Tizenöt éve ezen a napon, február 4-én indult a Facebook, minden idők legnagyobb és legjelentősebb közösségi oldala, ami mára nemcsak a világ vezető techcégeinek egyike, de talán a legvitatottabb megítélésű is – írja a Forbes.
A botrányok azonban látszólag nem hatják meg a felhasználókat, akiknek milliárdos bázisa feljogosítja a Facebookot, hogy azt csináljon, amihez csak kedve szottyan.
Az elmúlt 15 évben sok víz lefolyt a Dunán, a Facebook pedig egy amerikai közösségi portálból olyan megkerülhetetlen internetes óriássá nőtte ki magát, ami a politikától kezdve a világgazdaságon át a macskás videók trendjeinek megváltozásáig mindenből kiveszi a részét.
A Facebook megváltoztatja az embert
A Facebook az internet legnagyobb forgalomterelő központja és első számú hírfogyasztási felülete. A világtörténelemben soha senkinek nem volt ekkora elérése és ilyen hatalma az emberek informálása terén. Ez már önmagában is aggályos, hát még ha hozzátesszük, hogy felmérések szerint a felhasználók:
68 százaléka olvas híreket a Facebookon;
59 százaléka hajlamos arra, hogy olvasás nélkül osszon meg egy-egy cikket;
43 százaléka pedig nem tudja, hogy egy Facebookra linkelt és ott elolvasott cikknek mi volt a valódi forrása
Ezek a jelenségek egyenesen vezettek a clickbait-újságírás megszületéséhez és az álhírek diadalmenetéhez. Elég volt rácsodálkozni arra, hogy az emberek nem olyasmit szeretnek olvasni, ami igaz, hanem olyasmit, amiről szeretnék, ha igaz lenne, és egy szempillantás alatt egész iparág épült az izgalmas, felháborító, megható vagy bármilyen módon érzelmeket megmozgató hazugságok tömeggyártására.
Sok kutatást végeztek arról pszichológusok, hogy az intenzív facebookozás mit művel az ember pszichéjével, és az eredmények elég lesújtóak.
Féltékennyé tesz, keserűvé, magányossá, stresszessé, csökkenti az önbizalmat, felerősíti a testképzavarokat. Ennek az oka, hogy az emberek nem olyannak mutatják magukat a közösségi médiában, amilyenek valójában, hanem olyannak, amilyenek szeretnének lenni. És milyenek szeretnénk lenni? Boldogok, gazdagok, okosak, szépek, műveltek, humorosak. Ha nem is tudatosan, de ennek a képnek a sugárzását szolgálja minden gondosan beállított szelfi és nyaralási fotó, minden megosztott vicces kép és újságcikk, minden kiposztolt fitneszapp-összefoglaló és becsekkolás a reptérről. A Facebookon nem a valódi életünkbe engedünk bepillantást, hanem annak egy kisminkelt, retusált, beállított, végső soron eléggé hazug változatába. Persze mindezt nem feltétlenül tudatosan tesszük – és éppen ezért fel se nagyon merül bennünk, hogy mindenki más is ezt csinálja.
Azt meg pszichológusdiploma nélkül is el lehet képzelni, mennyire tesz jót az ember önértékelésének, ha azt látja, hogy körülötte mindenki boldog, okos, szép, gazdag – csak pont ő nem.
A reklámoknak köszönhetően hízott nagyra a Facebook
A Facebook létrejöttének körülményeit nagyon sokszor elmesélték már, még egy vitatott hitelességű film is készült róla Davin Fincher rendezésében. Napjainkban azonban az a központi kérdés, hogyan termel pénzt egy olyan vállalat, aminek alapvetően egyetlen saját terméke van, azt is kapcsolatteremtésre találták ki. Pontosan ez volt az a kérdés, ami kezdetben a Facebook tulajdonosait is foglalkoztatta: mivel az oldaluk folyamatosan nőtt, tudták, hogy butaság lenne elkótyavetyélni. Mark Zuckerberg viszont látszólag visszautasíthatatlan ajánlatokra is nemet mondott, így mikor 2008-ban felvették Sheryl Sandberg operatív vezetőt, az első feladata egy stabil finanszírozási rendszer kidolgozása volt.
Az irányvonal tulajdonképpen azóta adott: leghatékonyabban hirdetésekkel lehet pénzt kifacsarni a Facebookból, a felhasználók adatai és kapcsolati hálója segíthetnek célba juttatni a releváns üzeneteket. Ahogy az oldal nőtt, a felhasználók is egyre több hirdetéssel találták szembe magukat, az cég pedig több sikeres platformot is felvásárolt, tovább növelve az elérését.
Most már a Facebook családjába tartozik az Instagram és a WhatsApp is, ezek pedig nemsokára összeolvadnak a házon belül fejlesztett Messengerrel, hogy külön alkalmazásokként üzemelve, de a háttérben mégis összefonódva tegyék gördülékenyebbé a kapcsolatépítést.
Az eltelt években a Facebook modellje mondhatni monopolhelyzetbe emelte az amerikai céget, ami jelenleg éppen 541 milliárd dollárt ér.
Ilyen szolgáltatásrendszert senki nem nyújt a piacon
A Facebookot sok támadás érte az utóbbi években, mondván: egy olyan nemzetközi, gyakorlatilag ellenőrizetlen rendszerről van szó, amit a világ minden pontján elérnek az emberek, így nemcsak arra jó, hogy elterjedjenek rajta a vicces videók és képek, hanem akár politikai kampányokat is meg lehet tolni vele. A 2016-os amerikai választások után az Egyesült Államok kormánya aggodalmát fejezte ki a Facebook működése miatt, Mark Zuckerbergnek pedig a kongresszus előtt kellett elmagyaráznia, hogyan működik a világ legnagyobb közösségi oldala. A világ ötödik leggazdagabb embere tulajdonképpen ekkor ismerte el, birodalmához hasonlóan kiterjedt szolgáltatásrendszert senki sem nyújt a piacon, így a Facebook monopolhelyzetben csinál azt, amit csak akar (még ha ő maga „nem is érzi, hogy ez így lenne”). A cég legfrissebb pénzügyi jelentése szerint 2018 utolsó negyedévében 30 százalékkal nőtt a bevétel a 2017-es esztendő azonos időszakához képest.
Ebben most is a hirdetések dominálnak, a 2018 utolsó negyedévében befolyt 16,914 milliárd dollárból 16,640 milliárd volt reklámbevétel. Bár a Facebook-család felhasználói létszáma 2,6 milliárd főről csupán 2,7 milliárdra kúszott fel, tekintve, hogy a földön cirka 7,53 milliárd ember él, azért ez nem olyan rossz arány. Ebből a rengeteg emberből 2 milliárd fő naponta legalább egyszer használja a Facebook valamelyik szolgáltatását, 1,52 milliárd ember pedig aktív facebookozónak számít, azaz naponta többször is foglalkoznak a cég termékeivel. A teljes éves bevétel 55,8 milliárd dollár volt, ez jóval több a 2017-es 40,6 milliárdnál. A cég összesen 31 milliárd dollárt költött 2018-ban, ami 51 százalékkal több a 2017-es évi adatnál – akkor mindössze 20,4 milliárd dollárral zsonglőrködött a cég.
És ez a legdurvább a Facebook tizenöt éves hagyatékában: teljesen mindegy, mi történik, a cég látszólag azt csinál, amit akar, a felhasználók pedig így is, úgy is használják a szolgáltatásait. Egyrészt mert nincs igazán alternatíva, másrészt mert felhasználói szemmel végső soron jól működő megoldásokról van szó – no meg ahogy Sandberg oly kedves mosollyal az arcán elmondja, „a felhasználók töltik fel az adataikat”.
Forrás: forbes.hu
