Drága Barátaim!
Egy igazi, kora nyári levessel kedveskednék ezúttal, aminek egyszerű nevet adtam, hiszen valóban az, aztán az elkészítés is gyors, szinte három perc. Igaz, az legalább háromszor.
A névadás miatt is, meg hát egyébként is, megint Baranyai Peti barátom jutott eszembe, aki mindenki keresztapja volt az általánosban. Drága jó, néhai Anyukája (az Isten nyugosztalja) takarító néni volt a suliban. Nagyon bírtuk egymást, Petinek tiltotta a cigit, de engem mindig megkínált. Már nyolcadikosok voltunk, mindig kikéredzkedtem az óráról valami trükkel, aztán beálltam a budiba, Ő pedig ott ült előtte, a folyosó végén, figyelt, így nyugodtan jókat beszélgettünk, a lebukás veszélye nélkül cigizhettem Vele.
Peti mindenkit elkeresztelt, aki élt mozgott. A dagadt Majort dunyhásnak, a vörös Egyed Istvánt Cinóbernek, de mikor minden vöröst már így csúfoltak, akkor egyszerűen csak Zöld fűnek hívta. Ez lassan ötven éve történt, a többire már nem is nagyon emlékszem, de volt még kövérkés, akit egyszerűen csak hentesnek hívott, a járáshibás orosz tanárnőt pedig Göbölynek.
Ezen annyira mulattam, hogy már az első oroszórán kivágott mindkettőnket, így aztán az igazgatói folyosón végeztük aznap, aztán még sokszor, olyan 30-50 intővel is sikerült végezzem. Évente!
Szóval a levest is ezért becéztem ekként, mert Peti a Keresztapa jutott eszembe. Ilyenkor van igazi szezonja a hozzávalóknak, ilyenkor már jobban megfizethető.
Így aztán ezekből lett a frenetikus
3x3x3 PERCES LEVES SPÁRGÁVAL, ÚJKRUMPLIVAL
Egy csomag zöld spárgát vettem, fél kilónyit, aztán alaposan megmostam őket, majd a két kezembe, a két mutató, hüvelyujjammal megfogtam, meghajlítottam. Az aztán szépen el is tört ott, a fás résznél, ami nem kell. Három centis darabkákra vágtam, aztán 6-8 szem nagyobb újkrumplit pedig centis karikákra. Aztán jött a Tenkes kapitánya, és előkerült vagy 30 dekányi zöld hüvelyű zöldbab. Ezt is három centisre szabdaltam.
Közben egy fazékban vizet forraltam, sóztam, majd beletettem az anyagot, megbolondítva egy zöldséges leveskockával. Aztán pontosan három percig főztem, igazából blansíroztam. Használhatunk amúgy, ha van zöldség, akár hús alaplevet is, attól még finomabb a dolog. Egy serpenyőben két fakanál lisztet ugyanennyi olajjal megpirítottam, majd felöntöttem kevés vízzel, berántottam a levesemet vele. Vagyis fehér rántással. Majd a nyomaték kedvéért egy marék apróra vágott petrezselyemmel dobtam föl.
Ez volt a második három perc.
Végül pedig újabb három percig erős tűzön megfőztem, kevés borssal ízesítettem, és már tálalhattam is.
Így lett ez az isteni, nyár eleji zöldségleves 3x3x3 perces leves.
Próbáljátok ki, működik, legyetek kreatívak, fittek, tettre készek!
Miként a szomszéd, valaha Apáméknál. Az ajtó soha nem volt zárva, a kutya ismerte. Mikor a tetőfokán állt a hangulat, akkor egyszer csak megállt az szobaajtóban. Vagy éppen a szerelmeskedő pár fölött. Azokra majd a frász jött!
– Te hogy képzeled ezt?
– Gyerekek, csak három percre leugrottam.
Majd volt olyan, hogy az egyik vendégemet „gyóntatta”, aztán eltűnt. Az pedig egy óra múlva, persze mártósan fogta magát, aztán félmeztelenül egy szál bugyogóban becsengetett hozzájuk.
A felesége nyitott ajtót, ….gondolhatjátok!
– Csak felugrottam három percre…
