Kínában a papírkivágás művészete 1500 éves hagyományokra nyúlik vissza. A Jihanzhi néven elhíresült technika a legrégebbi és legnépszerűbb, és habár eredetét nehéz pontosan visszavezetni, néhány úgy gondolják, hogy a 2. századból eredeztethető, amikor is i.u. 105-ben Cai Lun, a keleti Han-dinasztia udvari tisztviselője feltalálta a papírt.
A régészeti feljegyzések szerint azonban a kínai papírművészetet a 6. században kezdődött, és főként a 7. és 13. század között volt a legnépszerűbb. Hagyományosan piros színből készülnek ezek a papírdekorációk, hiszen a kínai kultúrában a piros szín az ünnepléshez, boldogsághoz köthető.
A mintázatukban főként kínai növény-, állatmotívumokat és asztrológiai jeleket megjelenítő dekorációkat elsősorban Újév napján, esküvőkön, születések alkalmával használják, hiszen a szerencsét és boldogságot is szimbolizálják. Mivel népszer ablakdekorációk, zhuang huának, azaz ablakvirágoknak is hívják őket. A kivágott papírokkal legtöbbször az ablakokat díszítenek, hogy a fény áthatoljon a kivágott részeken. Bár díszítenek velük falakat, ajtókat, tükröket, lámpákat és lámpásokat is.
Bárhol is helyezik el őket, a papírkivágások mindig jó szerencsét, jólétet, boldogságot, jó egészséget vagy hosszú életet jelképeznek.
Manapság a papírművészet a háromdimenziós műalkotásként és egyéb technikával együtt is megjelenik, hiszen nagyon sok ember már inkább a tömegesen előállított nyomatokkal szereti jobban díszíteni otthonát.
