A „római módon” hét dombra épült város Géza fejedelem, majd fia, I. István király és felesége, Gizella kedvenc pihenőhelye volt, s az első királyi pár idején élte fénykorát. István püspökséget alapított, támogatásával épült fel a Szent Mihály-székesegyház és a veszprémvölgyi apácakolostor, ahol a legenda szerint az a miseruha készült, amely később a magyar királyok koronázási palástja lett.
E hímzett ruhadarabot Gizella adományozta az egyháznak, s ma úgy véljük, ezzel emelte a „királynék városává” a települést. Az 1911-ben X. Piusz pápa által boldoggá avatott királyné kultuszát napjainkban a székesegyházban őrzött ereklyéje mellett a veszprémi Gizella Napok tavaszi rendezvénysorozata is őrzi. (A májusi művészeti fesztivált idén a járványügyi veszélyhelyzet miatt nem tartották meg.) Veszprém volt a Magyar Királyság első püspöki székhelye, s évszázadokon át a város püspöke koronázta meg a magyar királynékat, és Szent Imre itt tett szüzességi fogadalmat. (Akit 1031 kora őszén egy, hazánk történelmében olykor végzetes szerephez jutó vadkan sebezett halálra.)
A 16. század közepén a török támadások következtében Veszprém szinte a földdel vált egyenlővé. Az újjáépítés a 18. század elején, a barokk jegyében kezdődött. Padányi Bíró Márton püspök megszüntette a vár középkori apróházas-sikátoros jellegét, kialakítva a kanonok palotával szegélyezett Szentháromság teret.
Egyes kutatók úgy tartják, hogy Veszprém neve utal a dimbes-dombos tájra, mivel a szláv bezprem szó jelentése: egyenetlen. Ám létezik olyan feltevés is, amely szerint a települést Géza unokájáról, István király unokaöccséről, Beszprimről nevezték el. A lengyel fejedelem – miután apja, a lengyel király elüldözte – nálunk telepedett le, s több hercegi uradalma egyike a veszprémi lehetett. Ennél jóval mókásabb etimológiai fejtegetés az, hogy Gizella királyné segíteni szeretett volna az akkor épülő székesegyháznak, s amikor elfogyott a pénz, egy drága bundáját elhajítva közölte „Vessz, prém”, ‒ ezzel jelezve, hogy az építkezés folytatásának érdekében lemond a fényűzésről.
A meredek hegyoldal tetejére épült veszprémi várnak szintén kalandos a története. A tatárjárás idején visszaverte ugyan a támadásokat, ám alaposan megsínylette az ellen rohamait. A virágkorát a 15. században élte, a reneszánsz műveltségű Vetési Albert püspöknek köszönhetően. A 16. században pedig, a törökkel vívott harcokban tíz alkalommal is gazdát cserélt. A Rákóczi-szabadságharc idején a császári csapatok dúlták fel alaposan. A 18-19. században Veszprém jelentős gabonapiaca révén kereskedelmi központtá vált, lakosainak száma jelentősen megnőtt. Mindenfelé komoly építkezések folytak, s ekkor emelték a mai vár épületeinek jelentős részét is. A második világháborút követően a várnegyed épületeit felújították, hangulatos, vonzó városrésszé vált, ahonnan érdemes alaposan szétnézni, hiszen fentről remek kilátás nyílik a környékre.
Az ezernyi látnivaló közül, rövid várbéli sétánk során csupán néhányra hívjuk fel az olvasó figyelmét. A vár délnyugati szegletén emelkedik e békét sugárzó erődítmény egyetlen tornya, a 48 méter magas Tűztorony, amelyet törtkőből falaztak, s hengeres része feltehetően még a középkorban épült. A torony alapozása a Várhegy előtti tér szintjén nyugszik, bejárata viszont az alapozástól több méter magasan, a vár belseje felől nyílik.
Az 1939-ben felavatott és 2013-ban felújított Hősök Kapuja kiállítóhelyein a látogatók megismerkedhetnek a vár históriájával, az 1848‒1849-es szabadságharc, a két világháború, valamint az 1956-os forradalom veszprémi eseményeinek és hőseinek történetével.
Veszprém legrégibb középkori épülete, a Gizella-kápolna a 13. században, gótikus stílusban épült. A kápolna előtt található a több mint 40 méter mélységű Gizella-kút.
A belvárosi sétálóutca végén pedig, a várhegy északi fokán magasodik I. István király és Gizella királyné szobra, Ispánki József 1938-ban készült műalkotása. A szobrok mellől körbetekintve csodálatos panorámában lehet részünk. Jól látható innen a Benedek-hegy, a Szent István völgyhíd (ismertebb nevén a Viadukt), a Margit-romok és a Séd-patak völgye.
Walter Béla
