A magyar karácsony abban a lényeges dologban különbözik a többi nép ünnepétől, hogy a fenyőfájáról nem hiányozhat a fénylő sztaniolba burkolt szaloncukor. Az 1900-as évek táján még éjt nappallá téve rojtozták a cukrászinasok a selyempapír-darabkák széleit, hogy legyen majd mibe csomagolni a temérdek, különféle ízesítésű fondant. Még ötven évvel ezelőtt is szinte csak fondanból készült szaloncukor, később bevonták csokoládéval, majd töltötték, variálták, s már nem volt megállás, legutoljára már a selyempapír-ruhát is egyszerű gépi egyen-csomagolássá csupaszították. A Magyar Kereskedelmi- és Vendéglátóipari Múzeumban tényleg muzeális darabnak számít az egykori szaloncukor-rojtozó eszköz, erről ITT olvashatnak bővebben
A szaloncukor alapanyaga fondant, amely már kevésbé túltelített cukorszörpből készül. A cukoroldatot addig főzik, míg az ujjak között fonalat ereszt és ekkor lehűtve, erős keveréssel és dörzsöléssel gyors kristályosodásra bírják; ezáltal a szörpben számtalan rendkívül apró kristály keletkezik. Az erőteljes kavarást a teljes lehűlésig folytatják, így egyenletes és sima tésztaszerű tömeget kapnak. Ebből az alapanyagból formázták a szaloncukrot, a boldog békeidők után is egy ideig.
Aztán nagyot változott a világ, most már minden, magára valamit is adó édesipari üzem gyárt szaloncukor nevezetű terméket, még a multik is beszálltak a szaloncukor-bizniszbe, termékpalettájukra felvették az eleddig magyar sajátosságnak számító szaloncukrot.
Az almás-fahéjas szaloncukor, a banánízű szaloncukor, a vegyes-gyümölcsízű gumi-szaloncukor elnevezések nem andalítanak egyből adventi áhítatba. Ha pedig az összetevőket is elolvassuk, talán még a kedvünk is elmegy a honi hagyományok ápolásától, vagyis a szaloncukor fogyasztásától. A szaloncukornak a többi dísszel együtt Vízkeresztig a karácsonyfán kellene maradnia, de azt a képességet, hogy úgy csenje ki a szaloncukrot, hogy a papírburok érintetlennek tűnjön, e szaloncukor-kedvelő ország minden polgára már pendelyes gyermekkorában elsajátította. Vajon nem volna-e célszerű mégis a születésének titkaiba való betekintés után a szaloncukrot is inkább a karácsonyfadíszes dobozba csomagolva tárolni a következő karácsonyig, mintsem elfogyasztani?!
Készítsünk inkább házilag, például így:
Szaloncukor anyukám receptje szerint
Hozzávalók:
50 dkg aszalt gyümölcs vegyesen
20 dkg csokoládé
1 evőkanál olaj
Az aszalt gyümölcsöket kisebb darabokra vágjuk, majd aprítógépben pépesítjük vagy húsdarálón ledaráljuk. Az így kapott gyümölcsmasszát fólián vagy zsírpapíron szétlapítjuk jó ujjnyi vastagon. Késsel 1×2 cm-es daraboka vágjuk – de ha van szaloncukor formájú kiszúró, azzal még könnyebb dolgozni. A felvágott masszát néhány órán, vagy akár egy éjszakán át hagyjuk szikkadni. A csokoládét gőz felett megolvasztjuk, és a szaloncukrokat villára tűzve, egyenként megmártjuk benne. Ha kihűlt, a csokoládé megdermedt, előbb cakkosra vágott selyempapírba, majd színes- vagy alumínium fóliába csomagoljuk.
Tipp: szaloncukrot készíthetünk más módon is, gesztenyemasszával, dióval – a lényeg a „szaloncukros” csomagolás.
