Semmi nem határoz meg jobban és tesz egyedivé egy országot, mint a kultúrája. Megismerkedni a művészetével, hagyományaival, kipróbálni a konyháját, végig sétálni a történelmén, kétségkívül ezek mentén fedezhetjük fel legjobban a választott országot.
A tengerparti turizmussal ellentétben ahol a fő hangsúly a pihenésre tevődik, a kulturális turizmus legelsődlegesebb célja a megértés, a szó legtágabb értelmében.
Habár a kulturális turizmusnak több formája is van, azok mindegyike mindig a tanuláshoz kapcsolódik. Amióta 1970-ben az UNESCO megalapította a világ kulturális és természeti örökségéről szóló egyezményt, a kulturális turizmus robbanásszerűen elterjedt, főként Európában. Jelenleg 1121 világörökségének nyilvánított helyszín van, a többségük Olaszország, Spanyolország, és Kína között oszlik el. A kultúra az egyik legnagyobb húzóerő a turizmusban, egy statisztika kimutatása szerint a kulturális turizmus az ágazat mindegy 37%-t teszi ki.
A kulturális turizmusnak rengeteg előnye van, eszmei oldalról tekintve például a helyi jólét vagy akár a különböző kultúrák közötti kapcsolatok erősítse. Kézzelfogható előnye a gazdaság és az álláskínálat terén mutatkozik meg leginkább. A kulturális utazók által elköltött pénz nagyon pozitívan hat vissza a pénzügyi szintre valamint a munkahelyteremtésre olyan szektorokban, mint a szálloda és vendéglátás illetve a kultúra, kereskedelem.
A kulturális turizmus épp olyan szerteágazó, mint maga a kultúra, tulajdonképpen magába foglalhat minden olyan tevékenységet ami országgal, várossal vagy egy adott területtel kapcsolatos: művészetek, építészet, mozi, nyelv, sport, vallás, gasztronómia, természet vagy folklór.
