Új operája, a Parody 2014 februárjában megnyerte az Armel Operafesztivál nemzetközi operaíró-pályázatát és a vele járó hatezer eurós pénzjutalmat. A művet a pilseni Josef Kajetán Tyl Színház mutatja be október 12-én Budapesten az Armel Operafesztiválon. Ennek kapcsán készült a beszélgetés.
Vona Ildikó: Csehországban már bemutatták az operáját. Hogyan fogadta a közönség?
Kerek Gábor: Nem tudtam elmenni a csehországi, mert aznapra már volt egy előre lekötött koncertem és egy zenetudományi konferenciát is tartottunk az iskolánkban, amit már a tagintézmény vezetőjével előre megszerveztünk. Részt vett rajta Szőnyi Erzsébet is, és mindenképpen ott kellett lennem, már nem tudtam lemondani, de remélem, hogy jól fogadták a csehek a bemutatót.
V.I.: Lett volna beleszólása az operája színpadra állításába?
K.G.: Nem. Semmire nem hívtak a csehek, a bemutató előtt kaptam egy telefont az Armeltől és egy levelet a kinti színháztól, hogy várnak a bemutatóra.
V.I.: Most négy nappal vagyunk a budapesti előadás előtt. Abból látott már valamit? Próbát esetleg?
K.G.: Még semmit.
V.I.: Hogyan készült a Parody?
K.G.: 2010-ben volt az első operám bemutatója a Borsodi Művészeti Fesztiválon Kazincbarcikán, utána a Bartók+… Operafesztiválon. A „Szelidecske terve” úgy készült, hogy csak egyetlen felnőtt szereplő legyen benne. Én szerettem volna a zenekart is gyerekekkel megoldani, de nem volt lehetséges, viszont annyira jól fogadta a közönség, hogy teljesen felbuzdultam rajta és úgy gondoltam, csinálok egy paródiát. Nagyon szerettem a kémiát diákkoromban és megpróbáltam megvalósítani, hogy milyen lehet az, amikor egy kémiaóra megszólal az énekesek nyelvén. Elkezdtem írni, aztán kaptam egy levelet a Zeneszerző Szövetségtől, hogy lesz az Armel verseny.
V.I.: Ha jól tudom a szövegét is Ön írta…
K.G.: Igen én írtam, és egy barátom rímekbe szedte, lefordította angolra, mivel angol nyelvű operával kellett pályázni a versenyre. Az a barátom bíztatott nagyon, hogy küldjem el a jelentkezésemet, ha már ő ennyit küszködött a szöveggel. Gondoltam, nincs vesztenivalóm és elküldtem. Aztán érdekes módon megfeledkeztem róla, Nyíregyházán voltam kortárs zenei konferencián, amikor odajött egy újságíró, hogy az operáról szeretne velem beszélgetni. Tőle tudtam meg, hogy nyertem a versenyen.
V.I.: A cím honnan jött? Kinek, minek a paródiája?
K.G.: Én találtam ki, de nem személyekhez kötődik. Ez egy kémiaóra paródiája. Azért kezdtem el írni, mert 2015-ben az iskolánk 50 éves lesz- a Kazincbarcikai Kodály Zoltán Alapfokú Művészeti Iskola- és arra gondoltam, hogy ezt a kémiaoperát megpróbálom majd megcsinálni a jubileumi ünnepségre a Borsodchemmel közösen.
V.I.: Egyfelvonásos a darab, de bővíthető lenne még?
K.G.: Eredetileg is egyfelvonásosra terveztem, olyan ötven perces játékidővel. Nem gondolkodtam több részben, és most is az a véleményem, hogy készen van és így teljes. Gyerekeknek szántam. Nem biztos, hogy a felnőtt érteni fogja ezt a kémiaórát, de nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz a fogadtatás, hogyan fog megszólalni az egész mű.
V.I.: Kinek szól a zene, kinek szól a történet?
K.G.: A zene is, meg a történet is úgy van elkészítve, hogy közönségbarát legyen. Nem feltétlenül újító. Az operában elrejtettem több magyar népdalt is, amik szerintem felismerhetők benne, például Süss fel nap, Szép a disznó farka mikor túr.
V.I.: Mekkora zenekart igényel?
K.G.: Én kamaraegyüttest gondoltam hozzá. Van benne: két hegedűszólam, fuvola, klarinét, fagott, trombita, három ütőjátékos- ők kezelnek nyolc hangszert-, zongora négykezes és hárfa.
V:I:: Az énekesek között versenyszerep is van…
K.G.: Az Igazgató szerepe, ami az egésznek adja a gerincét, az volt versenyszerepre kiírva. Azt hiszem, egy belga énekes nevét láttam mellette. Nem könnyű szerepről van szó, nálam dominál a ritmika és gyakran váltakoznak az ütemek.
V.I.: Fog még írni operát?
K.G.: Én úgy gondolom, hogy fogok. Most egy pályázatban vagyok a Vikár Sándor Zeneiskolával, ők kértek fel egy 70 perces daljátékra. Három kis történetet szeretnék egybefűzni, kevés szereplővel, kevés hangszerrel. A nyíregyháziakkal közösen csinálnánk és úgy terveztük, hogy akár részekre szedve is előadható legyen, de hangszerbemutatóhoz is használni lehessen.
V.I.: Az operaszerző elődök között van, akit különösen kedvel?
K.G.: Kevés operát szeretek. Viszont azokat nagyon sokszor hallgatom. Ilyen például a Mozart: Don Giovanni, Puccini: Turandot, Leoncavallo: Bajazzók. A kortárs operára mindig vevő vagyok, nagyon tetszik a Wozzeck Bergtől és a Pomádé király új ruhája Ránki Györgytől.
V.I: Hogyan kezdett el komponálni?
K.G: Véletlenül. Édesapám is járt zeneiskolába, megtaláltam néhány kottapapírját és kiderült, hogy azok az ő szerzeményei. Saját nászindulójára esküdött. Én akkor úgy gondoltam, hogy én is írni fogok, és utána mindig volt egy egészséges versengés a fagott és a zeneszerzés között.
V.I.: Felkérésre ír, vagy inkább ihlet alapján?
K.G.: Nagyon sokat írtam felkérésre. 10-15 éve rengeteget írok zeneiskoláknak. Most is lesz egy kamarazenei találkozó, a debreceniek egy fagott-kvartettet kértek rá. Ilyenkor persze meg van határozva, hogy az a gyerek hány hangot tud és az időtartam is adott.
V.I.: Van olyan szerzeménye, ami különösen kedves?
K.G.: Azok a kedvesek, amik saját magamnak íródtak. Ilyenkor verseket zenésítek meg, vagy egyházi zsoltárokat kórusra, vagy énekhangra és azok többnyire olyanok, mint én vagyok. Egy vers folyamatát próbálom megragadni és elmélkedés is van benne. Persze ezek hangzanak el legritkábban, mert ha a zeneiskola elmegy egy versenyre, ott nem tudom felhasználni az ilyen szerzeményeket.
V.I.: Fagottművész, fúvós karnagy, zeneszerző, blockflöte- régi zene diplomával is rendelkezik…
K.G.: Igen, de hozzá kell tenni, hogy egyik hozta a másikat, és amikor még én jártam iskolába nem kellett mindenért külön fizetni.
V.I.: Milyen típusú műveket szeret írni?
K.G.: A tanáromnak, Csemiczky Miklósnak köszönhetek nagyon sokat. Rengeteget tanultam tőle. Nem feltétlenül újító zene, amit csinálok, de úgy gondolom fontos, hogy a közönség jó szájízzel vegye ki. Igyekszem humoros lenni és egy kis meghökkentés is belefér
V.I.: Mostanában mit készül?
K.G.: Most fejeztem be egy zongora négykezest a balassagyarmati versenyre egy zeneiskolának, egy Nyelvtörők című kis darabot és a Vikár Sándor Zeneiskolával közösen készülünk egy pályázatra.
V.I.: Többféle műfajban ír. Például oratóriumot 1956 emlékére, vagy görög-katolikus misét…
K.G.: Igen a Filharmónia felkérésére és az 1956-os forradalom emlékére készítettem az oratóriumot. Nem teljesen komoly hangvételű műről van szó, sok humor is van benne. A görög-katolikus misét a tiszaújvárosi templommal közösen csináltuk. Van egy kisebb változata, ahol csak az énekkar szerepel, és van egy hangszerkíséretes változat is. Egyébként a görög-katolikus lithurgiában nem megengedett a hangszerek használata.
V.I.: Zeneiskola igazgató is…
K.G.:Egy és fél éve lettem igazgató. Mostanra már belejöttem, de eleinte furcsa volt táblázatokban gondolkodni. Két tagintézményt, az ózdi és sátoraljaújhelyi zeneiskolát 2011-ben kapcsolták hozzá, így jelenleg 22 telephelye van az iskolánknak. Most folynak a tárgyalások arról, hogy országos versenyt rendezhessünk benne, mert vannak olyan eredményeink, amik alapján lehetne.
V.I.: Távolabbi tervei?
K.G.:Egy kollegámnak már jelentek meg verses kötetei, vele tervezek közösen egy irodalmi estet, ahol ő elszavalja a verseit, én pedig kiragadnék 3-4-verset és azokat megzenésíteném.
V.I.: Beszéltünk az Armelről és a Bartók Pluszról, most mindkettőnek van operaíró versenye. Elképzelhető, hogy egyszer valamivel Miskolcra is benevez?
K.G.: Azt szokták mondani, hogy kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba lépni. Kaptam egy e-mailt, hogy meddig lehet jelentkezni a miskolcira, még benne vagyunk a határidőben. Elképzelhető, ha a nyíregyháziakkal most ez megvalósul, akkor azt elküldöm.
(Nyitókép: Illusztráció – Fotó: Gálos Mihály Samu/ Bartók Plusz Operafesztivál)
