Chuck Close az 1960-as évekeben egyetemi éveiben főként még absztrakt expresszionista festményeket készített William de Konig hatására. Tanulmányai befejeztével azonban újragondolta festészetéhez való viszonyát, és hátat fordítva az absztrakciónak, bűnözői fotókra emlékesztető hatalmas részletgazdag fekete-fehér portrékat kezdett el festeni. Nem ő volt az első aki fotórealista képeket készített, de senki más nem alakította át a fényképeket olyan agresszív vizuális és pszichológiai hatású festményekké, mint ő.
Az 1970-es években aztán finomított technikáján, amikor airsbrush-t is elkezdett használni, ezzel rendkívül extrém realista hatást tudott elérni. Majd később festményeit a fotó pixelszerűségének jegyében kezdte el átalakítani. A rácsszerűen felosztott képsík celláit színes amőba, hot-dog szerű formákkal töltötte ki, amelyek távolról nézve mégis egy koherens fotó hatását adják vissza a színek pszichadelikus varázsában.
Close 1988-ban nyaktól lefelé majdnem teljesen lebénult egy a gerincvelőjében kialakult vérrög miatt. A rehabilitációnak köszönhetően képes volt mozgatni karjait és felülni, valamint a karjára szíjazott ecsetekkel festeni. A sérülése után festészeti módja fellazult, hiszen részben elvesztette finom motorikus mozgását így expresszívebb, színesebb, vibrálóbb festményeket kezdett el készíteni.
Habár festményei megtévesztően részletgazdagok, nem realista hanem inkább konceptualista művészként gondolt önmagára. A realitás és illúzió közötti feszültség amely mindvégig megmaradt munkásságának középpontjában.
Négy évvel ezelőtt több nő is megvádolta, hogy 2005 és 2013 között szexuálisan helytelen megjegyzéssel illette őket, amelyekre Close bocsánatkérésekkel reagált. 2013-ban Alzeheimer-kórral majd demenciával diagnosztizálták. Neurólógusa elmondása szerint ezek a betegségek az agynak azt a részét pusztítják, amelyek a viselkedés szabályozásáért felelősek, így helytelen viselkedése állapotával állt összefüggésben.
Chuck Close, Mark, 1979.
