Az Alsózsolcán megtartott „Zene az kell” Megyei Tehetségkutató Verseny egyik győztesével, Ács Polett-tel beszélgettünk zenéről, éneklésről, jövőbeli tervekről.
Vona Ildikó: Már tavaly is szerepeltél ezen a tehetségkutató versenyen. Mi változott azóta?
Ács Polett: Igazából nem sok minden. Tavaly is indultam ezen a versenyen, csak akkor Ecsedi Judit gitáros volt a hangszeres kísérőm. Idén felvételről ment a zenei alap és úgy énekeltem, nem pedig élőzenei kísérettel.
– Volt egy közös zenekarotok, a Smiler Sisters. Mi lett azzal a csapattal?
– Az már nem létezik. Különböző okok miatt felbomlott. A zenei stílusban is voltak eltérések, másképp képzeltük el az együttest. A kapcsolatunk nem romlott meg, nincs harag köztünk. Most is osztálytársak vagyunk, csak a duó nem működik már.
– Hogyan kezdődött nálad az éneklés?
– A miskolci Fazekas Általános Iskolába jártam, ahol első osztálytól kezdve zene- és színjáték tagozatos voltam. Azt hiszem, a zene szeretete onnan ered. Utána bekerültem gimnáziumba, és 9. osztályban meghallottam, hogy a Zrínyi Ilona Gimnázium francia-olasz dalversenyt hirdet. Úgy döntöttem: elindulok azon a versenyen. Egy francia dalt énekeltem ott is, és ez volt az első olyan fellépésem, amikor egyedül, szólóénekesként álltam ki a színpadra. A dráma miatt soha nem volt tőlem idegen a színpad. Helyezést ugyan nem értem el, de onnantól már pontosan tudtam, hogy énekelni akarok.
PTV fotó. Vona Ildikó
– Játszol valamilyen hangszeren?
– Hegedültem és zongora kötelezőre is jártam a zenetagozaton. Aztán volt egy biciklis esésem, ahol a csuklóm megsérült. Így eldőlt, hogy Zeneművészeti Szakközépbe nem mehetek, mert a csuklóm nem bírta volna a komoly gyakorlást. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik: nagyon szerettem a hegedűt, de annyira nem, hogy hivatásnak ezt válasszam.
– Most érettségizel. Azután merre tovább?
– Az ELTÉ-re jelentkeztem tanítóképzőbe. Megvolt a felvételi vizsga, azon átmentem, már csak a pontszámnak kell meglennie, és akkor bent vagyok.
– Miért választottad ezt? Szeretnél is tanítónő lenni?
- A gyerekkel mindig nagyon szerettem foglalkozni. Még a színészet áll hozzám elég közel, de a Színművészeti Egyetem gondolatát hamar elvetettem. Úgy vagyok vele: Budapesten sok ajtó lesz majd, amin bemehetek. Ha közelebbi kapcsolatba akarok kerülni a pesti színházakkal, nem a Színművészeti az egyetlen lehetőség. Legközelebb a szívemhez az áll, hogy színpadon legyek. Ezt tudnám szívvel-lélekkel csinálni, de mint tanítónő is el tudom magamat képzelni. A kisebbik öcsém most negyedikes, és vele együtt újraéltem az alsótagozatot. Ha mennek erdei iskolába, mindig megyek velük. Abszolút el tudom magam képzelni alsótagozatos tanítónőként.
– Az énekléssel, meg a francia dalokkal vannak terveid?
– A nevem francia és nekem mindig nagyon szimpatikus volt, ha valaki tudott franciául beszélni. Amikor lehetőség nyílt rá, hogy második idegennyelvet válasszak az angol mellé, akkor ezt választottam. Ennek már négy éve. Megvolt Alsózsolcán a verseny, ahol a nyertesek között voltam, és sok visszajelzést kaptam. Rengeteg ismerős például nem is tudta, hogy én énekelek. Egyéve járok az Erkel Zeneiskolába, ahol van egy kiváló énektanárom, Tóth-Szabó Krisztina, ő nagyon sokat segít nekem. Érzem belülről, hogy rengeteget fejlődtem, és a közönség is érzékeli a változást. Fejlődni mindig lehet, úgy gondolom: nekem még van hová. Ha hívnak fellépni valahova, szívesen megyek, viszont mivel rétegzenét képviselek, az nem minden rendezvényen állja meg a helyét.
– Hogyan fejleszted magad?
– Az énektanárnőmtől hangképzést tanulok, illetve ha vannak olyan dalok, amiket szeretnék, megcsináljuk. A zeneiskolában persze inkább komolyzenei képzés folyik, így a vizsgára először mindig megtanulom a kötelező népdalokat, aztán az óra hátralévő felében azt éneklek, amit szeretnék. Ő nagyon rugalmas ezen a téren. Igazán szerencsés vagyok vele, és ha felkerülök Pestre, akkor is visszajárhatok hozzá. Neki az a célja, hogy én jól érezzem magam abban, amit csinálok.
– Mit szeretnél az énekléssel kezdeni?
– A művészet elég kockázatos szakma. Kell, hogy legyen tehetsége az embernek és jó, ha megvannak a megfelelő kapcsolatai is. Én rétegzenét szeretek: az egyik vonal a francia sanzon, a másik a swing és a dzsessz. Ha Pesten fogok tanulni, ott majd szétnézek, hátha találok magam mellé egy olyan zenekart, akikkel közösen lehet zenélni. Ez már egy nagyobb lépés lenne. Amit a magaménak érzek picit jobban, mint a franciát, az a swing és a dzsessz. Nagyon szeretek a Miskolci Dixieland Band-del játszani, mert olyan emberek csoportja vesz körül, akik profik és hálóként állnak mögöttem.
– Az alsózsolcai egy megyei verseny volt. Sosem gondolkodtál nagyobb keretekben? Megasztár, Csillag születik, Ének iskolája?
– Gondoltam rá, de azokban olyanokat keresnek, akik show-t csinálnak. Nem biztos, hogy ott sokáig jutnék. Egy darabig biztos érdekes lennék a swinggel, de nem tudom, meddig tartanám lázban a közönséget. Ott van egy bizonyos elvárás, és az a fajta show nem igazán az én világom.
