Korpás Éva – a népdal felvidéki királynője

Ahogy három évvel ezelőtt, idén is egy tea mellett beszélgetünk az észak-komáromi, kétszeres Fonogram díjas népdalénekesnővel, aki a Népművészet Ifjú Mestere és a szlovákiai magyar zenei Harmónia díj háromszoros címe mellett idén a Külhoni Magyarságért Díj tulajdonosa is lett.

 „Nem a díjakért csinálja egy művész a szakmáját, mégis jól esik időnként egy ilyesfajta visszajelzés.“ – meséli Éva a 2018-as év legnagyobb élményét.

Az énekesnő bejárta a világot, énekelt már az ausztráliai magyar közönségnek, de Európa-szerte is számos színpad és fesztivál fellépője volt zenekaraival. 

„Bárhova szívesen megyek, ahol kíváncsiak a munkásságomra.” 

A budapesti Tükrös Zenekarral 14 évet énekelt, a Lakatos Róbert és a RÉV Zenekar állandó tagja, de a Prímástalálkozó Produkció és a Zsapka Attilával közös projekt is színesíti a palettáját.

„Nagyon élvezem, hogy olykor kilépek a komfortzónámból, mert sokkal bátrabban nyúlok hozzá új dalokhoz, a lelkemnek is jót tesz. Minden egyes új technika által nem csak az énektudásom, de a személyiségem is fejlődik.“

De hogyan is került Éva kapcsolatba a népzenével? Kezdetben ugyanis nem igazán vonzotta őt a zenei kultúrának ez az ága, de a bátyja, aki akkoriban az észak-komáromi Hajós Néptáncegyüttes tagja volt, kitartóan győzködte őt, hogy legalább egyszer menjen el egy táncpróbára.

„Akkor hallottam először a Muzsikás Együttes zenéjét. Sebestyén Márta énekeinek hangzásvilága teljesen lenyűgözött. Időközben aztán a Hajós énekese lettem, majd ehhez jött a táncolás is, melyet később az Ifjú Szivekben  is folytattam.“

A legtöbben gyerekprogramjairól ismerhetik. Malek Andreával is létrehoztak  egy gyermekprogramot, melyből egy lemez is készült.

„A gyerekeim születése óta a mindennapjaink részét képezték a versek, mesék olvasása, később pedig a szavalóversenyekre való felkészülés. Ha megtetszik egy vers, gyakran eljátszom a gondolattal, de jó is lenne egy dallam hozzá. A népdal mellett szeretek ’kirándulni’ más műfajokba is. Ekkor is a népzene áll a középpontban, azonban a dzsessz, a pop és a kortárs komolyzene elemei is feltűnnek. Ilyen hangzásúak a világzenei cédéim, Zsapka Attilával pedig évekkel ezelőtt életre hívtuk a Szécsi-estet, és mára már nagyon élvezem Domján Edit és Harangozó Teri dalait is énekelni.” 

Nem elég, hogy Éván nem fog az idő, de nem is fárad. Immáron magántanárként is megérett a feladatra, hogy a fiatal tehetségeket gondozza.

„Eleinte ódzkodtam tőle, de nagyon jó döntés volt belefogni. Tanítványaim nagyon ügyesek, tehetségesek. Nem tudom szavakba önteni, milyen érzés náluk a fejlődés varázsát lúdbőrösen élvezni. Könnyekig tudok hatódni.“ – meséli átéléssel.

A zene mankó és segítség, akár gyerek-, akár felnőttkorban, akár öröm, akár bánat kifejezésében. Éppen ezért a zeneterápia művelését is fontolgatja a népdalénekesnő.

„Hiányolom az igényes zenei kultúrát a családokból, hiszen ezt nekünk kell belenevelnünk a gyerekeinkbe. Sajnálatra méltó, hogy a minőségi zene csak szűkebb réteget vonz, ezt a réteget igyekszünk szélesíteni. Időközben megtanultuk kezelni ezt, és ugyanúgy adni elő, akár kevesebb ember ül a nézőtéren , akár teltház van.”

Végül, de nem utolsó sorban a saját formációjával is folyamatosan dolgozik. Éva és zenekara idén hozták ki hetedik albumukat Libidaridom címmel.

Nem egyénileg töröm az utam, ez mind egy csapatmunka eredménye. Segítjük egymást, hiszen egyik nincs a másik nélkül. Madarász András (billentyűs-gitáros) a dalok zenei anyagának fő megálmodója, Sipos Dávid – szaxofon, Lelkes Tibor – nagybőgő, Varjú Attila – dob és idéntől már lányom, Lili is a zenekar szerves tagja.”

Lili jobbról a második, Réka balról a második

Éva gyermekei ugyancsak akarva-akaratlanul ebben a közegben nőttek fel, Lili sokáig táncolt és ritmikus sportgimnasztikára is járt, Áron pedig nemrégiben kapott rá a népzenére.

„Múltkor például este tízkor vette elő a hegedűjét, mert épp egy kalotaszegi legényest volt kedve játszani. -Egyébként nagyon jó hangjuk van, koncerteken is szoktak velem énekelni. Mindig is gondoltam, hogy  népzenekedvelők maradnak, de úgy nézett ki, megélni nem ebből fognak. Lili az orvosi pályát tűzte ki célul, Áron viszont mégis abszolút művészi irányba indult, hiába ismeri a szakma nehézségeit. Elszánt, gyakorol éjjel-nappal, hiába mennénk már aludni.“ – meséli nevetve.

“Aki viszont teljes mértékben az én utamat kívánja folytatni, az a keresztlányom, Réka, aki a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem népzene tanszékének hallgatója.”

Nemrég múltak el az ünnepek, önmagát adja a kérdés. Miként ünnepelnek, hogyan telik egy népművelő karácsonya?

Természetesen meghitt családi körben és egész estés muzsikaszóval! „A Szentestét el se tudnám képzelni az alaphangulatot adó istentisztelet, majd apukám Jézus születésével kapcsolatos bibliai felolvasása nélkül. Az igazi fűszert pedig a gyerekek adják: Áron előkapja  hegedűjét, Réka a kobzát és egész este énekelünk. A családi együttlét teljesen bensőséges lesz ettől.“ – emlékszik vissza.

Ilyenkor a kézműves hobbinak köszönhetően fa és lakás is egyedi köntösbe öltözik. Az évek alatt megannyi különleges dekoráció halmozódott fel és mindegyikének meg van a maga története.

„Melegséggel tölt el, ha rájuk gondolok, emlékszem, ahogy együtt alkottunk és rácsodálkozom, hogy hogyan is voltunk képesek egy-egy darabot megvalósítani. Aki a néphagyományokkal foglalkozik, az olyan szokásokat, amik mindig ott voltak a falusi ember életében, igyekszik átörökíteni és ha ez sikerül, még gazdagabb a karácsony.

Gazdag és termékeny év van a hátad mögött. Terveid 2019-t illetően?  Komárom esetleg Budapest vagy másutt?

“Ez nem lehet kérdés. Csakis Komárom. Ragaszkodom a szülővárosomhoz”

 


Milány Kincső

Kommunikáció és médiatudomány. Ezt tanultam ebben érzem otthon magam. Na és persze a hírszerkesztés, online újságírás a PannonHírnök Külhon rovatában és a V4 Panorámánál.

Hasonló cikkek