Több hullámban telepítették be a zátonyokat a halak

Kutatók szerint a korallzátonyok betelepítése két nagyobb hullámban zajlott le a krétakori kihalás előtt és után.

A világ korallzátonyai a biológiai diverzitás gócpontjai, több mint 4500 halfajnak adnak otthont. Egy új tanulmány eredményei szerint eme halak ősei két különálló hullámban kolonizálták először a zátonyokat, a dinoszauruszokat eltörlő, 66 millió évvel ezelőtti tömeges kihalási esemény előtt és után.

A zátonylakó halak a gerincesek egyik legnagyobb és legváltozatosabb csoportját alkotják – mondja Samantha Price, a kutatás vezetője. Az eredményekről a Proceedings of the Royal Society B folyóirat számolt be.

A zátonylakó halak fosszilis adatait töredékesek, ezért a kutatók elkészítették a modern óceáni halak egyik fő csoportjának (acanthomorphák) átfogó családfáját, és kiszámították, a különböző csoportok mikor kolonizálták vagy éppen hagyták hátra a zátonyélőhelyeket.

Bütykösfejű papagájhal (Fotó: AFP)

A kolonizáció első hulláma a 70-90 millió évvel ezelőtti időszakban zajlott, a kréta korszak vége előtt. Akkoriban a világ zátonyait nem korallok, hanem a Hippuritoida (rudisták) csoport kagylói építették fel, melyek a kréta végén bekövetkezett tömeges kihalás során eltűntek, és a korallok váltak a legfőbb zátonyépítőkké. Az első hullám nem hagyott hátra leszármazottakat, a kolonizáció második hullámára viszont már akkor sor került, amikor a világ még csak regenerálódott a kihalási eseményből.

A korai hullám számtalan különféle küllemű hallal indult, ezek egy idő után az ökológiai fülkék nagy részét kitöltötték, miközben a kolonizáció mértéke csökkent. Mintegy 50 millió évvel ezelőtti időszakra a modern korallzátonyok alapjai – beleértve a legtöbb fő csoport őseit, mint bohóchalakat és papagájhalakat – meg voltak vetve.

Price szerint, ha ötven millió évvel ezelőtti állapotában látnánk a korallzátonyokat, a halak ismerősnek tűnnének, és az ökoszisztéma is a modern zátonyokat idézné.

ScienceDaily/New Scientis