El tudnád ezt olvasni, ha nem tanultál volna kézírást?

A mai rohanó világban, amikor percről-percre változnak meg az addig stabilnak, állandónak, biztonságosnak vélt emberi sorsok, talán nem árt elgondolkodni azon, hogy mindezt mi okozza. Ez a tempó logikusan az emberi kapcsolatokat is devalválja, értéktelenné teszi, ha nem működik lecseréljük egy másikra – nincs türelmünk, időnk ahhoz, hogy értékálló, hosszútávú minőségi kapcsolatokat ápoljunk.

E felgyorsult világban talán a technikai, informatikai fejlődés a leggyorsabb, amelyet egyszerű halandó szinte már nem is képes követni. Miért ez a rohanás? A profit hajszolása, a hegemónia, befolyásszerzés az emberi cselekvés és gondolkodás felett, a mindenekfeletti ellenőrzési vágy, és hogy a hatalom képben legyen. 

Minden korban, de sok évezredekkel ezelőtt is erre törekedett a mindenkori hatalom, de az egyetemes emberi értékek mégiscsak megmaradtak, vagy kőbe vésve, vagy a kollektív tudatban, amit nem lehet megsemmisíteni.

Ilyen egyetemes emberi értékünk a kézírás, amely akkor is megmarad, ha a technikai fejlődés látszólag értelmetlenné tenné azt. A jelenleginél fejlettebb civilizációk is megsemmisültek ugyan, de a kézzel írás mégis  ma is fontos értékünk.  

Gondoljunk csak az ősi székely-magyar rovásírásra, amit ma hazánkban egyes iskolákban újra tanítanak, mégha alternatív megoldásként is az érdeklődő diákok számára, de mindenkinek lehetősége van akár autodidakta módon elsajátítani, – vagy az időszámításunk előtt úgy négyezer évvel keletkezett egyiptomi hieraglifákra, amelyek nagy jelentőséggel bírnak múltunk megértésében. 

A gépek – számítógépek, s egyéb írásra alkalmas kütyük elromolhatnak, megsemmisülhetnek, technikai malőr áldozatává válhatnak, akár huzamos időintervallumon belül is kénytelenek lehetünk nélkülözni őket. De ha – tételezzük fel – a gépeink örökké megmaradnak, akkor sem szabad lemondanunk az alanyi  jogon járó kézírás ismeretéről, egyik briliáns értékünkről.

A kéz mindig kéznél van, és az egyszer birtokunkba került írástudást nem vehetik el tőlünk, azt továbbadhatjuk gyermekeinknek, megőrizhetjük, mint egyik alapvető humán értéket, de a megszerzett tudást  a kollektív tudattal is képesek vagyunk átörökíteni oly módon, hogy tudatában vagyunk/leszünk képességeinknek. 

Ha gyermekeink nem tanulnának meg kézzel írni nem tudnák elovasni sem a kézzel íródott alkotásokat, képtelenek lennének a közelmúltban/régmúltban kutatni. 

De talán legfontosabb érv a kézzel írás megtanulása mellett, hogy a kisgyermekben kialakul a koncetrálás képessége. Olyan bonyolult finommotorikus összehangolódni képes mozdulatsorok szükségesek a kézírás megtanulásához, amelynek révén képes lesz a gyermek a legprecízebb, akár milliméter pontosságú jeleket is felismerni. Ezek a képességek teszik majdan őt alkalmassá kvalifikált, tudományos elmélyülésre, például mérnöki, orvosi hivatásokra, vagy az élet bármely területén szükséges alaposságra. 

Ezen kívül nagyon fontos és egyáltalán nem mellékes az a tény, hogy a kézírást értő emberek a gyermek és felnőtt írást oly mértékben képesek feltárni, hogy ezáltal  a személyiség fejlődésében, javításában, terápiás kezelésében is tudnak segíteni.