal újabb és újabb a dramaturgia, vagy lélekállapot, amit átérezve kell megteremteni egy zenei világot, amelyhez a zene történelme, történeti ismerete is roppant fontos! Segítség azonban a helyzet, a Koronázási Szertartásjátékok alkotásában való részvételi tapasztalat, hogy hogyan kell jelen lenni, hogy az alkotás sebességében való “edzettség”, amelyhez tényleg sokat adnak az együtt “átalkotott” koronázási évek.
– Már a téma (IV. Béla, Szent Margit) kapcsán születnek meg dallamok, vagy csak a szövegkönyv elolvasása után?
– A zenei hangzásvilág már a téma kapcsán megszületett bennem. De természetesen a szövegkönyv az, ami igazán előhívja a dallamokat és Szikora János egész pontos “vezetése” a zene és a dramaturgiai pontok találkozására.
– Mi volt az első gondolata miután elolvasta a szövegkönyvet?
– Végtelen erő, energia, küzdelem, száguldás emberi sorsok és lelkiállapotok között, rettentő nagy veszteség, fájdalom, káosz, szerelem mindenen átívelő “csodahatalma”. Ezek egyszerre és egymás után…
– Van már most kedvenc jelenete?
– Még nincs kedvenc jelenetem, mert az születés közben fogalmazódik meg bennem. Tavaly Szent Ferenc lett a kedvencem mindenek felett, de ezt előre nem tudtam, hanem közben kelt életre bennem, ahogyan láthattam, érezhettem.
– A próbafolyamatnak melyik részét szereti jobban: az első hangok megszületését, a próbákat vagy, amikor már a helyszínen megszólal a zene?
– Az első hangok, amikor már nem csak a fejemben szólalnak meg, hanem amikor meghallgathatom a zenészek által megszólaltatva és amikor ezek helyet kapnak az előadásban. Ahogyan a zene és a próza egyesül, amikor a kettő teljes odaadással és tisztelettel szolgálja egymást: egyik több lesz a másik által, ha az valóban sikerül. Ha nem hivalkodik vagy uralkodik egyik a másik felett.
– Mik az ideális feltételek a komponáláshoz? Hogy szeret a legjobban alkotni?
– Bárhogy szeretek alkotni, de leginkább művész társaim inspirálnak, a megindító helyzetek, vagy fontos dramaturgiai pontok.
– A kor, amelyben az előadás játszódik, mennyire meghatározó szempont a zene írásakor?
– Meghatározó a kor természetesen. Sok-sok régi zenét hallgatva készülök olyan zenei világot teremteni, amely a legnagyobb tisztelettel inspirálódig a hagyományokból, de mégis leválaszthatatlan róla a mai kor zenei, intellektuális vagy szellemi, lelki lenyomata. Az, hogy elteltek századok s azóta megannyi sorsfordító helyzet, trauma, az embert egyénileg vagy csoportosan – gondolok itt egy nemzetre – hogyan viselte meg, hogyan faragta s faragja a mai napig. Nem leválasztható a múltunk, de mégis most fakad ki belőlünk, az emlékezet által, melyben mi magunk s a bennünk hordozott jövő lehetősége egyszerre van jelen.
Jegyinformáció és érdekességek: www.koronazas.hu
