A turisztikai főszezon végéhez közeledve elmondhatjuk, idén elsősorban a hazai vendégek számára. Balaton. E szó hallatán nem kevesen lemondóan legyintenek, lejárt lemez, mondják, kár a ráfordított forintokért, legszívesebben (hullámsírba) temetnék. Mások esküsznek rá, lelkesednek érte, nyaranta ki nem hagynák. A szenvedélyes vitorlázók a finom északi szeleket dicsérik, a pecások a dévérkeszegeket, a parti bódésok a sajtos-tejfölös lángost, a szerelmesek az esti mólók romantikáját. Ám a balatoni turizmus mindenekelőtt a régióban élő 250 ezer embert foglalkoztatja – legtöbbjüknek bizony nem mindegy, hogy milyenek a kilátásaik…

Ó, a boldog békeidők! Amikor száz forintért keltek el a szállodai szobák és húszért a vendéglői pörköltek. Amikor a drezdai Müller család itt találkozott a müncheni tantival, keletkezett-e annyi haszon, hogy világszínvonalra fejlődhessen a régió?

Sokak meggyőződése, hogy a Balaton legalább olyan természeti adottságokkal és kulturális örökséggel rendelkezik, mint Európa számos ismert tava, a Boden- vagy éppen a Garda-tó. Melyikünk ne álmodna világszínvonalú sétányokkal, vitorláskikötőkkel, esztétikus üzletekkel, lidóstrandokkal és szállodasorokkal váltakozó, kilométer hosszan végigsétálható partszakaszokról? Míg más országok értékeiket őrizve magas színvonalon „adják el” tavaikat a turistáknak, addig nálunk mindenki csak beszél a minőségi turizmusról. Nincs igazi távlati stratégia. A mai napig nem létezik olyan irányítási struktúra, amelyben kevés, de hatékonyan működő szervezet együtt dolgozna egy közösen elfogadott terv végrehajtásán.

Jó dolog a tó körül kiépített kerékpárút, de máig sincs megnyugtató módon szabályozva a magánszálláshelyek működése. Öröm a sármelléki reptér megnyitása, de ugyanakkor elképesztő számos bekötőút állapota. A régió termálfürdői felülmúlják az európai átlagot, ám alig történik lépés a szezon „elnyújtása” érdekében. Turisztikai irodáink – erejükhöz mérten – lelkesen kampányolnak Nyugat-Európában, de hiányoznak azok a kulturális és sportlétesítmények, amelyek a vendégeket az esős napokon is a Balaton környékén marasztalnák.

Érvek pró és kontra. Vajon hol az igazság? Talán a borban? Igen, a borban mindenképp, bólintanak joggal a szőlősgazdák, hiszen a Balaton-felvidéki, a badacsonyi, a balatonfüredi-csopaki borvidék kétezer éves szőlőkultúrája valóban komoly vonzerő. S be is népesülnek szomjas kíváncsiakkal a hegyoldalak, nyugtázzák büszkén a borturizmus prófétái. Ám a kitűnő borok mellől hiányoljuk a minőségi magyar konyhát, a hamisítatlan magyar népművészet tárgyait, a zenénket. Miért elégszünk meg a badacsonyi dűlőutakon föl-le száguldozó nyitott dzsipekben kurjongató turistákkal? Miért kínálunk nekik tákolt bódékban porcelán csacsit és szürkebarátot borzalmas, fröccsöntött hordócskában?

Idegenforgalmi bevételeink bő egyharmadát a Balaton adja. A régió turizmusa egyáltalán nincs válságban, ugyanakkor napjainkban a kereslet és a kínálat strukturális átalakulásának lehetünk a tanúi. Ennek a folyamatnak természetesen vannak és lesznek nyertesei, ám vesztesei is. A győztesekkel, naná!, szívesen koccintanánk. Persze nem műanyag pohárral.

Walter Béla

Tudta-e, hogy…

Létezik Balaton nevű kisbolygó. A 2242-es sorszámú kisbolygót Kulin György csillagász fedezte fel 1936. október 13-án a sváb-hegyi csillagvizsgáló 60 cm-es távcsövével.

A Balaton-átúszás több mint 170 éve dívik. Legelőször báró Wesselényi Miklós teljesítette a Balatonfüred és Tihany közötti távot. A Balaton első igazi „rekordere” Szekrényessy Kálmán volt, aki 1880. augusztus 29-én 6 óra 40 perc alatt úszott el Siófokról Balatonföldvárra.

A balatoni nagyhajók építésének megindítása a Festetics család nevéhez fűződik. A fenékpusztai rév mellett hajóácstelepet létesítettek, s 1753-ban Festetics Pál megépíttette az első nagyobb balatoni vitorlást, majd a Kristóph nevezetű sószállító hajót.

A „tihanyi kecskeköröm” néven emlegetett képződmények a kagylók családjába tartozó Congeria puhatestű nemzetség egyedeinek megkövesedett, lekoptatott búbjai.

1908-tól 1944-ig jelent meg a Balaton nevű képes folyóirat, a Balatoni Szövetség hivatalos értesítője. Foglalkozott népművészettel és helytörténettel, hajózással és idegenforgalommal. Híresen gazdag volt illusztrációs anyaga.