Szeptember 2-3. napján a zenegépek rajongóit várják Keszthely belvárosába, ahol régi verklikben, felhúzható és tekerhető zenélő eszközökben lehet gyönyörködni.
Tizedik alkalommal szervezik meg a verklisek – más néven kintornások – találkozóját, ilyenkor a Fő téren, a sétálóutcán és a piac környékén minden a zenéről szól.
A fesztivál alapötlete Hansjörg Surbertől és nejétől származik, akik a helyi Surber Zeneautomata és Fonográf Múzeum tulajdonosai. Évek óta nagy erővel dolgoznak azon, hogy a verkli történelmét sok emberrel megismertessék.
Magyarországon egyedülálló ez a fesztivál, az elmúlt egy évtized során pedig Európa számos országába eljutott a híre. Mostanra már sok helyről jönnek turisták az eseményre. Igazi kuriózum, ahogyan a verklivel rendelkező nemzetközi és hazai résztvevők felidézik a 19. század hangulatát, bemutatva az egykori kintornások életét.
Idén szlovén, szlovák, magyar, osztrák, német, svájci és holland résztvevők szórakoztatják majd a közönséget, a rendezvényre több mint 70 nemzetközi verklis érkezik mintegy 55 kintornával.
Mit kell tudni a verkliről?
A verkli – másik nevén kintorna – mechanikus hangszer. A rajta lévő kar tekerésével a játékos egyszerre táplálja a fújtatókat, és működteti a fémszögecskékkel ellátott, forgó hengert vagy továbbitja a lyukszalagot. A levegő a szögecskék vagy lyukak közvetítésével, szelepek segítségével áramlik a síprendszerhez. A szögecske vagy lyuk elhelyezkedése dönti el, hogy mikor, melyik síp szólal meg.
Az automata és kézi hajtású zenegépek története sok száz évvel ezelőtt kezdődött, ám elterjedésük szerte Európában a 18. században történt. Fejlődésük a felvilágosodás korától a második világháborúig tartott, és hűen tükrözte a társadalom, a technika és a művészetek fejlődését.
A zenélő automaták és szerkezetek működése olyan jeles alkotókat foglalkoztatott, mint Leonardo da Vinci, Athanasius Kircher, vagy a magyar Kempelen Farkas. Idővel céhrendszer és kiterjedt ipar épült a zenélő gépezetek köré. Egyes cégek csak a dobozok, sípok készítésével, míg mások a zeneművek kottázásával, szöges hengerekre, papírcsíkokra, bádogkorongokra történő átírásával foglalkoztak. A verklik eljutottak Amerikába is, ahol szintén nagy népszerűségre tettek szert.
A legegyszerűbb, néhány sípos madárorgonáktól a templomi zenészt helyettesítő automatákon keresztül a szekér nagyságú, dobokat, cintányérokat, húrokat megszólaltató zenegépig számtalan fajtájuk alakult ki.
Fontos szerepet játszottak a kintornák a hétköznapi emberek életében. Egy-egy új zenés darab népszerű betétdala szinte már bemutatása másnapján megjelent az utcai zenészek repertoárjában, és persze minden verklis mellett ott volt egy élő kismajom. A kintorna akkor kezdett népszerűségéből veszíteni, amikor a hangfelvételre alkalmas fonográf megjelent.
A 20. század harmincas évéig a pest-budai utcaképhez általánosan hozzátartozott a kintornás, még a II. világháború után is működött közülük néhány. Hazánkban ennek ellenére az elmúlt évtizedekben a kintorna, verkli, – harmadik nevén – sípláda feledésbe merült. Éppen ezért hiánypótló fesztiválnak is tekinthető a keszthelyi kezdeményezés.
A 10. jubileumi verklis találkozó napi programjairól bővebb információ ITT található.
Szöveg: Vona Ildikó
Nyitókép: Kintornások a 2022-es fesztiválon (Fotó: csodalatosbalaton.hu)
Kövessen minket a Facebookon is!
