Emlékesttel búcsúztak kollégái Bősze György Déryné- és Aase-díjas színművésztől, aki december 26-án, életének 74. évében hunyt el.
2001 óta volt tagja a Miskolci Nemzeti Színháznak, ahol sok izgalmas szerepben és különféle műfajokban láthatta őt a közönség. Aranydiplomáját tavaly nyáron vette át a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, amihez a szeptemberi évadnyitó társulati ülésen a miskolci teátrum csapata is gratulált.
Az élet mint olyan, Illatszertár, Egy csók és más semmi, Látatlan találkozások – csupán néhány cím azokból az előadásokból, amikben Miskolcon játszott. A Játékszínben tartott emlékest résztvevői jeleneteket láthattak felvételről korábbi produkciókból, majd a társulat tagjai meséltek el néhány kedves emléket, vidám történetet, amit Bősze Györggyel éltek át a közös munkájuk során.
A videós bejátszások nagyon élővé tették a búcsúestet, és miközben hallgattam a kollégák visszaemlékezését azon gondolkodtam: vajon egy ilyen formátumú művésznek mi lehetne a következő szerepe? Talán Gandalf A Gyűrűk Ura trilógiából. Hitelesen hangzanának tőle azok a mondatok, amik a bemutató óta szinte szállóigévé váltak: „Vég? Nem! Az út nem itt ér véget. A halál csak egy másik ösvény, melyre mind rálépünk.”
