A világon számos kisebb-nagyobb nemzetközi szervezet, szövetség létezik, hol szorosabb, hol lazább együttműködések közepette. Néha az idő múlása teremt újabb kezdeményezéseket, néha éppen ennek köszönhetően évülnek el hatalmas, nemzetek sokaságát magába tömörítő platformok. Közép-Kelet-Európa országai is számos közösségnek a tagjai, legszorosabban az Európai Uniónak, de többek között az ENSZ, EBESZ, Európa Tanács is helyet biztosít a számukra. Mégis elmondható, hogy ezen szervezetek túl széles spektrumú tagsággal rendelkeznek, akik közt jóval erősebb politikai, gazdasági és katonai befolyással rendelkező államok találhatók, éppen ezért kisebbek is érdekérvényesítési lehetőségeik bennük. Ennek eredményeképpen, a történelem sodrásában lemaradt országok elképzeléseiket nehezebben tudják célhoz juttatni, ráadásul egymás közti konfliktusaik sem segítik érdekeik érvényesítését. Ezt alapul véve nem véletlenül éledtek fel az olyan szervezetek térségünkben, mint a Visegrádi Négyek, vagy éppen a mai fejtegetésem központi szereplője; a tizenkéttagú Három Tenger Kezdeményezés. Erbszt Adrienn geopolitikai elemzése.
A Három Tenger Kezdeményezés (Trimarium) jelenlegi tagságát tizenkettő Európai Uniós ország adja: Ausztria, Bulgária, Csehország, Észtország, Horvátország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia, Szlovénia, s végezetül, de nem utolsó sorban Hazánk. A szövetség alapgondolata már egy évszázadosnál is régebbi, ám a XX. század viharos történelme nem tette lehetővé fejlődését, a különböző oldalakon álló nemzetek megosztottsága sokszor egész messzire taszította el egymástól a jelenlegi tagokat. Az egységet végül az Európai Uniós csatlakozás tudta megteremteni, legalábbis bizonyos ügyek mentén. Az Adriai-, Fekete- és Balti-Tenger közt elterülő országok elsődlegesen gazdasági célok miatt hívták újra életre a kezdeményezést, ám nyilvánvalóan nehéz távol tartani a politikát, védelmi és energiabiztonsággal kapcsolatos kérdéseket a csoportosulástól.
Ahogy a kezdetektől fogva is, úgy 2015-ben is a lengyelek vették kezükbe a szervezet újra teremtését. Andrzej Duda, lengyel elnök emelte vissza a regionális politikai tárgyalóasztal témái közé a Trimarium fontosságát. 2016-ban Dubrovnikban, 2017-ben pedig Donald Trump jelenlétével Varsóban egyeztettek a tagállamok a szervezet jövőjéről. Az amerikai elnök jelenléte az újra alapítási ülések egyikén mindenképpen jelzésértékű, a szervezet létjogosultságát az USA számtalan alkalommal méltatta már. A szervezet elsődlegesen gyakorlati célokra összpontosít; regionális szintű, államközi megállapodásokra tesz kísérletet leginkább a közös, összekötő infrastruktúra és energetikai hálózatok megteremtésével, ám kétségtelen, hogy világunk változó erőviszonyai közt egyre inkább aktuális térségünk összefogáson alapuló megerősítése, geopolitikai helyzete. Azonban ezen célok nem hagyják neutrálisan a világ vezető hatalmait, beleértve az Egyesült Államokat, Kínát, Oroszországot, Nagy-Britanniát, Németországot, vagy éppen Törökországot. A különböző érdekű, sokszor nyíltan ellenséges, vezető országok is látják a potenciált a Trimarium felemelésében hiszen, aki kimarad a háttérben zajló folyamatokból, annak komoly gondot okozhat a jövőben a szervezet.
Nagy-Britannia, aki a Brexit-tel az önállóság rögös, ám lehetőségekkel teli útjára lépett, s az elmúlt egy év világpolitikai mozgolódásai alapján önálló miniatűr nagyhatalommá szeretne válni, komoly érdeklődést mutat a Három Tenger Kezdeményezés irányába is. A brit Külügyminisztérium is nyilatkozott a kérdésről; az Egyesült Királyság kormánya a hivatalos állásfoglalás szerint támogatja a Baltic, Adriatic, Black Sea Initiative (BABS) céljait, mivel azok szorosan illeszkednek a sajátjaikhoz, ráadásul a jelenkor geopolitikai kihívásaira is válasz lehet.
Ez év júliusában tartották Bulgáriában a szervezet éves csúcstalálkozóját, továbbá a vele egybekötött üzleti fórumot, s ezen az angolok is kellően magas szinten képviseltették magukat. A brit külügyminiszter videón kapcsolódott be az eseménybe, illetve a kereskedelmi minisztérium jelentős delegációval vett részt az üzleti tárgyalásokon. A brit Külügyminisztérium folyamatosan dolgozik az Egyesült Királyság és a tizenkettek közti kapcsolatok elmélyítésén, leginkább a digitális, infrastrukturális és zöld energiával kapcsolatos területeken történő együttműködésekre fókuszálnak. A britek számára mindenképpen fontos az európai folyamatok kontrollálása a BREXIT után is, ehhez szövetségesekre van szüksége az öreg kontinensen, s az is nyilvánvaló, hogy őket nem nyugaton (Németország és Franciaország) kell keresnie elsősorban, hanem inkább az EU-n belüli szakadék keleti oldalán levő tagállamok közt. Mindez pedig még egyszerűbb egy koordinált, államokat magába foglaló szervezettel.
Az Egyesült Államok szempontjából a kezdeményezés szintén támogatható, hiszen lengyel szövetségeseik közreműködésével a szervezetet az egyre erősödő kínai, orosz és némileg török befolyás megfékezésére is lehet használni a térségben. Kína elsősorban gazdasági és infrastrukturális beruházások révén akar megtelepedni a régióban, Oroszország elsődleges eszköze ugyanerre az energetika, míg a törökök az iszlám/türk kultúra útján jönnének. A lengyelek esetében nem kérdés az orosz energiafüggőség megszüntetése minden áron, a török kérdés nem különösebben van rájuk befolyással, míg a kínai egyre jobban.
A Trimarium talán egyik legjelentősebb Akhilleusz sarka a tagok eltérő viszonyulása a Nyugathoz, a Kelethez és az iszlám világhoz. Így például, ha a lengyelek számos területen szorosan is kapcsolódnak Magyarországhoz, a létfontosságú energiabiztonság kérdésében eltérően látjuk a megoldást. Míg Lengyelország és a Baltikum, illetve részben Románia egyenesen ellenséges viszonyban van Moszkvával, addig Magyarország, Ausztria, Csehország, Szlovákia, vagy Szlovénia – változó intenzitással ugyan – de próbálja fenntartani a pragmatikus, mindkét fél számára előnyös együttműködéseket az oroszokkal. Ehhez képest viszont az iszlám kérdése jóval súlytalanabb, legfeljebb nem érint minden tagot, de komolyabb nézeteltéréseket nem okoz a téma.
Kína gazdasági, Oroszország energetikai és az USA politikai befolyása minden tag számára a napi politika része, viták gerjesztője. A tizenkettekről összességében és leegyszerűsítve elmondható, hogy a mai állás alapján politikailag és biztonsági szinten az USA vezette nyugati értékrendtől és az Európai Uniótól függ, gazdaságilag – kereskedelmi, befektetési és fiskális ügyletek egyaránt – Kínától és szintén az EU-tól, míg energetikai szempontból Oroszországtól leginkább. Esetleg a mértékek lehetnek eltérőek az egyes tagállamok között, de földrajzi elhelyezkedésük és a XXI. századi világpolitikai mozgások természetes velejárója lett, hogy három nagy erőtér igyekszik a lehető legnagyobb befolyást megszerezni a térségben, természetesen kiemelendő egy-egy kisebb önállósuló hatalmi ambíció, mint a török, a német és a brit.
Az is világos, hogy az USA számára mostanra az elsődleges trónkövetelő Szovjetunió szerepét átvették a kínaiak, s így a frontvonalak is máshova húzódtak. Elsősorban a csendes-óceáni vizes határok védelme és a térségbeli szövetségesek biztonságának garantálása kényszerítette az amerikaiakat, hogy a fő összecsapások vonalát áthelyezzék Ázsiába a korábbi szovjet-amerikai hidegháborúnak színteret adó európai régiókból. Kisebb törésvonalként természetesen Dél-Amerika, a Karib-térség, a Közel-Kelet, az Arktisz és Afrika mellett megmarad Európa is, ám jelentősége visszaszorulni látszik.
Ennek okán is lehet feltételezni, hogy Washingtonnak is új Európa stratégiára lesz szüksége, hiszen kisebb erőforrások felhasználásával kell biztosítania dominanciáját a térségben. Erre akár a Három Tenger Egyezmény által közrefogott terület megfelelő is lehet, s partnerévé válhat a Nyugat-Európától politikailag függetlenedett London is. A kérdés, hogy a régióra erős ráhatással bíró francia, német és orosz érdekekkel szemben, vagy mellett működőképes lehetne-e egy ilyen elképzelés? Magyarul, az Unió egésze helyett elegendő és alkalmas-e egy kis, regionális szelet arra, hogy fenntartsa a Washington számára kedvező egyensúlyt a földrészen? Az kétségtelen, hogy a teljes brüsszeli gépezet ellenőrzése és befolyásolása nagyon sok energiát vesz el az Egyesült Államoktól, melyet ma más területeken szükséges bevetni, de vajon ildomos-e ereszteni a német és francia gyeplőn?
A jelentőségét tudatosan növelni szándékozó Trimarium létrehozott egy befektetési alapot is, mely jelenleg leginkább közlekedési és digitális infrastruktúra fejlesztési, illetve energetikai projektek megvalósítását támogatja a tagok közti szorosabb kötelékek kialakítása érdekében.
Egyértelműen kirajzolódik a kiemelt projektekből, hogy központi jelentősége van az energiának, mindezt természetesen világszinten is láthatjuk manapság. Ide sorolható példa a horvátországi Krk-szigeten épült cseppfolyósított földgáz terminál, a Lengyelország és Litvánia közti kétirányú gázvezeték (GIPL), amely a lengyeleken keresztül bővíti a balti államok hozzáférését az európai energiahálózathoz, illetve a Bulgária-Románia-Magyarország-Ausztria (BRUA) vezeték, amely fekete-tengeri lelőhelyről származó gázt szállítana. Mindezek egyértelműen a diverzifikáltabb gázszállítás érdekében történnek, amibe beletartozik az orosz energiahordozóktól való függetlenedés elősegítése is.
Ezt figyelembe véve nem meglepő, hogy az oroszok nem lelkesednek a Három Tenger Kezdeményezésért, s nem csak azért, mert annak vezetői közt vannak a vele egyáltalában nem szimpatizáló lengyelek, lettek, litvánok, észtek és románok. Hangot is adtak véleményüknek szeptemberben, amikor is az orosz Biztonsági Tanács titkára, Nyikolaj Patrusev (aki a Biden-Putyin találkozó előkészítéséért is felelt orosz részről) úgy fogalmazott, hogy: „Az Egyesült Államokat nem érdeklik a független európai államok, csak számukra előnyös helyi formációkat próbálnak létrehozni, akár az Európai Unión belül is. A Kelet-Európa országait tömörítő Trimarium egy oroszellenes államszövetség.” Az orosz hivatalnok szerint ezzel az USA egy, a száz évvel ezelőtti cordon sanitaire-hez hasonló földrajzi szeparációt akar létrehozni Oroszország és Nyugat-Európa között. Az orosz álláspontban rejlik némi realitás, s amerikai szempontból is teljesmértékben jó stratégiának tűnne, azonban azt is vételeznünk kell, hogy Európa egységének felszabdalása nem feltétlenül kedvez a Nyugat jelenleg gyenge, de egységes közösségének.
Az oroszok ellenérzéseit valószínűleg Joe Biden videóüzenete válthatta ki részben, melyet a nyári szófiai csúcstalálkozóra intézett a tizenkét államhoz. Az amerikai elnök – elődjét megismételve – teljes támogatást ígért a Három Tenger Kezdeményezés célkitűzéseihez: „A közép- és kelet-európai régió kivételes fejlődési potenciállal rendelkezik. Az Egyesült Államok megbízható partnere lesz a kezdeményezésben részt vevő országok minden lépésének.” A német kormány nevében, Frank-Walter Steinmeier elnök ugyanakkor már némi óvatossággal úgy nyilatkozott: „Teljes mértékben ki kell használnunk a kezdeményezésben rejlő lehetőségeket, de ehhez az európai politika és eszközrendszer részét kell képeznie.” A német elnök finoman célzott az erőteljes transzatlanti kapcsolatok jelenlétére is a tizenkét tagállam esetében, ezzel egyértelműen elégedetlenségét fejezte ki a Trimarium inkább transzatlanti, mintsem Európai Uniós elköteleződése miatt.
Komoly számításokat végzett a Nemzetközi Valutaalap is a szervezet jövőjével kapcsolatban, ezt Kristalina Georgieva bolgár közgazdász és politikus, aki nem mellesleg 2019 óta a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatója is tolmácsolta: „A Három Tenger Kezdeményezésben résztvevő országoknak a fény az alagút végén erősebb, mint nyugati szomszédjaiknak. Arra számítunk, hogy a régió 2021-ben eléri a 2019-es GDP-szintet. A GDP növekedése 3,8% lesz, ami kétszer akkora, mint a többi 15 EU-tagállamban. Ennek oka az, hogy a Covid-19 okozta gazdasági visszaesést jobban kontrollálják. (..) Kiszámítottuk, hogy minden infrastruktúrára költött 1 euró után a megtérülés 1,7-2,5 euró”. A vezérigazgató asszony a szófiai csúcs kapcsán az IMF támogatásáról biztosította a Három Tenger Kezdeményezés leendő projektjeit.
A kezdeményezés bővülésére is lehet a közeljövőben számítani, hiszen a legutóbbi éves bulgáriai találkozón meghívott vendégként jelen volt Görögország elnöke is. A szervezet tagállamait képviselő vezető politikusok a nyári találkozón ismét megerősítették az elköteleződésüket az együttműködések fejlesztésére, leginkább a járvány utáni gazdaságot talpra állító közös ügyletekre, a közlekedési és digitális infrastruktúra fejlesztésére és az energia diverzifikálására szolgáló projektekre helyezték a hangsúlyt. Ezen kapcsolatok fejlődése visszavetheti az EU gazdasági és politikai befolyását, a kínai infrastrukturális beruházások és az orosz energetikai projektek jövőbeli terjeszkedését a régióban.
A nyugati elemzők elsősorban az orosz és kínai térhódítás megfékezésének lehetőségét látják a kezdeményezésben, azonban véleményem szerint ez meglehetősen egyoldalú nézőpont, hiszen elég, ha csak a tizenkét tagállam közt szereplő Magyarország és Lengyelország, vagy a V4-ek olykor egészen súlyos ellentétjeire gondolunk Brüsszellel. A szakadék Nyugat- és Kelet-Európa közt nem csak gazdasági, hanem sok esetben ideológiai is, ezt láthatjuk az elmúlt években kialakult szembenállásokban, megosztottságban, így a Trimarium egyértelműen nem csak az orosz és kínai érdekek megfékezésére szolgálhat, hanem az EU mozgásterét is korlátozhatja a térségben.
A zárónyilatkozatban nagy hangsúlyt fektettek a tagországok az Európai Uniós és transzatlanti elköteleződés fontosságára is, azonban más országok bevonását sem zárták ki a projektek megvalósításába. Minden esetre egyelőre a közös energetikai projektek inkább az orosz gáztól való függőség oldására szolgáló intézkedéseknek tűnnek – beleértve a horvát és lengyel LNG terminálok megépítését, melyeken keresztül skandináv, arab és amerikai cseppfolyósított gáz érkezik a térségbe. Az infrastrukturális projektek esetében is, ha nem vesznek igénybe kínai tőkét a megvalósításukhoz, a pekingi „Egy Övezet-Egy Út” kezdeményezéssel is szembemenő lehet tevékenységük. Egyelőre a kínai 16+1 tömörülés működik transzregionális kereskedelmi és infrastrukturális együttműködéseket elősegítő intézményként Peking és 16 közép-kelet-európai állam között, de láthattuk, hogy éppen a közelmúltban Litvánia lépett ki a kínai kezdeményezésből, s ez további kilépőket is eredményezhet. Kérdés, ki tudja finanszírozni ezen, nem túl tehetős országok projektjeit? Ez komolyan meghatározza a szövetség irányultságát is.
A hozzávetőlegesen 115 milliós lakossággal rendelkező, az Európai Unió területének közel 30%-án fekvő Trimarium komoly fejfájást okozhat mind az USA, mind Oroszország, mind Kína, mind Brüsszel számára, hiszen az országok látványos célja, hogy függetlenedjenek a hosszú évtizedek óta tartó állandó, minden irányú diktátumok alól. Természetes, hogy mindenki igyekezni fog arra, hogy láthatatlan, szürke eminenciásként patronálja, s maga felé fordítsa a szövetség vitorláját. Ezek a nagyhatalmi érdekösszecsapások mind a tizenkét ország számára ismerősek, azonban egy új dimenziót jelenthet, ha az erőterek befolyásolási szándékával szemben együttesen veszik fel a kesztyűt.
A szervezetben és az egyes tagállamokban tapasztalható megosztottság kelet és nyugat közt természetesen működésképtelenné is teheti, s végezetül a gittegyletek sorát növelheti mindössze a kezdeményezés. Azonban az elmúlt évszázad bőséges tapasztalásai a nyugati és keleti érdekérvényesítési módszerekkel kapcsolatban, elegendőek lehetnek arra, hogy azokat megpróbálják együttesen visszaszorítani, s a földrajzi helyzet engedte lehető legnagyobb önállóságot kivívják. Utópisztikusnak, kissé túlontúl optimistának tűnő elképzelés lehet ez egy ilyen konfliktusokkal terhelt régiónak, azonban azt látni kell, hogy hatalmas változások mennek végbe világunkban, s ezek a változások az erőviszonyok átalakulását is eredményezik. A Három Tenger Kezdeményezés keresztvonalat alkotva a térképen, egyfajta kiegyenlítő észak-dél tengellyé válhat a hagyományos nyugat-kelet tengelyen.
#külpolitika #külügy #külügyielemzés #oroszország #egyesültállamok #kína #USA #EU #brüsszel #európaiunió #háromtengerkezdeményezés #trimarium #magyarország #ausztria #bulgária #csehország #észtország #lengyelország #litvánia #lettország #románia #szlovákia #szlovénia #horvátország #hírek #update #foreignaffairs #újság #légyképben #világ
