Három évvel ezelőtt a frissen kinevezett francia elnök, Emmanuel Macron lépett a pódiumra a nyugat-afrikai Burkina Fasóban, hogy ott történelmi bejelentést tegyen. Az Ouagadougou városban tett beszédében Macron megígérte, hogy újjáépíti kapcsolatát az afrikai kontinenssel, amely kapcsolat igencsak terhes a francia gyarmati kizsákmányolások örökségével.
Beszédében kijelentette, hogy előkészíti az utat a Francia múzeumok által igazságtalanul fogva tartott afrikai örökségek számára. Macron beszéde egyik napról a másikra vetett véget a Franciaországban évek óta zajló restitúciós vitáknak, és a hangsúlyt inkább arra terelte hogyan lehetne az örökségek hazatelepítését megoldani. Annak ellenére, hogy kijelentése igen radikális hangzatú és az európai múzeumok számára is lökéshullámot indított el – mégis egyetlen egy tárgyat nem szolgáltattak eddig vissza.
Míg több afrikai nemzet is hivatalos kérelmet nyújtott be a francia nemzeti gyűjteményekből származó tárgyak visszaszolgáltatására, és több francia múzeum is hosszú távú kölcsönökben állapodott meg az afrikai partnerekkel, a tulajdonjogok teljes átruházása azonban nem tisztázott. Ennek problémája egy 16. századi törvényből fakad, amely régóta védi a francia nemzeti gyűjteményeket amelyek az állam elidegeníthetetlen tulajdonát képzik, vagyis a kiadásukat jogilag bonyolulttá teszik.
A francia törvényhozók novemberben egyöntetűen fogadták el azt a törvényjavaslatot, amely jóváhagyta, hogy a párizsi Musée du quai Branly visszaad 26 db műtárgyat Beninnek, valamint egy szablyát és tarisznyát Szenegálnak. Ezeknek a tárgyaknak a tulajdonjoga hivatalosan még 2021 vége előtt átruházásra kerül. Habár ez a precedens figyelemreméltó, Franciaország még mindig nem vezetett be egységes törvényt a visszaszolgáltatásokkal kapcsolatban.
Mwazulu Diyabanza restitúciós aktivista szerint, egy törvény még nem ismeri el a gyarmatosítás bűncselekményét, mi több az örökösödő népek jogát sem arra hogy kulturális örökségükkel maguk rendelkezzenek. Ahhoz, hogy Franciaország példaként álljon a nyugat számára, először is el kell ismerniük történelmi bűncselekményeiket, és el kell fogadniuk a feltételnélküli közvetlen restitúció elvét.
