A magyarokban mélyen gyökerező szabadságvágy lakozik, korábbi megtorlásoktól megerősödve, ha kell újra és újra megvívják szabadságharcaikat – hangzott el a mátyusföldi régiós ’56-os megemlékezés fő gondolata. Október 24-én a Galántai járásban Kismácsédon, a Vágsellyei járásban Zsigárdon tartottak megemlékezéseket.
A megemlékezők október 24-én délelőtt Kismácsédon gyűltek össze, hogy a helyi Hősök terén leróják kegyeletüket és tiszteletüket az 56-os harcosok előtt. Kismácsédon 2007-ben leplezték le a szőgyéni fafaragó mester, Smid Róbert által készített 1956-os emlékművet. Hontvári Ferenc polgármester elárulta, a falu sorsszerűen, közvetlenül kötődik az 56-os eseményekhez. Az emlékmű a faluból kitelepített Biliczki Andrásnak állít emléket, aki 1956-ban egyetemi társaival együtt ment ki harcolni a „ruszkik” ellen, majd Kistarcsán lelőtték, hősi halált halt.
A kismácsédi megemlékezést Nagy Mónika, a helyi szlovák tannyelvű kisiskola vezetője nyitotta meg, a lírai betétet Czinege László énekes előadása követte, amelyben az előadó a magyar zenetörténet forradalomhoz kapcsolódó muzsikáit adta elő. Az egybegyűlteket Hontvári Ferenc köszöntötte, kiemelve, hogy Kismácsédon erősen él és tartja magát a magyar hit.
Forró Krisztián, a Szövetség országos elnöke is Kismácsédon hajtott fejet a forradalom áldozatai és a szabadságért küzdő nemzettársak előtt. Ünnepi beszédének vezérfonala a szabadság, a közösségbe vetett hit eszméje volt. „1956-ban a közös cél érdekében is egységbe, szövetségbe forrt a magyarság. A forradalom egybekötötte a külhoni magyarokat az anyaországiakkal. Hiszen, ha ránk telepszik a hatalom, mi azt nehezen viseljük, sőt, nem tűrjük. Egységbe, szövetségbe tömörülünk” – mutatott előre a párt vezetője a múltbeli történések tanulságain keresztül. Kiemelte, az 56-os forradalom az önbecsülés forradalma volt, a felvidéki magyarok számára is fontos felismerés kell, hogy legyen: egy közösség önbecsülés nélkül nem tud megmaradni.
Forrás: ma7.sk
