Nem mindennapi felfedezésre jutott egy művészettörténész, hiszen egy eredeti Anthony van Dyck festményre bukkant, még pedig saját lakásában. Christpher Wright aki már ötven éve arról ismert, hogy köz- és magángyűjteményekben elfeledett műkincseket fedez fel, 65 fontért vásárolta a festményt 1970-ben Londonban egy műkereskedőtől.
A festményt egészen eddig másolatnak vélte, ironikus módon figyelme elsiklott a saját maga számára vásárolt műtárgy értéke felett. A portré azonban felkeltette egyik látogatójának, Colin Harisonnak, az oxfordi Ashmolean Múzeum, európai művészetekért felelős vezető kurátorának figyelmét.
A művet közelebbről is megvizsgálva Harrison úgy vélte, van Dyck védjegyeinek számítható jelek is találhatók a festményen, különösképpen a kezek igényes ábrázolása. A festmény Izabella Klára Eugénia spanyol infánsnőt, Hollandia régensnőjét ábrázolja, apáca öltözékben, amely férje, VII. Albert osztrák főherceg 1621-ben bekövetkezett halála utáni gyászát jelzi. Habár Wright elismerte a nő szerénységét, intézkedéseit és művészetpártolását, de a portrét nem igazán a kedvelte.
A mű feltételezhetően 1628 és 1632 között készülhetett, amikor van Dyck a spanyol és angol arisztokrácia kiemelkedő portréfestőjeként dolgozott. Van Dyck 1632-ben Londonba költözött, ahol I. Károly király az udvar festőjének nevezte ki és lovaggá ütette. Portréművészként hatása Európában hatalmas volt, ennek köszönhetően műveinek másolatai elszaporodtak. Ennek eredményeképpen ma is viták folynak, hogy mely festmények köthetők közvetlenül hozzá.
A festmény értékét Wright 40 ezer fontra becsüli. Jelentőségét felismerve azonban a portrét ezek után nem szobája falára akasztja vissza, hanem állandó jelleggel a Cannon Hall Múzeumnak ajándékozza, amely 17. századi holland és flamand festmények gyűjteményével büszkélkedhet.
