A Józsa Judit Galéria „Nyiss ajtót a Barkóságra!” című programja telt házas esemény volt. A 2014. június 11-ei rendezvény céljai között szerepelt, hogy segítsen széles körben megismertetni azt a magyar vidéket, ahol nem matyók, nem csángók, nem is székelyek, hanem a barkók és leszármazottaik élnek.
Józsa Judit kerámiaszobrász művésznő, a Magyar Kultúra Lovagja köszöntőjében elmondta, hogy több mint 3 éve már, hogy Észak – Borsodban 23 települést támogat. Az ott élő lelkes fiatalok egy csoportja létrehozta a Művésztanyát, ahol vissza lehet találni az ősi barkó gyökerekhez, csodaszép népi hagyományokhoz a budapesti Hagyományok Háza szakembereinek segítségével.
Valóban, kik is a barkók? Ahol a történelmi Borsod, Nógrád, Heves és Gömör vármegye összeér, azt a területet nevezték Barkóságnak vagy Barkóföldnek, s a barkók az ott fekvő mintegy ötven falu népe. A városoktól távol eső fekvő barkó falvak egészen a XX. századig megőrizték népi kultúrájukat. A vidék központja Ózd, ahol a 150 évig virágzó kohászat megszűnt, hiszen a múlt század végén a vasgyár bezárt, munkalehetőség nemigen van, s ez számos máig élő problémát generált. A kohászat megszűnése óta felnőtt egy újabb nemzedék, olyan fiatalok is, akik nem a csodára várnak jobbá akarják tenni a világot s saját környezetüket is.
– Célunk a hagyományaink, s ezen belül a már-már elfelejtett barkó értékek továbbörökítése, megújítása. Ezek megvalósítására hoztuk létre a Művésztanyát– avat be Pálmai Ilka, a Királdon működő Művésztanya egyik megálmodója és motorja.
– A Művésztanya célja az, hogy utat mutasson, lehetőséget tárjon a fiatalok elé. Megtiszteltetés, hogy a Művésztanya portékái most már a Józsa Judit Galériában is elérhetőek.
A rendezvényen, ahol Paládi-Kovács Attila, a barkóság kutatója is megjelent, Kelemen László, a Hagyományok Háza főigazgatója méltatta a Művésztanyán mesterséget tanuló „inasok”tevékenységét, s példaként állította a maroknyi csapatot.
– Egy tucat elhivatott ember nagyot fordíthat a világon- mondta s kifejezte, hogy a most befejeződött tanfolyam egyfajta mintaprogram, s amelyet remélhetőleg még több is fog követni.
Dr. Maácz Miklós, a Földművelésügyi Minisztérium főosztályvezetője prezentációjában a vidékfejlesztés tekintetében beszélt fiatalok szerepéről.
Beke Márton, az Emberi Erőforrások Minisztériumának főosztályvezetője hangsúlyozta, hogy a fiatalok tanuljanak, lássanak világot, és aztán térjenek haza – ez a cél
Visszatérve azt is megmutatják, hogy a falvakban működnek a közösségek, érdemes több diplomával is visszatérni, mert vannak lehetőségek. Kiemelte, hogy a Művésztanya a kultúra eszközeivel, a helyi kulturális értékek megőrzésével, az elfelejtett barkó értékekre fókuszálva szolgálja ezt a célt.
Mesterségtanulás a barkók földjén:
A barkó program megvalósításához a Művésztanya megnyerte a Hagyományok Háza szakembereit. A program lelke, Beszprémy Katalin, a Hagyományok Háza Népművészeti Tárának vezetője elmondta, hogy 2011-ben reménytelennek tűnt a kézművesség és a népi mesterségek jövője, még az is felmerült, hogy ezeket a mesterségeket a jövőben nem is kell oktatni. A helyzet szerencsére megváltozott, de természetesen ezért tenni kellett. 2012-13 januárjában a reménytelenségből fakadó„Párbeszéd a népi kézművességről” című konferenciára a Hagyományok Háza meghívta a Vidékfejlesztési tárcát, mely a népi iparművészetnek is „ gazdája”. A kommunikáció beindult, s a változás megkezdődött: a Vidékfejlesztési Minisztérium felkérte a Hagyományok Házát a Népi Kézműves Stratégia megírására. Ekkor írt levelet Fodor Edina hímző Beszprémy Katalinnak – lehetőséget keresett, hogy dolgozhasson. Beszprémy Katalin elmondta, akkor még nem tudott volna semmi biztatót írni, de a válaszra váró levél az íróasztalán volt. Aztán a szálak szerencsésen összefonódtak, a „Mesterségtanulás” kurzus egyik legelhivatottabb tanulója lett a levelet író Fodor Edina hímző.
A tanfolyamon az ország neves szakemberei: Ament Éva a bútorfestés, Pintér Piroska a szövés mestere és Illés Vanda a 2013 évi Junior Príma Díjas hímző oktattak Beszprémy Katalin mellett. A mesterek és az „inasok” között szakmai és emberi kapcsolat alakult ki, a szeretet fantasztikus energiákat szabadított fel. Tevékenységükkel bebizonyították, hogy a népi hagyomány nem az öregek dolga, a hagyományainkat meg lehet, és érdemes megélni! Így hódít teret a barkó reneszánsz. A Művésztanyában folyó munka elismerését jelenti, hogy Molnár-Madarász Melinda –Meyke barkó ruhát tervezett a csapat számára.
Design – tervezés Észak- Borsodban című előadásában Meyke elmondta, hogy céljának tekinti közel hozni a népművészetet a ma emberéhez. Pályáját kalocsai, matyó, kalotaszegi jellegű ruhák tervezésével kezdte. Mikor a Művésztanya megkereste, hogy olyan barkó ruhát tervezzen, mely a hagyományokból táplálkozik, de nem rekonstrukció, kényelmesen viselhető, variálható ruhákat tervezett. Ez a munka különleges volt, mert míg a matyó vagy kalocsai viseletek tárháza bárki számára hozzáférhető, barkó anyag alig volt.
– A hímzés, viselet terén nagyon kevés adat állt a rendelkezésünkre – avat be Beszprémy Katalin, a Hagyományok Háza Népművészeti Tárának vezetője. – A barkóság viszonylag hamar polgárosodott, több emberöltőn át nem számított értéknek a paraszti viselet, kézimunka, eszközök. Ezért nem különösebben vigyáztak rá, nem őrizték, így aztán alig maradtak meg a darabok. Azért mentünk gyűjteni a barkó falvakban élő idős asszonyokhoz, hogy megkeressük és összegyűjtsük, ami még fellelhető barkó érték – tudtuk meg Beszprémy Katalintól.
Találtunk régi fényképeket – a korabeli viselet ezeken jól látszik, s kézimunkákra is akadtunk. A „Fölszállott a páva” egyik középdöntőjében Sebestyén Márta a Meyke által tervezett barkó ruhában jelent meg. A helyiek számára ez igen nagy büszkeséget jelentett, hiszen azt a barkó ruhát az egész ország láthatta.
– A hímzés, viselet terén nagyon kevés adat állt a rendelkezésünkre – avat be Beszprémy Katalin, a Hagyományok Háza Népművészeti Tárának vezetője. – A barkóság viszonylag hamar polgárosodott, több emberöltőn át nem számított értéknek a paraszti viselet, kézimunka, eszközök. Ezért nem különösebben vigyáztak rá, nem őrizték, így aztán alig maradtak meg a darabok. Azért mentünk gyűjteni a barkó falvakban élő idős asszonyokhoz, hogy megkeressük és összegyűjtsük, ami még fellelhető barkó érték – tudtuk meg Beszprémy Katalintól.
Az első „Mesterségtanulás” kurzus résztvevőinek a program részeként ünnepélyesen adták át az okleveleket.
– Most a legfontosabb számunkra, hogy minél többen megismerjék a munkánkat, termékeinket – avat be Pálmai Ilka a terveikbe. – Fantasztikus érzés, hogy népművészeti körökben egyre nagyobb elismerést kap a barkóság, köszönhetően a Hagyományok Házával közös együttműködésünknek. Munkáink által meg akarjuk mutatni a világnak, hogy micsoda barkó kézműves értékek vannak, s hogy ezek milyen szépen illeszkednek a XXI. századi életünkbe.
-Most, hogy a tanfolyam hivatalosan véget ért, mi lesz az inasok csapatával? Lesz folytatás? – kérdezem a frissen végzett alkotókat.
– A tanfolyam igazi, sorsfordító csoda volt. Befejeződött, de együtt folytatjuk, mert nagyon összetartó közösséggé kovácsolódtunk. A mesterségeink is egymásra épülnek: a szövők a szőttessel az alapanyagot állítják elő, amire a hímzők kézimunkáznak. Így alakulnak ki a ruhadarabok is: barkó hagyományok alapján ma is hordható viselet- mutatja Varjánné Krisztina.
-A „Mesterségtanulás” képzés a résztvevők számára több mint önmegvalósító program, értékes időtöltés–mutat rá Farkas Éva, a program megálmodója és egyik szervezője. – Sokak számára a kenyérkeresetet jelentheti majd, hiszen most a termékek értékesítését dolgozzuk ki. Áprilisban jártunk a portékáinkkal Olaszországban, és minőségi kézműves termékeink igen nagy sikert arattak.
Az együttműködő közösség, a tanfolyamon elsajátított hagyományőrző szemlélet, az oktatók szakértelme és támogatása sokak számára sorsfordító lehet. Azon dolgozunk, hogy ez a csoda folytatódjon, s egyre ismertebbé váljon a barkó reneszánsz!
A nyitókép illusztráció
Kövessen minket: Facebook
