Juan Carlos Corvera: “Meg kell erősíteni az oktatási szabadságot Spanyolországban”

Avatar

Juan Carlos Corvera, spanyol üzletember az Educatio Servanda alapítvány kezdeményezője és elnöke. A katolikus iskolákat működtető szervezet viszonylag rövid múltja ellenére már hat spanyolországi egyházmegyében is befogadásra talált, s jelenleg hét iskolát és számos szakképző intézményt tart fenn. Az alapítvány emellett aktívan részt vesz a közéleti vitákban, különösen ami az oktatási szabadság védelmét illeti, s szintén ismertek nagyhéti és nyári családi programjai.

Cseszneky Miklós, PannonHírnök: Educatio Servanda alig egy évtized alatt színvonalas iskolák széles hálózatát hozta létre Spanyolország különböző részein. Hogyan született a kezdeményezés és minek köszönheti sikerét?

Juan Carlos Corvera: Tíz esztendő egy intézmény életében nem hosszú idő, így bizonyos értelemben még születőfélben vagyunk, de a kérdésre válaszolva elmondhatom, hogy az alapítvány egy nagyon egyszerű és szerény kezdeményezésnek köszönhetően jött létre. A feleségem és jómagam egy mélyről jövő belső késztetést éreztünk, hogy a katolikus oktatás területén munkálkodjunk, de semmi egyebet nem láttunk még tisztán; azután Educatio Servanda lassacskán formát öltött. Születése és fejlődése olyan volt számunkra mint egy új szülői tapasztalat. Négy gyermekünk van, akik kétségtelenül a mi közreműködésünknek köszönhetően jöttek a világra, de tudjuk, hogy valójában nem a mieink. Isten mindegyiket már előzetesen szerette, s magukban hordozzák a szentség nyomait. A mi szerepünk az, hogy szeressük, vezessük és elkísérjük őket elfogadva, hogy saját identitással bírnak. Ugyanígy érzünk az Educatio Servanda alapítvánnyal kapcsolatban is, s biztos vagyok benne, hogy ez a sikerének egyik titka. A másik kulcsfontosságú dolog pedig az a szükséglet, mely lehetővé teszi, hogy megszülessenek és virágozzanak azok a kezdeményezések, melyek erősítik az oktatási szabadságot, s különösen a katolikus iskolák szerepét.

Iskoláik a legendás II. János Pál pápa nevét viselik. Miért választották névadóul a lengyel főpapot és nem valamelyik spanyol szentet?

– II. János Pál az Ifjúsági Világnapok révén mély nyomot hagyott fiatalok millióinak életében, köztük az enyémben. Educatio Servanda a pápa halála után egy évvel jött létre, s neki ajánlottuk fel a kezdetektől az alapítványt, hogy közbenjárjon érte Isten előtt. S az igazság az, hogy nap mint nap érezzük a jelenlétét mindenben, amit csinálunk.

– Az államilag finanszírozott magániskolákat sok kritika éri. Egyesek felróják elitizmusukat, s azzal vádolják őket, hogy kirekesztik a hátrányos helyzetű tanulókat; mások azt kifogásolják, hogy miközben jelentős részük egyházi kézben van, egy felekezetileg semleges államtól kapnak juttatásokat. Nincs némi igazságtartalma a vádaknak?

– Nincs értelme elitizmusról beszélni a társadalmi kezdeményezésen alapuló iskolák esetében. Ez egy  hamis mantra. A hatályos normák szerint az államilag támogatott magániskoláknak fel kell venniük minden tanulót, aki azt kéri, pontosan úgy, ahogy az állami iskolák teszik. Ráadásul ezeknek az iskoláknak a nagy részét olyan egyházi intézmények alapították, melyekre pontosan az volt jellemző, hogy a legszegényebb településeken és városrészekben szolgáltak. Akik ma továbbviszik munkájukat, pontosan ott teszik, ahol ezeket a tanintézményeket eredetileg létrehozták.

A finanszírozás kérdése egy másik mantra: “aki speciális oktatást akar, az fizesse a saját zsebéből“. Érdekes módon azok mondják ezt, akik egyetértenek a mindenkori kormányzat által működtetett állami iskolákra jellemző világnézeti elfogultsággal, mert ne csapjuk be magunkat, az oktatás és a nevelés sohasem semleges. Akik másfajta iskolát választunk gyermekeinknek, duplán fizetünk. Először az adónkkal finanszírozzuk azoknak a fiataloknak az oktatását, akiknek a szülei az állami iskolát választják, s ezenkívül a felelősségtudattól és hálától vezérelve anyagilag is hozzájárulunk a társadalmi kezdeményezésű iskolák fenntartásához, ugyanis objektív tény, hogy az állam által nyújtott források nem elégségesek. Azok a családok, melyek ilyen iskolát választanak, kétszer fizetnek. Ez a valóság.

Educatio Servanda a választási kampány kellős közepén “A választás szabadsága” címmel kiáltványt intézett a politikusokhoz. Mit szeretnének elérni?

– A kiáltványt valóban a politikusokhoz intéztük, de a családokat is szeretnénk megszólítani. A kampányunkkal mindenekelőtt egy közéleti vitát szeretnénk kezdeményezni annak érdekében, hogy az oktatási intézmények nagyobb autonómiával rendelkezzenek, s így szabadon választhassanak bizonyos tantárgyakat. Elfogadjuk, hogy legyen egy országos alaptanterv, de fontosnak tartjuk, hogy abba az egyes iskolák is beilleszthessék saját programjaikat. Ez nagy mértékben kiszélesítené és változatossá tenné az oktatási kínálatot, s ezáltal automatikusan növelné a családok választási szabadságát. Ha a tantestületek, melyek közvetlen kapcsolatban állnak a családokkal, aktív részesei lehetnének a rendszernek, s ezáltal diverzifikálnák és gazdagítanák azt, akkor létrejönne egy újfajta dinamika, mely folyamatosan javítaná az oktatás színvonalát, amire igencsak nagy szükség lenne Spanyolországban.

– A valódi tanszabadság nem korlátozódik a különféle pedagógiai módszerek közötti választására, hanem magában foglalja az iskolák által képviselt értékek pluralitását is. Az önök által fenntartott egyik intézmény igazgatóját nemrég megbírságoltak, amiért kritizálta a társadalmi nemek ideológiáját. Hogyan végződött az ügy?

– Az oktatás és a tanintézmények létesítésének szabadságát a spanyol alkotmány biztosítja. Ezért léteznek saját karakterrel és szellemiséggel bíró iskolák. Az alkotmány rendelkezései lehetővé teszik az állam által előírt tanterv azon elemeivel való szembehelyezkedést, melyek frontálisan ütköznek az iskola szellemiségével. Pontosan ez a helyzet áll elő, amikor a minden tudományos alapot nélkülöző gender-elméletet akarják kötelező jelleggel bevezetni a katolikus iskolákban. Erre a veszélyre figyelmeztetett 2016-ban az egyik iskolánk igazgatója a családoknak küldött levelében a Madridi Autonóm Tartomány által elfogadott társadalmi nemekről szóló jogszabállyal kapcsolatban.

A büntetés akár a 45 000 eurót is elérheti, de a mi igazgatónkat csak 1 000 euróra bírságolták a levelében megfogalmazott kritika miatt. Annak ellenére, hogy egy viszonylag alacsony összegről volt szó, megfellebbeztük a döntést először közigazgatási szinten, majd a bíróság előtt. Két évvel később, miután a bírság tizenötszörösét fizettük ki jogi költségekre, az igazságszolgáltatás nekünk adott igazat. Most vissza kell, hogy fizessék a büntetés összegét és meg kell téríteniök a teljes perköltséget. Egy adománygyűjtési kampány fedezte ugyan a költségeink 80 százalékát, de mindez nem a pénzről szólt, hanem ahogy a bíró fogalmazott, a gondolat-, szólás- és véleményszabadság védelméről. Ez az immár megfellebbezhetetlen ítélet fontos jogi precedenst teremt mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban.

Egyes politikusok az iskolai utalvány bevezetése révén szeretnék biztosítani az oktatási szabadságot. A szülők kapnának egy utalványt a kormánytól, melynek összege megegyezne azzal, amibe egy tanulói hely kerül a közoktatásban, s így szabadon eldönthetnék, hogy állami vagy magániskolába szeretnék járatni gyermekeiket. Egyet ért a javaslattal?

– Az oktatási rendszer finanszírozása a családok szabad iskolaválasztásának kulcsfontosságú kérdése.  Természetesen egyetlen szisztéma sem tökéletes, és alaposan meg kellene vizsgálni a javaslatot, a lényeg az, hogy a családok nem rendelkeznek tényleges választási lehetőséggel, ha az állam dönti el, hogy mely iskoláknak folyósít pénzt a tőlünk beszedett adókból, s mekkora összeg erejéig. S egy olyan intézmény vezetőjeként mondom ezt, mely hét iskolát működtet, melyek közvetlen állami támogatást kapnak, s így a finanszírozás átalakítása hátrányosan érinthet bennünket. Mindazonáltal elsősorban szülő vagyok, s csak másodsorban alapítványi elnök. Szülőként sokkal szabadabbnak éreznénk magunkat, ha mi választhatnánk ki az iskolát, melynek a költségvetés kiutalja a gyermekeink iskoláztatására szánt pénzösszeget. A gyakorlatban ez könnyen kivitelezhető lenne, hiszen már van példa hasonló megoldásokra a Madridi Autonóm Tartományban.

A hatályos oktatási törvény nagy hangsúlyt fektet a tanulók kulcskompetenciáira, de jóval kevesebb figyelmet szentel a tárgyi tudás elsajátításának. Lehet valaki kompetens ismeretek nélkül?

Amikor valaki kompetens valaminek a megtételére, akkor nyilván rendelkeznie kell ismeretekkel az adott dologgal kapcsolatban. Ugyanakkor az elméleti tudás megléte nem mindig egyenértékű a kompetenciával, hiszen más tényezők is szerepet játszanak. Az oktatási rendszer az akademicista hagyományoknak megfelelően hosszú időn keresztül a tárgyi tudás megszerzésére szorítkozott. Azzal párhuzamosan, ahogy az ismeretszerzésnek más útjai is megnyílnak, logikusnak tűnik a tanterv kibővítése olyan tárgyakkal, melyek túlmutatnak a puszta teórián. Éppen ezért értékelődött fel a kompetenciák, készségek és magatartásformák szerepe. Szerintem egy egyirányú utca többsávos autópályává szélesítéséről, s nem a meglévő utak eltorlaszolásáról van szó.

Az utóbbi időben felerősödtek a viták Spanyolországban a kétnyelvű oktatással kapcsolatban. Sokan megkérdőjelezik e programok pedagógiai alkalmasságát, akárcsak a tanárok nyelvi felkészültségét. Mit mutatnak az Önök tapasztalatai?

– Az idegen nyelvek ismerete, s különösen az angol elsajátítása alapvető fontosságú a gyermekeink és diákjaink jövőjére nézve. Ehhez nem fér semmi kétség. Ha azonban a nyelv válik az tanítás vezérfonalává mindennemű kritika nélkül, akkor az sokkal inkább tekinthető iskolai marketingfogásnak, mintsem teljes körű oktatásnak. Ahogy egy barátom mondaná: több nyelven is lehet valaki tudatlan.

A hálózatunkhoz tartozó intézményekben saját fejlesztésű kétnyelvű projektet vezettünk be, melynek célja, hogy a tanórák 30-40 százaléka angolul legyen megtartva, s a diákok legalább B1-es szintű nyelvtudással fejezzék be a középiskolát. Annak köszönhetően, hogy házon belül kidolgozott projektről van szó, azt mindig az aktuális tanulói igényekhez és szükségletekhez tudjuk igazítani, ami egy központilag előírt merev normatíva esetében nem lenne lehetséges. Ily módon folyamatosan értékeljük a módszereinket, és a nyelvtudás megszerzésének célját az anyanyelvi oktatás szempontjaival összehangolva tudjuk érvényesíteni. S mindez egyelőre nagyon jól működik.

A PISA és más hasonló felmérések is felhívják a figyelmet az egyes spanyol régiók közötti hatalmas különbségekre a tanulók eredményei tekintetében. Önök több autonóm tartományban is tartanak fenn iskolákat, mennyire tudják ellensúlyozni ezeket a területi egyenlőtlenségeket?

– Amit a PISA bemutat, az a színtiszta valóság: jelentős különbségek vannak az egyes autonóm tartományokban élő diákok teljesítménye és alapvető készségei között, főleg ami a szövegértést és a matematikai képességeket illeti. S ha ezeket az adatokat egybevetjük a tartományok által egy tanulóra fordított kiadásokkal, akkor egyértelműen látszik, hogy nincs összefüggés a diákok teljesítménye és a pénzügyi ráfordítás között. Mindezek miatt érdemes lenne ismét megvitatni az oktatásügy tartományi hatáskörbe sorolásának helyességét. A különböző autonóm tartományokban élők eltérő színvonalú szolgáltatásokra számíthatnak olyan fontos területeken mint az egészségügy vagy az oktatás. A mi esetünkben, mivel országos iskolahálózatot működtetünk, lehetséges valamennyire ellensúlyozni ezeket a különbségeket, de csodát mi sem tudunk tenni, főleg amikor a tartományi szabályozás megakadályozza, hogy egy másik régióban már bevált megoldást alkalmazzunk.

Ön egy sikeres üzletemberi karriert adott fel azért, hogy a jövő nemzedék oktatásának szentelhesse minden idejét. Nem bánta meg döntését?

– Határozottan mondhatom, hogy nem. Eleinte össze tudtam egyeztetni a különböző tevékenységeimet, de nagyon hamar rájöttem, hogy ez a projekt teljes elköteleződést kíván. Minden bizonnyal ez volt életem egyik legdrámaibb döntése, pontosan mint a Máté evangéliumában említett gazdag ifjúé. Nagyon nehéz volt önként feladni egy hosszú évek fáradságos munkájával létrehozott vállalatcsoportot, mely sokaknak munkát, a családomnak pedig biztos megélhetést biztosított. Minden nap hálát adok Istennek és a feleségemnek, amiért megvilágították az utat és erőt adtak, hogy meg merjem tenni ezt a lépést. Az elhatározásom után alig egy évvel Educatio Servanda exponenciális növekedésnek indult. Isten tervei jobban látszanak a visszapillantó tükörből, s ma már tudom, hogy korábbi vállalkozói tapasztalatom egyfajta edzés volt, mely felkészített erre az új misszióra, s így egyszerre minden tökéletesen a helyére került.

 

 


Hasonló cikkek