„Ritkán fordul elő, hogy én elégedett vagyok ”- interjú Pál Dénessel, a Voice és a Sztárban sztár győztesével

Az énekessel a Diósgyőri várban, a karácsonyi lemezbemutató koncertje előtt beszélgettünk.

Pál Dénes a Diósgyőri várban PTV fotó: Vona Ildikó
Pál Dénes a Diósgyőri várban
PTV fotó: Vona Ildikó

Vona Ildikó: Adventi koncerted lesz a Diósgyőri várban. Mondanál róla valamit?

Pál Dénes: Körülbelül két éve szeretnék egy olyan karácsonyi koncertet adni, ahol saját dalok és feldolgozások megszólalnak. Erre a mostanira nagyon készülünk, mert több szempontból is érdekes. A Diósgyőri vár Lovagtermében lesz, és megtisztelő, hogy ilyen különleges helyszínt kapott, ráadásul nem csupán ünnepi hangverseny, hanem egy albumbemutató is. A koncert napján, december 10-én jelenik meg az új lemezem, ami kifejezetten karácsonyi dalokból állt össze. Kilenc feldolgozást tartalmaz és egy saját szerzeményt, amit erre az alkalomra írtunk, ez a Régi mese. Ezt a nevet kapta a CD és a koncert is. Remélhetőleg lesznek sokan, akik ezt az albumot reggel meghallgatják, aztán este eljönnek a várba megnézni élőben.

– Budapesten tartasz belőle bemutatót?

– Igen. Először Miskolcon, a szülővárosomban hangzanak el az új számok, aztán pedig a fővárosban, a MOM-ban. Tulajdonképpen ott is ugyanezt a koncertet tekintheti meg a közönség- szintén ezen a héten- vasárnap.

– Rólad mindenki tudja, hogy miskolci származású vagy. Megdobban a szíved, amikor itthon lépsz fel?

– Abszolút meg. Valahogy jobban várom ezt a fellépést, mert plusz izgalommal tölt el a miskolci helyszín. Minden koncertemre nagyon alaposan készülök, de valamiért úgy érzem, mintha ide még jobban kellene. Nem biztos, hogy kritikusabb az itteni közönség, csak jobban izgulok.

– Tudom, foglalkoztál klasszikus énekléssel, de játszol valamilyen hangszeren is?

Igen, az Egressy Béni Zeneiskolában kezdődött, ahová magánének szakra jártam. Klasszikus éneket tanultam, és kötelező tantárgyként volt a zongorázás, hogy az ember tudja magát kísérni, meg skálázni. Hangszeres zenésznek nem nevezném magam, de otthon leülök néha a zongorához.

– Zenél még valaki a családodban?

– Nagyapám hegedült sokáig, anyukám pedig gyerekkorában zongorázott. Valószínűleg tőlük örököltem a zenei adottságokat.

A diósgyőri koncert helyszínén: a Lovagteremben PTV fotó: Vona Ildikó
A diósgyőri koncert helyszínén: a Lovagteremben
PTV fotó: Vona Ildikó

– Hogyan lettél a Miskolci Egyetem hallgatója? Kicsit fura, mert énekesként ismert meg az egész ország…

– A környezetvédelem nagyon vonzott. A megújuló energiák és a napenergia, ami engem érdekel már egy ideje, és a Miskolci Egyetem Anyagmérnöki Karán tudok ezekkel foglalkozni. Most ugyan passzív féléven vagyok, mert rengeteg a zenei elfoglaltságom, de szeretném a tanulmányaimat befejezni és megszerezni a mérnöki diplomát.

– Pesten élsz, viszont az egyetemet Miskolcon végzed. Meg lehet ezt oldani?

– Ingázással nem. Éppen most próbálunk erre megoldást találni, mert mindenképpen le akarok diplomázni.

– A tehetségkutató nagy változást hozott, de el tudnád képzelni úgy az életed, hogy a szakmádban dolgozol?

– Jelenleg úgy tudom elképzelni, hogy az éneklés mellett csinálom. Szerintem jobb, ha az ember több lábon áll. Tavaly lehetőségem volt egy környezetvédelemmel és megújuló energiákkal foglalkozó céggel az ország több pontjára elmenni. Ismertetőket tartottunk napkollektorokról, napelemekről, meg arról, hogy mit is jelent a Fenntartható Élet fogalma, és akkor tapasztaltam: aki ebben a témakörben szeretne elhelyezkedni, nagyon jó helyzetben van. Kiváló lehetőségei adódnak, hiszen eléggé oda kell figyelni a környezetünk védelmére.

– Láttam kint a fotódat a Miskolci Nemzeti Színház homlokzatán, de korábban tagja voltál a Pécsi Sándor Guruló Színháznak is…

– Engem mindig több dolog foglalkoztatott egyszerre. Úgy kezdődött nálam a színjátszás, hogy a Pécsi Sándor Színpad egyik hirdetésére jelentkeztem és felvételt nyertem hozzájuk. Szerettem volna magam kipróbálni, mint amatőr színész. Emlékszem, az első szerepem A vörös malom című darabban az volt, hogy a nagyjelenetben egy zászlót lengettem. De ez számomra akkor olyan hatalmas eseménynek számított, amire az egész családomat, nagyszülőkkel együtt meghívtam. Az előadás végén megkérdeztem őket „hogy tetszett?”, aztán ők mondták „nagyon jó voltál!”, persze azóta is emlegetik ezt a sztorit.

– Szöveges szerepeid közül valami emlékezetes?

– A Pál utcai fiúkban én voltam Geréb, az áruló. Szerettem, érdekes volt gonosznak lenni. Lehetett kísérletezni a figurával, meg az ember ki tudja élni egy ilyen szerepben olyan oldalát is, ami nem feltétlenül jellemző rá. Aztán A padlás musical nagyon kedves emlék még számomra. Ott a Herceget játszottam, és nem a Rádióst, viszont mostanában a koncertjeimen- ahol olyanok a körülmények- el szoktam énekelni a Fényév távolság című slágert, ami annak idején nem adatott meg nekem, de most bepótolom.

Interjú után a Lovagteremben PTV fotó: Vona Ildikó
Interjú után a Lovagteremben
PTV fotó: Vona Ildikó

–  A „The Voice” tehetségkutatóra miért jelentkeztél?

– Azért mentem el abba a műsorba, mert véleményt, visszaigazolást szerettem volna kapni, hogy amatőr színészként mégis hol tartok. Kíváncsian vártam, hiszen olyan művészek voltak a zsűriben, akik véleményére ad az ember.

–  Mező Misivel milyen volt dolgozni?

– Nagyon szimpatikus ember. Aki külsőleg lát teljesen különbözőnek, más személyiségnek gondolhat bennünket, viszont ha jobban megismeri Misit, akkor rájön: vannak közös vonásaink és sok dologban hasonló a meglátásunk; ráadásul ő nem csupán a tévében szereplő mentor volt, hanem a háttérben is rengeteget segített.

– A „Sztárban sztár” műsorban mennyire volt nehéz belebújni különböző művészek “bőrébe”?

– Az egy teljesen más világ, másféle kihívásokkal. Nem csak énekest kíván, hanem előadót színészi tudással, színpadi mozgással. Sokkal összetettebb a dolog, de akinek vannak színészi ambíciói, ki tud teljesedni benne. Sok időt igényel: amelyik énekest megszemélyesíted, annak a hangját, stílusát, mozgását „le kell venni”, mellé a dalszöveget megtanulni. Akadtak produkciók, ahol először fogtam a fejem, de pont ezeket volt a legjobb érzés megcsinálni, mert akkor elégedett voltam. Viszont az is ritkán fordul elő, hogy én elégedett vagyok.

– Maximalista vagy?

– Kritikus vagyok magammal szemben. Úgy érzem, ha felismerem a saját hibáimat és változtatok azokon, akkor tudok fejlődni. Szerintem az a jó, ha az ember tisztában van a gyengeségeivel, és dolgozik azon, hogy inkább az erősségeit domborítsa ki.

– Hol van még idén fellépésed?

– A december eléggé telített. Most voltam Nyíregyházán, Szombathelyen; megyünk Budapestre, Győrbe, Szegedre, itt a diósgyőri koncert. Szép lassan bejárjuk az egész országot, és a szilveszter is eljön. Nagyon gondolkodom rajta, hogy ez lesz az utolsó, amikor eleget teszek a felkéréseknek, és jövőre inkább a családdal, meg a barátaimmal töltöm az ünnepeket.

– Pontosan ezt akartam megkérdezni. Van időd a családoddal ünnepelni a karácsonyt?

– Szerencsére van. Az elmúlt 2-3 évben nagyon meg kellett szervezni a közös karácsonyozást, idén már jobban figyeltem. Persze most is mozgalmasan alakul, mert a 23-át még Pesten töltöm, a 24-ét a családdal, 25-én a barátnőm jön hozzánk, 26-án mi megyünk hozzájuk, de együtt tud lenni az egész család. Jó lesz megint a gyermekkori karácsonyok emlékét, hangulatát visszaidézni.


Vona Ildikó

Híradások, beszámolók művészeti, színházi, zenei eseményekről, valamint interjúk készítése ismert művészekkel.

Hasonló cikkek