Igazi lelkünket akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre.
(József Attila)
Már ég mind a négy gyertya az adventi koszorún.
Hirdetik az ember jóságba vetett hitét, mely erőt ad a feketén gomolygó időkben, s elvezet a fény bizonyosságához. Felemel, óv, megtart.
Elhozták a kalászban serkent, kenyérré nemesült reményt, mely átölel, és előre visz. Látni enged a sötétben, s érezni a hangzavart pentaton imává igéző harmóniát.
Így ölthet testet a sugárzó öröm. Éled könnyes csillogás tiszta, szeretetet árasztó tekintetekben. Zeng, cseng és bong az ég és a beteljesült várakozást ünneplő föld. Varázsos álmot lát minden élő.
E részekből alkot egészet, foglalja keretbe, ötvözi eggyé a szeretet. Így válik bizonyossággá hit, remény, öröm. S ez a szeretet kopog be minden otthonba, nyit meg minden szívet, hogy az ember befogadhassa a mindent magába ölelő békét, a születés csak lélekkel érzékelhető csodáját.
…És eljön a karácsony csillagszóró fénnyel, hárfák vibráló futamával, s egy kegyelemmel teli éjszakára újra gyermek lesz minden ember. Tiszta és bűntelen.
Horváth Sándor
Ha értékesnek ítéli a tudósítás, kérjük, támogassa a PannonHírnök munkáját és kövessen minket a Facebookon
