A népszerű színművész az Egy fess pesti este című koncertje után adott lapunknak interjút a miskolci Művészetek Házában.
Vona Ildikó/ PannonHírnök: Leborotváltad a szakállad, miért?
Kamarás Iván: Az egy átmeneti állapot volt, a szerepek miatt kellett. Két nagy esemény van: amikor az ember megnöveszti, és amikor levágja. A szerepek voltak az okai mindkettőnek. A Thália Színházban nemrég elvállaltam A férfiagy, avagy nincs itt valami ellentmondás? című darabot, és akkor úgy gondoltuk, jobb lesz szakáll nélkül.
– A mai koncerten a zenekarral megidéztétek az orfeumok hangulatát. Mesélnél róla, hogyan született ez a produkció?
– Annak idején az egész időutazásos történet úgy indult, hogy csináltunk egy Frank Sinatra-estet. Aztán a menedzserem, Stern Éva javasolta: állítsunk össze egy magyar anyagot. Egy szál gitárral elkezdtem gyakorolni a dalokat, és nagyon megtetszettek. Ezek örökzöldek, amik békebeli időket idéznek fel, jól meg vannak komponálva, és a remek szövegek mellett nagyszerű játéklehetőséget is nyújtanak. Színészként az ember fürdőzik bennük.
– Te választottad vagy a zenészkollégáid ajánlották a számokat?
– Évával rakosgattuk össze a dalokat, ő ezt a kort nagyon kedveli. Én az operettek világából ismertem, amit ismertem. Játszottam az Egy csók és más semmiben, csináltam olyan lemezt, ami 1950-60-as évekbeli slágereket dolgozott fel, onnan van egy speciális vonzódás, szeretem ezeket a dalokat. A közönség is szereti, hiszen szívet melengető melódiák, ráadásul van egy retro feelingjük. Ezért azt gondoltam, hogy nem lespórolva a zenei világot, eredeti dallamvilágukban megszólaltatva, ám picit magamra szabva, gipsy swing stílusban ezek a dalok kuriózumot jelenthetnek a nézők számára. Olyan dalok csendülnek fel, mint a Meseautó, a Villa Negra, a Kicsit szomorkás a hangulatom máma, az Odavagyok magáért és így tovább. Valódi közönségkedvencek a magyar filmgyártás hőskorából.
– Sokféle műfajban megmutattad magad a színpadon Van olyan szerep, ami különösen közel áll a szívedhez?
– Mindig a következő, és az utolsó és a következő. (Nevet) Megannyi élmény, emlék, színfolt, tapasztalás az életemben, de jelenleg az utolsó kettő az, ami nagyon kedves a szívemnek. Az egyik a Ketten egyedül, ezt Schell Judittal játszom a Thália Színházban, Goda Krisztina nagyszerű rendezésében. A darab nyomán készült a Krumplirózsa című film.
– Igen, emlékszem rá! Al Pacino és Michelle Pfeiffer filmje…
– A másik pedig A férfiagy, avagy nincs itt valami ellentmondás? című egyszemélyes vígjáték, Szirtes Tamás rendezésében. Hatalmas feladat, rengeteg szöveg, ami azért is izgalmas számomra, mert a saját főszerepem mellett még további öt szerepet játszom benne. Nagyon szeretem az ilyeneket, amikor több karaktert kell alakítani, és persze a humort is rendkívül fontosnak tartom.
– Mégis a pályád során inkább a drámai szerepek találtak meg a színpadon…
– Nem, nagyon sokféle szerepet játszottam. Shakespeare Sok hűhó semmiértjétől kezdve az Egy csók és más semmin keresztül, ahol komikus és egyben zenés szerepben láthattak engem a nézők. Most például ez is egy vígjáték, amit csinálok, de ugyanakkor dráma is. Én mindenben kipróbáltam magam, a lakásszínháztól kezdve a nagy Vígszínházig, az improvizációt pedig különösen kedvelem, nagyon jól érzem magam benne. Komikus vagyok, meg karakterszínész egy hős bőrébe bújva.
– Picit visszakanyarodnék a kezdetekhez, amikor Othello megformálásáért megkaptad a kritikusoktól a legjobb férfi alakítás díját. Mennyire befolyásolta ez a pályád?
– Nagyon-nagy öröm és nagyon-nagyon kereszt volt. De szerencsére rengeteg jó szerep, darab jött, A revizortól kezdve a Boldogtalan hold, a Macska a forró bádogtetőn stb. Eszenyi Enikő mellett a Vígszínházban meg kellett tanulnom a humort, mert, ha nem tanultam volna meg, hogyan tudok vígjátékot játszani, nekem ott végem lett volna. Nagyon tanulságos, színes pályám volt már eddig is, bár ezelőtt tíz évvel is azt mondtam, ha most vége lenne, már akkor is azt mondanám, hogy nagyon sokat tapasztaltam, éltem és játszottam.
– Melyiket szereted jobban, a színházat vagy a filmezést?
– Nincs a kettő között különbség, de mégis nagy különbség van. (Nevet) Ha színházhoz kötődik az ember, akkor ott kell lennie a teljes évadot, a filmezés ezzel szemben sokkal több szabadságot ad. Nem véletlenül döntöttem úgy, hogy az elmúlt években nem vállaltam repertoár színházi munkát csak filmet. Ezt törtem most meg a Tháliában játszott két előadással, nem kevesebb, mint tíz év után!
– Ha kimész a színpadra, mit szeretnél adni a közönségnek?
– Szeretetet és egy felejthetetlen együttlétet. Hogy azok az emberek, akik bejönnek, két órára el tudják felejteni a gondjukat, bajukat, és boldogan távozzanak. Ez egy küldetés, hivatás, én ezért élek, ezt csinálom, és mindent megteszek azért, hogy szakmailag a legmagasabb színvonalat képviseljem.
– Rengeteg figurát eljátszottál már, van még szerepálmod?
– Nekem sosem volt szerepálmom. Egy újabb feladat mindig egy újabb kihívást jelentett számomra.
– A nézők hol láthatnak mostanában?
– Nagyon sok helyen, sok formában. (Nevet) Dübörög az Egy fess pesti este koncertünk, járjuk vele az országot, rengeteg helyre megyünk. A Thália Színházban a Férfiagy és a Ketten egyedül című előadásokban játszom. Hamarosan feltűnök képernyőn is, két sorozatban is, de ezek még titkosak pár hétig, és tavasszal jön ki egy nagyjátékfilmem, amit nyáron forgattunk, de még ez is titok sajnos.
– Hol lehet az időpontokat megtalálni?
– A Facebook és az Instagram oldalamat érdemes figyelni és követni, mert oda minden fellépés helye, ideje felkerül. Ha éppen nem felejtem el megosztani. (Nevet)
(Főcímfotó: Császár Bálint)
