Három napig tartott Ungváron a téli időszak talán legjelentősebb turistacsalogató rendezvénye, a Beaujolais Fesztivál.
A város központjában, a Bagolyvárban és környékén számos kulturális rendezvény várta mindazokat, akik az idei bor kóstolása mellett egyéb szórakozásra is vágytak.
A színpadon többek között fellépett a Csalamádé nevű együttes, de az igazi ínycsiklandó fogásokról mintegy harminc lacikonyha, sasliksütő gondoskodott. Az ételeket pedig tucatnyi környékbeli borász nedűjével lehetett leöblíteni.
A fesztivál zárásával szinte egy időben nyitották meg a karácsonyi vásárt a Petőfi téren.
A Beaujolais-ról
Beaujolais Franciaország történelmi borvidéke. Az ország keleti felében, Lyontól északra elterülő tartomány két régió – Rhône-Alpes és Burgundia – egy egy megyéjének – Rhône és Saône-et-Loire – dombos vidékét foglalja magában. Közigazgatásilag a világ egyik legváltozatosabb borvidékének, Burgundiának legdélibb része, de nemzetközileg önállóan is elismert, nagy múltú bortermelő vidék. Egyedi borkészítési technológiája a szénsavas maceráció, amellyel a népszerű Beaujolais nouveau készül. A beaujolais-i borok az Appellation d’origine contrôlée (AOC), azaz ellenőrzött eredetmegjelöléssel ellátott borok közé tartoznak; a legmagasabb minőségi fokozatot képviselik. Fő alapanyaguk egy vékony héjú, alacsony tannintartalmú egyszerű kékszőlő, a gamay; bora jellemzően könnyű, friss, gyümölcsös vörösbor. A vidék teljes bortermelésének mindössze 1%-át kitevő fehérborok jellemzően chardonnay és aligoté borszőlőfajtákból készülnek. Jó évjárat esetén Beaujolais tartomány több bort készít, mint Burgundia másik három borvidéke – Chablis, Côte-d’Or és Mâconnais – együttvéve.
A terület első szőlőültetvényeit a rómaiak telepítették a Saône folyóvölgy mentén haladó kereskedelmi útvonal mellett. A legnemesebb római kori dűlők a Mont Brouilly lábaira felkúszó Brulliacus és Morgon ültetvények voltak. A 7. századtól egészen a középkorig Bencés szerzetesek művelték a szőlőskerteket és ők foglalkoztak borkészítéssel is. A 10. századtól a régió a Beaujeu-i földesúr birtokában volt, aki a 15. században átengedte Burgundia hercegének. Beaujolais alacsony alkoholtartalmú, rövid eltarthatóságú borai hosszú ideig csupán a Saône és a Rhône folyóparti településekbe és Lyon városába jutottak el. A piac növekedését a francia vasúthálózat kiépülése eredményezte; ez nyitotta meg Párizs kapuit a beaujolais-i borok előtt, a 19. században.
A borvidék legismertebb bora – a Beaujolais nouveau – sikertörténete az 1941-es helyi borvidéki rendelet kiadásával vette kezdetét, amely meghatározta az újborok fogalomba hozatalának legkorábbi dátumát – ez minden évben november 15-e. „Vannak, akik a XX. század egyik legnagyobb bormarketingfogásának tartják, vannak, akik a természet és az ember közös munkájának egyik remekét látják benne. Tény azonban, hogy a Beaujolais nouveau egyszerűségével küzdötte fel magát a világhírű, nagy francia italok sorába. A helyi borászok ünneppé tették az első újbor megjelenését, és azt a borászt választották az év legsikeresebb termelőjének, aki november 15-én elsőnek ért szállítmányával Lyon városába.
Ha értékesnek ítéli a tudósítás, kérjük, támogassa a PannonHírnök munkáját és kövessen minket a Facebookon
